Ma annak a Mikulásnak a történetéről olvashatnak, aki szinte minden
nép kultúrájában megjelenik, szeretetet és jóságot áraszt,
deres szakállú, vörös köpenyben jár és december 6-ra virradó
éjjelen megajándékozza a gyermekeket szerte a világon.
Szent Miklós (Nikolaosz) a keleti egyházak legtiszteltebb szentje. Amilyen kevés hitelesnek tekinthető
történeti adat birtokában vagyunk, olyan sok mozgalmas történetet ismerünk a szent püspökről,
akiről a hagyomány olyan tisztelettel beszél, hogy népszerűségben, és az őt övező tiszteletben alig
találjuk párját a szentek között. Mint az egyik legnépszerűbb szentet a szegények pártfogójaként,
önzetlen ajándékozóként tiszteli a világ.
Miklós a 3. században született a kis-ázsiai Patarában, gazdag kereskedőcsaládban. Korán árva lett,
érsek nagybátyja felügyelete alatt egy kolostorban nőtt fel, így maga is a papi hivatást választotta.
A legenda szerint Myra érsekének halálakor isteni sugallatra Myra városába indult. Ott a legidősebb
püspöknek látomása volt, amely szerint azt kell megválasztani érseknek, aki a következő hajnalon
legelsőként megy a templomba imádkozni. Ez az ember Miklós volt. Így került csodás körülmények
között a myrai érseki székbe, hogy ezután több mint fél évszázadon át vezesse a város keresztényeit.
Az emberek tiszteletét és szeretetét jótékonykodásával vívta ki, örökségét is szétosztogatta, vagyonát
a szegények és árvák megsegítésére fordította, így tettei miatt már életében szentnek tartották.
343. december 6-án halt meg püspöki székhelyén, sírja ezután zarándokhellyé vált.
Rá és tetteire emlékezve ajándékozza meg a ma Mikulása december 6. előestéjén a gyerekeket a
keresztény országokban. Az ajándékozás módja, ideje sokat változott az évszázadok során. Az ünnephez
köthető szokások országonként ma is eltérőek, ezek eredete ma már jórészt kibogozhatatlan. Egyes
források szerint már az ókorban is voltak olyanok, akik Szent Miklósra emlékezve december 6-án
megajándékozták egymást. Más források arról írnak, hogy a 11. században a francia apácák
„segítettek a Mikulásnak” először ezen a napon. Európában az ajándékozás szokása nagyjából az
1500-as években terjedt el szélesebb körben. Magyarországon a 19. század közepe óta jár a Mikulás
a gyermekekhez ezen a napon. A magyar gyerekeket a Mikulás vagy a Télapó ajándékozza meg, a
kipucolt cipők az ablakban várják az ajándékot, mert nálunk az ablakon át közlekedik, nem pedig
a kéményben, mint az angolszász kultúrkörben. A Télapó kísérője nálunk a krampusz, aki ijesztgeti
a rossz gyerekeket, és virgácsot hoz nekik. Az amerikai kultúra térhódításának eredménye, hogy
Európában, így hazánkban is egyre elterjedtebb a Mikulás megjelenése karácsonykor is. Santa Claus
szánját nyolc rénszarvas húzza, a kéményen át érkezik, és iszik a kikészített tejből, falatozik a karácsonyi
kekszből. Műhelye az Északi-sark közelében található, egyesek szerint pedig Lappföldön van.
A manók itt készítik az ajándékokat, melyet Santa Claus karácsonykor szétoszt – a gyermekek legnagyobb örömére.