A MÁV-Volán-csoport felsőoktatási ösztöndíjprogramját népszerűsítette Győrben, a Széchenyi István Egyetemen. A MÁV PUB elnevezésű eseményen húsz szakirány-választás előtt álló közlekedésmérnök és járműmérnök hallgató vett részt, akiknek a MÁV ösztöndíjas hallgatói – Gajdos György és Csikesz Klaudia Kinga – is beszámoltak a program során szerzett tapasztalataikról.
Gajdos György több mint két éve kötött ösztöndíjas tanulmányi szerződést a vasúttársasággal. Döntése talán nem meglepő, hiszen édesapja is a vállalatnál dolgozik, sőt, a vasút közvetlen szomszédságában nőtt fel. Szakma iránti érdeklődése sem újkeletű: publikációit korábban már az IHO is közölte. Kollégánkat ezúttal az ösztöndíjprogramról és a MÁV-nál szerzett tapasztalatairól kérdeztük.
Honnan értesültél a lehetőségről?
Ez egy elég érdekes történet. Éppen az egyetem kampuszán várakoztam, amikor meghallottam, hogy az egyik szaktársam a MÁV-ról, jobban mondva az ösztöndíjról beszél. A téma felkeltette az érdeklődésemet, ezért arra kértem, hogy meséljen róla nekem. Elsőre megtetszett, amit hallottam, ezért eldöntöttem, hogy én is jelentkezem. Ekkor tudtam meg, hogy a határidő másnap éjfélkor lejár. Kihívás volt egy nap alatt beszerezni minden papírt és igazolást, de sikerült, így éjfél előtt egy órával leadtam a jelentkezésemet. Két hét után már kaptam is egy telefont, hogy befogadták a nyilatkozatot és elkezdik szervezni az állásinterjút.
Szóval csak a szerencsén múlt, hogy értesültél a lehetőségről?
Tulajdonképpen igen. Bár a programot Facebookon is meghirdették és előadásokat is tartottak róla minden évben, nekem valahogy elkerülte a figyelmemet.
Ennek örülök, mert ahogy korábban említetted, tényleg jó lehetőség. Résztvevőként mi történik veled, mint MÁV ösztöndíjassal?
A program szervezői először is megkérdezték tőlem, hogy melyik szakterület érdekel a leginkább, majd igyekeztek ennek megfelelően elhelyezni, ami sikerült is. A biztberesekhez kerültem, akiknek közelről figyelhettem meg a munkáját. A mellém kijelölt mentor – a MÁV egyik szakaszmérnöke –, vele nagyon jól megértettük egymást. Ő örült, hogy foglalkozhat velem, kihívás volt számára a feladat, én pedig örültem, mert sokat tanulhattam tőle. Az első alkalommal egyébként egy irodában ültünk, ahol az elméletet, valamint a Forgalmi- és Jelzési utasításokat vettük át. Ezzel együtt felmértük a tudásomat is, így tudtuk, hogy mire építkezhetünk.
Nagyon érdekel, hogy milyen a MÁV megítélése a fiatalok körében, főleg Győrben, ahol az autóiparral kapcsolatos vállalatok elsőre sokkal csillogóbbnak tűnhetnek, mint a nemzeti vasúttársaság.
Nagyon érdekes kérdés. Mondhatjuk úgy, hogy a többiek körében szószóló voltam, mert meséltem az itteni munkámról, sőt, dicsekedtem is vele, így elkezdett terjedni a körünkben az ösztöndíjprogram híre. Hozzám hetente jöttek oda, hogy mit tudok erről az egészről – gólyák és felsőbbévesek egyaránt, ezért bizton mondhatom, hogy a fiatalok nem érzik kellemetlennek a vasutas munkát. Leginkább egy jó lehetőséget látnak benne, hiszen nem mutat rosszul egy önéletrajzban, ha már az egyetem alatt is szereztél szakmai tapasztalatot. És az ösztöndíj összegéről se feledkezzünk meg… (nevet)
Akkor te sem bántad meg a döntésedet.
Semmiképp. Ezt a programot tényleg az egyetemistáknak találták ki. A beosztást nagyon rugalmasan kezelik, a szakmai gyakorlatomat tudom külön-külön, vagy tömbösítve is teljesíteni, mellette pedig a tanulmányaimra is jut idő. A szakdolgozati témám szintén a MÁV-val kapcsolatos, a Székesfehérvár – Balatonfüred vonalszakaszról írok, így pedig sokkal könnyebben hozzáférek a szükséges információkhoz. De az „üzlet” nem csak nekem jó, hiszen a diplomaszerzés után a MÁV kap egy olyan kollégát, aki valójában már évek óta itt dolgozik.
