Tiszta udvar, rendes ház! – így szólt az utóbbi évtizedek egyik jellegzetes mondása, amelynek roppant egyszerű volt az üzenete: a saját környezetét mindenki tartsa rendben. A fonyódi vasútállomás látképe többszörösen túlmutat mindezen, hiszen nem csak szép és rendezett, de olyan különlegességekkel és figyelmességekkel tarkított itt minden szeglet, amely könnyedén meglepi az ide látogatót. Az állomás vezetője, Both István koordinálja a folyamatokat, aki 40 éves vasúti pályafutást tudhat a magáénak: kocsifelíróként kezdett, majd végigjárta a vasúti ranglétrát.
Tevékenységeiről, ötleteiről és közösségépítő munkájáról Benke Máté kérdezte kollégánkat.
Ha jól tudom, már több díjat is bezsebelt a fonyódi vasútállomás…
Ez így van. A balatoni állomások között meghirdetett versenyen mi lettünk 2010-ben a legvirágosabbak, és kétszer nyertük el a legrendezettebb vasútállomásnak járó díjat is a Pécsi Területi Igazgatóság által rendezett megmérettetésen.
Hogyan lehet ekkora rendet tartani egy olyan vasútállomáson, amely kimondottan nagy utasforgalmat bonyolít nyaranta? Több ember nem okoz többszörös terhelést a környezetre nézve?
Nézd, ha az utas azt látja, hogy rendezett a környezet, akkor igyekszik tartani magát a rendhez. Így – ahhoz képest, hogy nyáron mennyivel nagyobb az utasforgalom – nem nő meg aránytalanul a piszok, nem jellemző a felelőtlen szemetelés. Annak ellenére sem, hogy számos esemény vonzza ide csakúgy a turistákat, mint a helyieket: nyáron több kulturális programot is a közelben tartanak. Az állomás és a part között például egy szabadtéri színpad található, ahol az operettestektől kezdve a mulatós zenét kedvelőkön át minden réteg és korosztály megtalálja a kedvére való stílust. Fonyód ad otthont a város által szervezett RockBalaton fesztiválnak is, ezért az állomáson tényleg nagyon sok látogató keresztülmegy – és nem csak keresztülmegy, hiszen a létesítmény maga is bekapcsolódik ebbe a körbe. Hogy miért? Mert nem csak áthaladásra, de kikapcsolódásra is alkalmas! Ez elsőre talán furcsának tűnhet, de aki járt már itt, az tudja, hogy miről beszélek. Például: az állomás előtti terület kialakítása során figyelembe vettük az utasok és az itt élők igényeit is. Ennek az egyik ékes példája a két – vonatok megfigyelésére alkalmas – pad, amelyeket a vágányokhoz közel, azonban azoktól kerítéssel elválasztva helyeztünk el.
Miért volt erre szükség?
Megfigyeltük, hogy több kisgyermek a szüleivel, nagyszüleivel azért érkezik, mert szereti nézni az itt közlekedő vonatokat. A padokról izgalmas közelségből, mégis teljes biztonságban tehetik ezt meg. A különlegességek sorát a restivel folytatom, amely a maga nemében kuriózum, hiszen a fogyasztás mellett egy komplett galériát tekinthet meg az ide látogató. A számos elemből álló vasúti gyűjtemény mellett egy 50-es, 60-as, 70-es és 80-as éveket idéző technikai kiállítás is látható a tágas termekben, amely az elmúlt évtizedekbe repíti vissza az embert. A helyiség legérdekesebb látnivalóját mégsem a régi rádiók, vagy Orion tévék jelentik, hanem az az 1896-os pad, amely az akkori felvételi épület eredeti várótermi padja volt.
Hogy került hozzátok ez a 136 éves ritkaság?
1981-ben, amikor ide kerültem, Németh János volt az állomásfőnök. Az ő fia keresett meg néhány évvel ezelőtt, és elárulta, hogy az édesapja által ráhagyott tárgyak között van ez a felújított pad, amelyet szívesen rám, azaz az állomásra hagyna, hiszen itt van a legjobb helyen. Megköszöntük a felajánlást, el is fogadtuk, így a padot a mai napig meg lehet tekinteni, sőt rá is ülhetnek a látogatók.
1896-os pad, amely az akkori felvételi épület eredeti várótermi padja volt
Ha jól tudom, a rendezett váróterem és környezet mellett van más is, amire büszke lehetsz…
Fontos megemlítenem a felvételi épület előtti parkot és az állomásépületben vagy annak közvetlen környezetében kihelyezett virágokat. Különleges hangsúlyt fektetünk a növények gondozására.
Ez jól látszik, még télen is, kívül-belül. Ahogyan az aluljáróban elvégzett munka is! – amely hatalmas méretével és az utolsó négyzetcentiméterig kifestett falfelületével egészen megdöbbentő hatást ér el. Kinek az ötlete volt, hogy falfestményekkel díszítsétek az általában szürke és unalmas közlekedőutat?
