A felgyorsult információáramlás, a technológia fejlődése, a multifunkcionális munkakörök, a család-munkahely egyensúly megtartása már a pandémia előtti időszakban is hatékonyabb munkavégzést követelt meg tőlünk. Ennek alapfeltétele bizonyos kompetenciák elsajátítása.
Gyakorta találkozhatunk olyan véleményekkel, hogy a kommunikáció, a kritikus gondolkodás, a problémamegoldó attitűd vagy az együttműködőképesség már a kiválasztási folyamatoknál is egyre fajsúlyosabb szempont. Az élethosszig tanulás pedig már egyenesen életforma. A koronavírus ráadásul még erre is rátett egy lapáttal, hiszen egyik napról a másikra a munka beszivárgott az otthonunkba. Ahhoz, hogy home office-ban is megfelelően lépést tudjunk tartani a követelményekkel, új készségeket kellett elsajátítanunk.
Számos tanulmány jelent meg a pandémia kitörése óta arról, hogyan alkalmazkodtak a világ minden táján az új helyzethez. A Világgazdasági Fórum (WEF), a Korn Ferry és a McKinsey már a COVID előtt is meglehetősen sokat foglalkozott azzal, milyen lesz a jövő munkahelye, azonban legfrissebb kutatásaik érdekes jövőképet prognosztizálnak. A három szervezet egybecsengő véleménye, hogy a rugalmas munkavégzés szerepe felértékelődik, míg a távmunka hosszú távon is velünk marad. Azt jósolják, hogy a home office miatt várhatóan csökken az üzleti utazások jelentősége. A McKinsey ezt 20 százalékos visszaesésként számszerűsíti. Tanulmányuk alapján a fejlett gazdaságokban a munkavállalók 20-25 százaléka dolgozhatna távmunkában legalább hetente három napot. A WEF számításai szerint a munkáltatók 44 százaléka tartaná meg a távmunkát.
Kutatásuk a munkahelyi jólét és termelékenység kérdésére is kitért. A megkérdezett vállalatok egyharmada érzi szükségességét valamilyen intézkedésnek a csapatkohézió javítása érdekében. A munkavállalók többsége számára a járvány jelentős mentális megterhelést jelentett a Korn Ferry szerint is. Ők arra hívják fel a figyelmet, hogy a dolgozók mentális jóléte is komolyan befolyásolja a teljesítményt, amire a munkáltatóknak hosszú távon is ügyelniük kell. Ráadásul az eredményorientáltság a munkahelyi jelenléttel szemben még inkább a teljesítményértékelés meghatározó tényezőjévé válik.
A WEF tanulmánya a készségek területén tapasztalható keresleti és kínálati eltérést is górcső alá veszi. Elemzésük szerint a kritikus gondolkodás, az analitikus készség, problémamegoldó-képesség lesznek a legfontosabb készségek a munkaerőpiacon. Csakúgy, mint az önmenedzselés, ami az olyan egyéni, személyes fejlődést befolyásoló készségeket tömöríti, mint az aktív tanulás, a rugalmasság és a stresszkezelés képessége. Ezek alapján a munkavállalók 40 százaléka átképzésre kényszerülhet. A Korn Ferry pedig a szociális készségek fontosságára hívja fel a figyelmet. Megítélésük szerint a meggyőzőkészség, érzelmi intelligencia, mások tanításának képessége hamarosan keresettebb lesz a munkaerőpiacon, mint maga a szaktudás.
A globális kitekintést követően pedig érdemes megvizsgálni, hogyan alakultak át a munkafolyamatok a MÁV-START háza táján, illetve milyen készségek elsajátítását követeli meg a járványhelyzethez való alkalmazkodás. Ebben Mlecsenkov András, a MÁV-START szervezet- és kompetenciafejlesztés koordinátora volt segítségünkre, és megosztotta velünk a társaság hétköznapjaiban bekövetkezett legkardinálisabb változásokat. Bár a munkakörök rendkívül heterogének, ezért különböző módokon alakíthatók a távolságtartás szabályaihoz, azonban bizonyos sajátosságok így is megfigyelhetők. Elsősorban az alábbi kompetenciák megléte, fejlesztése vált a home office munkavégzés feltételeivé: rugalmasság, konfliktuskezelés (családi, munkahelyi), önállóság, felelősség, bizalom, problémamegoldás, digitális kompetenciák kiszélesedése (digitális kommunikáció, digitális problémák megoldása), stresszkezelés.