Csikesz Klaudia éppen a pandémiás időszak kezdetén lett MÁV-ösztöndíjas, ami egy kissé megnehezítette a személyes jelenlétet igénylő tapasztalati oktatás megvalósulását, ám ez sem szegte a kedvét, hiszen elszánt: vasutas szeretne lenni! Kollégánkat motivációjáról kérdeztük.
Egészen új MÁV-os vagy, de ha jól tudom, mégsem vagy annyira új.
Igen. Az egyetemre egy éve járok, ezzel párhuzamosan kezdtem a MÁV ösztöndíjprogramját, de valójában már a középiskolában is MÁV ösztöndíjas voltam, 2 éven keresztül.
Említetted, hogy te biztosan vasutas leszel. Honnan gyökerezik ez az elhivatottság?
Mindkét szülőm vasutas, ezért kiskoromtól kezdve élek ebben a „nagy családban”. Alternatíva egyébként mindig van, lehetőség is, hogy mást csináljak, de nem törődöm vele. Kiskoromban nagyon megfogott a vasút szellemisége, a tudásom bővülésével pedig csak tovább erősödött bennem az elhivatottság. Természetesen van más is, amit szívesen csinálnék –, ilyen az oktatás, de ez az a hely, ahol e téren is van esélyem kibontakozni.
Soha nem akart ettől eltántorítani senki? Mi a tapasztalatod? Inkább ösztönöztek?
Az utóbbi. Vasúti középiskolába jártam, ahol már az első évben forgalmi- és jelzési utasítást kellett tanulnunk. Utána felvettek a győri Széchenyi István Egyetem közlekedésmérnöki karára, azaz vasutas és vasutat szerető tanáraim voltak leginkább. Mellette a MÁV-tól is „kaptam” egy mentort, akit nagyon kedvelek. Ő forgalmi technológus és rengeteg dologban segít, még a leadandóimhoz is velem gyűjti az anyagot. Bármilyen kérdésem, vagy felvetésem van, segít. Eközben persze nem csak az én ismereteim bővültek, hanem az övéi is, mert neki is utána kell járnia a dolgoknak. Mindezzel csak azt akarom mondani, hogy elhivatott emberek vesznek körül jó ideje, akik szeretettel beszélnek a szakmáról, így nem veszik el a kedvünket. Bár ez szerintem nem csak a vasutasokra igaz: ha van egy olyan személy, aki szenvedélyesen tud beszélni valamiről, az egyfajta érdeklődést kelt az őt hallgatókban.
Mit ad neked ez az ösztöndíj, elvonatkoztatva a szerződésekben foglaltaktól?
Fejleszti a személyiségemet. Az alkalmazkodókészségem sokkal jobb lett, és fegyelmezettebb vagyok az időbeosztásom tekintetében is. Sok emberrel kerülök kapcsolatba, ezért az érzelmi intelligenciám határait is kitágítja. Ezen felül kiszakít „a természetes közegeimből”, mert a mindig megszokott helyett újabb és újabb helyeket és embereket ismerhetek meg. Édesanyám kiskorom óta mondja: a vasút az egy nagy család. Kis túlzással mindenki szeret mindenkit, mindenkinek van a másikhoz egy-két jó szava.
Fiatal vagy, energikus mégis a MÁV-ot választottad. Az a tapasztalatom, hogy a vállalatról talán még mindig nem ez a dinamikus kép él az utasok és úgy általában az emberek fejében.
Szerintem ez már egyre kevésbé igaz. Én például soha nem találkoztam azzal, hogy „Miért pont oda mentél?”, az emberek inkább érdeklődnek, hogy milyen itt dolgozni. Amúgy is sok dolog javul, hallani is a pozitív visszajelzéseket akár az emeletes vonat, akár a tram-train kapcsán. De ha már az én tulajdonságaimra is kitértünk: alapvetően sokféle –, egymással összeegyeztethetetlennek gondolt személyiségjegyem van, így nálam ez semmilyen szempontból nem furcsa választás.
Örömmel vállaltad a felkérést, hogy a MÁV-ot népszerűsítsd?
Igen. Örültem neki, hogy elmondhattam, mit ad nekem ez a vállalat a gyakorlatban- úgy emberileg, mint tudás terén. Mi képviseljük a fiatalságot, nekünk kell majd előrébb vinni a vasutat, a világot, ezért olyan szemlélettel kell élnünk, hogy ösztönözzük a többieket. Én igenis szeretnék olyan ember lenni, aki akar és tud is változást elérni.