A Fővárosi Állat- és Növénykert 1866-os megnyitása óta számtalan állatnak adott otthont, ezért azt hiszem, jogosan merülhet fel bárkiben a kérdés: vajon hogyan érkeztek Budapestre a világ minden részéről származó élőlények? Mivel az állatkert a Nyugati pályaudvar közvetlen közelében van, biztos voltam benne, hogy a vasútnak is volt szerepe a kifutók és gondosan kialakított életterek benépesítésében. Utánajártam hát felvetésemnek és meg sem álltam az állatkertig!
A főbejárathoz közeledve óhatatlanul a Keménykalap és krumpliorr című film jutott az eszembe, amelynek az egyik jelenetében a főszereplő Kisrece és Süle ingyen szöknek be azzal az apró hazugsággal, hogy riportot készítenének az igazgatóval. Bár orsós magnó nem volt nálunk és nem is az oroszlánbőgés rögzítése miatt jöttünk, mégis hasonlóan éreztük magunkat kollégámmal, még annak ellenére is, hogy a bejáratánál Hanga Zoltán, az állatkert szóvivője várt bennünket.
Még mielőtt az állatok feltételezett vasúti utazásával foglalkoznánk, kezdjünk egy rövid történeti áttekintéssel!
Már az 1800-as évek elején felmerült egy budapesti – azaz akkoriban még budai, vagy pesti – állatkert ötlete, de az erre irányuló törekvéseket derékba törte a szabadságharc és az azt követő kedvezőtlen politikai helyzet. Az 1860-as években, schönbrunni mintára (A Schönbrunni Állatkert a világ legrégebbi állatkertje, a szerk.) aztán megkezdődhetett az állatkert létesítése. Ehhez először is egy megfelelő méretű területre volt szükség. Az alapítók, Szabó József, Xántus János és Kubinyi Ágoston Pest városához fordultak segítségért. A vezetés két területet is felajánlott, amelyek közül a Bécsi állatkert igazgatójának tanácsára a vasúthoz közelebbire esett a választás. Ezt követte a tervezés és az építés időszaka: a kert épületeit, Nagy-tavát, parkjait neves építészek és mérnökök álmodták meg – jórészt társadalmi munka gyanánt, azaz teljesen ingyen, nemzetjobbító szándékkal.
Az első állatok
A megnyitást megelőzően megkezdődött az állatok beszerzése, természetesen több forrásból. Egyrészt rengeteg adomány érkezett – az egyszerű vidéki emberektől kezdve az uralkodókon át mindenki szívesen járult hozzá a nemes célhoz – másrészt Ferenc József, a monarchia uralkodója is számos ritka állatfajt küldött schönbrunni gyűjteményéből. Az állatkertet üzemeltető részvénytársaság természetesen vásárolt is állatokat, ezeket más európai állatkertektől és állatkereskedőktől szerezték be, így 1866. augusztus 9-én végül megnyithatott a Pesti állatkert.
Valóban MÁV-val érkeztek a zsiráfok?
De még mennyire! Az első, 1868-ban szerzett foltos nyakorjánt (akkoriban még így nevezték a zsiráfot, a szerk.) Margareth-et Sisi közbenjárásával maga Ferenc József adományozta az állatkertnek, ám őt még egy gőzhajó és nem a MÁV „repítette” Budapestre. 1907-ben aztán csődbe ment az állatkert, üzemeltetését ekkor vette át a Főváros. Újabb példányok beszerzéséről és nagyszabású fejlesztésekről döntöttek, ennek eredményeként – Kós Károly és Zrumeczky Dezső tervei alapján – megépült a zsiráfház, amelybe 1911-ben érkezett négy új lakó. A zsiráfokat az afrikai Szudánban fogták be, majd a fővárosból, Kartúmból szállították őket vasúton Kairóba, onnan hajóval Fiumébe, végül ismét vasúttal a Nyugati pályaudvarra. Ekkoriban még nem létezett altatólövedék, így Pasa, Cocotte, Emir és Saida teljesen éberen utaztak, majd a Nyugatiból saját lábukon, kötőféken sétáltak át a Podmaniczky úton keresztül az új lakóhelyükre. A Nyugati – ezekben az időkben – sokszor fogadott hasonló „utasokat”, hiszen vonattal érkeztek a tevék, a bölények és számos ritka madárfaj is.