Ezekkel kapcsolatban az alábbi kihívásokat fogalmazta meg:
- Digitális kihívások:
Előtérbe kerültek ezek a készségek, hiszen a kollégákkal folytatott megbeszélések is áttevődtek az online térbe. Már nemcsak a szövegszerkesztők vagy táblázatok, hanem a kommunikációs csatornák megfelelő használata is hangsúlyt kap. Fontos, hogy otthonosan mozogjunk a hang, a kamera, a háttérbeállítás vagy akár a képernyőmegosztás kezelésében. Ezzel kapcsolatban különösen fontossá válik a problémamegoldási készség is. Ha ugyanis otthon ülünk, és megtréfál a technika, fontos, hogy alapszinten egyedül is meg tudjuk oldani a nehézséget. Sokunk számára ismeretlen fogalom volt még COVID előtt a digitális kommunikáció protokollja és módszertana. Ehhez tartozik többek között, hogy mikor élesítjük a kamerát, rendesen fel vagyunk-e öltözve, mikor kapcsoljuk le a hangot beszélgetés közben. A személyes interakcióban jól nyomon követhető testbeszéd lehetőségei sokkal korlátozottabbak, így azokat a kommunikációs üzeneteket, amelyek korábban gesztusok, mimika, testbeszéd útján is értelmezhetőek voltak, más eszközökkel kell helyettesíteni. Érdemes például megszólítani azt, akitől választ várunk. Azt is jó átgondolni, hogy ha a személyes jelenlét hiányában e-mail útján osztunk meg információt, ki mindenkinek érdemes tudni róla.
- Vezetői kihívások:
A home office szemléletváltást követel mind a dolgozóktól, mind a vezetőktől. A feladatok kiadása, teljesítése, ellenőrzése a megszokott módszerektől eltérő megoldásokat kíván. A felettes nem tudja testközelből támogatni, ellenőrizni a munkavégzést, a munkavállalónak otthoni körülmények között kell megoldania feladatait. Terhet jelent az is, hogy azokat a részinformációkhoz, amiket eddig egyszerűen, szóban meg tudtak osztani, most más csatornákon, telefonon, e-mailen, skype-on juthatnak hozzá. Ez gyakran a vezetők operatív feladat ellátásának jelentős növekedésével járt.
- Munkavállalói kihívások:
A távmunka során a legritkábban vagyunk egyedül otthon, ami sok ember életében teljesen új helyzetet teremt. Meg kell osztanunk családtagjainkkal a teret, csendben kell lenni, vagy megfelelő ruházatban kell közlekedni a kamera látóterében. Ez a fajta átalakulás újfajta konfliktusokat teremthet, új szabályok bevezetésére van szükség, rugalmasságot, lelki felkészültséget, ellenállóképességet igényel. Sokakban bezártságérzet is keletkezik, mások számára a munka-magánélet közötti átállás okoz nehézséget a helyváltoztatás kiesésével. Van, aki nem tudja abbahagyni a munkát, amivel terheli saját magát és a környezetét is. Ez előbb-utóbb kiégéshez vezet.
Elmondható tehát, hogy számos kihívással szembesülünk a járvány idején, azonban a nehézségek ellenére ez a helyzet a készségek fejlődése mellett a munkatársak segítőkész és empatikus hozzáállását is magával hozta. A COVID gyökeres változást hozott mind a munka, mind a magánélet terén, és felgyorsított bizonyos munkaszervezési folyamatokat. Azt pedig, hogy ezeknek a változásoknak milyen gazdasági, társadalmi, pszichés vagy akár környezeti hatásai lesznek, majd a jövő dönti el. Egy azonban biztos: folyamatosan tágítjuk a komfortzónánkat és rengeteget fejlődünk azáltal, hogy ilyen sarkalatos fordulathoz vagyunk kénytelenek alkalmazkodni.