A Mikulás története

 

Ma annak a Mikulásnak a történetéről olvashatnak, aki szinte minden

nép kultúrájában megjelenik, szeretetet és jóságot áraszt,

deres szakállú, vörös köpenyben jár és december 6-ra virradó

éjjelen megajándékozza a gyermekeket szerte a világon.

 

Szent Miklós (Nikolaosz) a keleti egyházak legtiszteltebb szentje. Amilyen kevés hitelesnek tekinthető

történeti adat birtokában vagyunk, olyan sok mozgalmas történetet ismerünk a szent püspökről,

akiről a hagyomány olyan tisztelettel beszél, hogy népszerűségben, és az őt övező tiszteletben alig

találjuk párját a szentek között. Mint az egyik legnépszerűbb szentet a szegények pártfogójaként,

önzetlen ajándékozóként tiszteli a világ.

 

Miklós a 3. században született a kis-ázsiai Patarában, gazdag kereskedőcsaládban. Korán árva lett,

érsek nagybátyja felügyelete alatt egy kolostorban nőtt fel, így maga is a papi hivatást választotta.

A legenda szerint Myra érsekének halálakor isteni sugallatra Myra városába indult. Ott a legidősebb

püspöknek látomása volt, amely szerint azt kell megválasztani érseknek, aki a következő hajnalon

legelsőként megy a templomba imádkozni. Ez az ember Miklós volt. Így került csodás körülmények

között a myrai érseki székbe, hogy ezután több mint fél évszázadon át vezesse a város keresztényeit.

Az emberek tiszteletét és szeretetét jótékonykodásával vívta ki, örökségét is szétosztogatta, vagyonát

a szegények és árvák megsegítésére fordította, így tettei miatt már életében szentnek tartották.

343. december 6-án halt meg püspöki székhelyén, sírja ezután zarándokhellyé vált.

 

Rá és tetteire emlékezve ajándékozza meg a ma Mikulása december 6. előestéjén a gyerekeket a

keresztény országokban. Az ajándékozás módja, ideje sokat változott az évszázadok során. Az ünnephez

köthető szokások országonként ma is eltérőek, ezek eredete ma már jórészt kibogozhatatlan. Egyes

források szerint már az ókorban is voltak olyanok, akik Szent Miklósra emlékezve december 6-án

megajándékozták egymást. Más források arról írnak, hogy a 11. században a francia apácák

„segítettek a Mikulásnak” először ezen a napon. Európában az ajándékozás szokása nagyjából az

1500-as években terjedt el szélesebb körben. Magyarországon a 19. század közepe óta jár a Mikulás

a gyermekekhez ezen a napon. A magyar gyerekeket a Mikulás vagy a Télapó ajándékozza meg, a

kipucolt cipők az ablakban várják az ajándékot, mert nálunk az ablakon át közlekedik, nem pedig

a kéményben, mint az angolszász kultúrkörben. A Télapó kísérője nálunk a krampusz, aki ijesztgeti

a rossz gyerekeket, és virgácsot hoz nekik. Az amerikai kultúra térhódításának eredménye, hogy

Európában, így hazánkban is egyre elterjedtebb a Mikulás megjelenése karácsonykor is. Santa Claus

szánját nyolc rénszarvas húzza, a kéményen át érkezik, és iszik a kikészített tejből, falatozik a karácsonyi

kekszből. Műhelye az Északi-sark közelében található, egyesek szerint pedig Lappföldön van.

A manók itt készítik az ajándékokat, melyet Santa Claus karácsonykor szétoszt – a gyermekek legnagyobb örömére.