Én kezdeményeztem az átalakítást. Nálunk ez egy egybefüggő sárga falfelület volt, amelyet évente újra kellett festetni, mert mindig összegraffitizték és bepiszkolták. Szerettem volna, ha olyan festmények kerülnek a falra, amelyek megidézik – egyrészt a Balaton közelségét, másrészt informatívak és vidámságot sugároznak. E gondolat mentén találtam rá a Tárnoki Művészeti Egyesületre, akik szívesen vállalták ezt a nemes feladatot. A munkával járó problémák minket is kihívás elé állítottak, hiszen az eszközöknek helyiséget kellett biztosítani, a művészeket el kellett szállásolni, és gondoskodnunk kellett az áramról, étkezésről, valamint az alkotók utaztatásáról. Összességében roppant sok szervezőmunkát igényelt a feladat és rengeteg kapcsolatra volt szükség ahhoz, hogy jól és flottul működjön minden. Az eredmény persze mindig kárpótolja az embert.
Ide általában boldog utasok érkeznek, hiszen nyaralni jönnek, ezért alapvetően kellemesebb lehet a hangulat, mint Győr-Gyárváros megállóhelyen. Befolyásolja az utasok viselkedését és véleményét ez a sok szépség? Eljut az állomás csapatához valamilyen visszajelzés?
Igen, vannak visszajelzések, még akkor is, ha nem jönnek be hozzám. Gyakran elkapok egy-egy mondatot, amikor a peronon sétálok – sok olyan dolog hangzik el, amit jó meghallani.
Eddig leginkább egy utas szemüvegén át nézve kérdezősködtem, most arra lennék kíváncsi, hogy kik azok, akiknek ténylegesen köszönhető ez a rendezettség, és hogy mivel lehet a dolgozókat rávenni arra, hogy nekik is fontos legyen a tisztaság?
Nevelési tevékenységgel! (nevet) Viccet félretéve, nem hátrány, hogy kialakult gárda van és minél régebb óta dolgozik itt valaki, annál inkább a magáénak érzi a helyet. Ha változik az állomány, az mindig egy-két főt jelent, őket pedig sokkal könnyebb belenevelni ebbe a szemléletmódba. Egyébként leginkább a közmunkások és az állomási gondnokok végzik a „renddel” összefüggő munkálatokat, de a tolatásvezetők is besegítenek hétvégente, – amikor nincs közmunkás – például ők végzik a virágok és a park locsolását. Ezen felül egy takarítócsapat is dolgozik az állomáson.
Akkor ez egy jó és összeszokott munkaközösség?
Ahogy említettem, a dolgozók legjava évtizedek óta itt dolgozik, ez pedig már az alapja lehet egy jó közösségnek. Igényük van a rendezvényekre, ezért is kerül megrendezésre az évszaknak megfelelően a „NYUSZ-IQ-PA” és a „M-IQ-LÁS KUPA – amelyekbe most a pandémiás időszak sajnos belerondított. Ezeken a vetélkedőkön több fordulóban bizonyíthatják a kollégák rátermettségüket. A műveltségi blokkokat ügyességi blokkokkal egészítjük ki, dartstdobásokkal növelhetők a megszerzett elméleti pontok. A játékhoz gyakran egész tour-ok, családok, baráti körök, vagy máshonnan érkező vasutasok csatlakoznak. Ezen felül, az emeleti helyiségben darts bajnokságot is szervezünk – ez éves szinten 5 fordulós. Vannak egy napos darts versenyeink is, amelyek azonnali díjazás vonnak maguk után. A dartsklub 2008 óta működik.
Nem túl megterhelő egy versenyt, vagy egy aluljárófestést megszervezni?
A közösségnek jót tesz, nekem pedig nem esik nehezemre. Szerintem legalább annyira kell népművelőnek lenni, mint főnöknek, mert a főnöki tevékenységhez nem csak a „szakmaiság” tartozik hozzá.
Nem lehet túl könnyű megtalálni az aranyközéputat.
Ez valóban így van, de azt hiszem, hogy jó úton járok, mert valahol a két véglet között vagyok: az embernek meg kell találnia a megfelelő távolságot és a megfelelő közelséget, ott lesz a jó főnök. Annyit mindenképp elmondanék, hogy hálás vagyok mindenkinek, aki a tevékenységeimben tud engem támogatni. Akár a munkavállalóknak, akár azoknak, akik szponzorálnak bennünket, akár azoknak akik egy-két jó szóval megerősítenek abban, hogy érdemes ezt csinálni.
2022 januárjában horvát vasutasokból álló küldöttség érkezett Budapestre, akik pihenés céljából útba ejtették Fonyód vasútállomást. A zágrábi vezérigazgatóságon dolgozó külföldi kollégák maximális elismerésüket fejezték ki a látottakkal kapcsolatban, véleményük szerint még soha nem találkoztak ilyen mintaszerű állomással –, mindemellett a magyar vasutas munkavállalók precíz és pontos munkavégzését is dicsérték.
