Mese a Mikulásról

 

6

 

Jön a Mikulás!

Ma reggel, amikor felébredtem, azonnal éreztem: odakint valami megváltozott!

Kidörgöltem az álmot a szememből, felugrottam és az ablakhoz szaladtam.

Csodálatos látvány fogadott! Odakint a kertet, a fákat, a verebeket, az utcán

az autókat, és még a szomszéd bácsi kalapját is fehér hótakaró borította.

– Leesett az első hó! – kiáltottam fel izgatottan és orromat az ablaküveghez

nyomva, csak bámultam és bámultam a kinti hófehér világot. Hoppá! De hiszen,

ha leesett az első hó, akkor hamarosan megérkezik a Mikulás!

Ahogy álltam az ablaknál és a Mikulásra gondoltam, kívülre, az ablakpárkányra

leszállt valami kicsike hókupac.

– Nini, hát ez meg micsoda? – de ahogy ezt kimondtam, a kicsike hókupac

megrázkódott. Először csak a kis sárga csőre, majd fekete gombszemei, végül

szürke tollruhája is előbukkant. Csőrével bekocogtatott az ablakon:

– Gyere ki! Beszélnem kell veled, de öltözz fel jó melegen!

Nem kellett kétszer mondani! Gyorsan felöltöztem, sapkát húztam a fejemre,

sálat kanyarítottam a nyakamba és kiszaladtam a kis verébhez.

– Nagy bajban vagyunk, és csak te segíthetsz – kezdte mondókáját

a madárka. – Sebes, a Mikulás vezér rénszarvasa, az idei próba szánhúzáson

úgy belerúgott a hátsó patájával egy fényesen ragyogó csillagba, hogy utána

alig bírta a többi rénszarvas pajtását, a szánt, no és legfőképpen a Mikulást

erről a próbaútról hazavezetni. Sajnos megsántult. Most a Mikulás csak rázza,

rázza az ősz szakállát, nagy gondjával-bajával nem tudja, hová forduljon segítségért!

A vezérrénszarvas nélkül hogy tudjon a nagy útra elindulni? Bizony a mikulásfalvi

kis manók hiába borogatják, kenegetik, ápolják Sebes fájó lábát, szilveszterig nem

gyógyul az meg! Minden állat szertefutott a világban, hogy ezt a szomorú hírt elvigye,

hátha lesz valaki, aki segíteni tud. Hogyan kapnak így a jó gyerekek ajándékot

a csizmájukba a Mikulástól? – mondta el egy szusszanással a kis veréb.

 

Törtem a fejem, mitévő lehetnék? Aztán egyszerre a távolból meghallottam

a vonat sípolását!

– Jön az Apukám! – Az én apukám a mozdonyvezető! Ő vezeti azt

a hatalmas és erős vonatot!

– De hiszen akkor megvan a megoldás! – kiáltottam a kisverébnek –

Menj, repülj gyorsan a Mikuláshoz, és mondd el neki, hogy idén a sok

ajándékát nem rénszarvasszánnal viszi a gyerekekhez, hanem azzal

a vonattal, amit az apukám vezet!

Így történt, hogy Sebes lábfájása ellenére, idén mégiscsak eljutott

minden jó gyerekhez a Mikulás. 

Nagyon büszke vagyok a mozdonyvezető apukámra!

 

Ti is hallottátok a mozdonyfüttyöt?

Hum Krisztina

 

5