A Szudánból érkezett új zsiráfok kivagonírozása a Nyugati pályaudvaron, 1911 nyarán. Forrás: Fővárosi Állat- és Növénykert
Sínek, tengeri hal és a Thai király ajándéka
A vasutat egyébként más szálak is szorosan az állatkerthez fűzték, például vonattal érkezett a fókák és pingvinek eledeléül szolgáló tengeri hal is. A szállítmányt a Német, Olasz vagy éppen Jugoszláv kikötőkben pakolták jégtáblák közé, így ahhoz frissen jutottak hozzá az itt élő állatok. Az I. és II. világháború ezt az ellátást eleinte csak akadályozta, később viszont teljesen meghiúsította, így a fókák sajnos mindkét esetben elpusztultak.
Sziámot, az állatkert legendás elefántját még V. Ráma, a mai Thaiföld királya adományozta Ferenc Józsefnek európai körutazása során. Az állatot 1900-ban a Fővárosi Állatkert kapta meg az uralkodótól – természetesen egy, a részére átalakított vasúti kocsiban utazott Budapestig. Nem elég, hogy Sziám síneken érkezett új otthonába, de még az állatkertben kialakított kifutójának is vasúti sínekből építették fel a kerítését!
Hanga Zoltánt, a Fővárosi Állat- és Növénykert szóvivőjét az állatok szállításának jelenlegi módozatairól és egyéb érdekességekről kérdeztem.
„Utoljára talán az 50-es években kaptunk vasúton állatot, a II. világháború után Kínából érkezett egy nagyobb szállítmány. Ma már egyébként háztól házig szolgáltatásokat vesznek igénybe az állatkertek, ami közúton zajlik.” – kezdte mondandóját a szóvivő. Az állatbeszerzésekről elmondta, hogy a régi időkben átlagosnak számító vadhonosítás mára szinte teljesen megszűnt, sőt, az irány megfordult! Az állatkerti állatok tovább élnek, így több utódjuk születik, azok pedig nagyobb arányban érik el a kifejlett kort, mint a vadonban. Ezért, a különböző visszatelepítési programokat az állatkertek segítségével lehet a legnagyobb sikerrel megvalósítani.
Arra is választ kaptunk, hogy a vasút közelségének van-e bármilyen negatív hatása az élőlényekre nézve. „Nincs különösebb gond sem a motorzajjal, sem a kürtöléssel. Az állatok viszonylag könnyen hozzászoknak az új helyzetekhez. A járművek közelsége csak a gőzvontatás korszakában volt kissé problémás, de építészeti és növénytelepítési megoldásokkal igyekeztek védeni a parkot.” – tudtuk meg Zoltántól, aki azt is elmondta, hogy a régi idők élelmezési gondjai ma már nem jelentkeznek, hiszen a fejlett fagyasztási eljárásoknak köszönhetően a takarmánykonyhán sokféle eledelt tudnak eltárolni.
Az állatkerti életről Hanga Zoltánt, a Fővárosi Állat- és Növénykert szóvivőjét kérdeztük
Vajon ki az állatkert legidősebb lakója, és melyik volt a legmeglepőbb szökési kísérlet?
A pálmaházban élő Mississippi aligátor a legöregebb, 1952 óta az intézmény lakója, Tücsök a víziló pedig 1973-ban született az állatkertben – az emlősök között ő a korelnök. Megtudtuk, hogy az állatokra nem jellemzőek a szökések, de egy-egy pingvin 10-15 évenként valahogy mégis kiszabadul és felfedezőútra indul. Az 50-es években egy Nóra nevű Barna medve jutott ki a ketrecéből, őt az állatkert perecárusa tartóztatta fel némi nápolyi segítségével.
Ha Önöknek is kedvük támadt ellátogatni az állatkertbe, vegyék elő az arcképes igazolványokat és kiránduljanak egyet Budapestre!
Az állatkert rengeteg szervezett programmal várja látogatóit, láthatunk itt:
- Merüléses cápaetetést;
- Fóka-mókát;
- Gorilla etetést és
- Trópusi növényszemlét is.
A részletes programokat ide kattintva tekinthetik meg.
Az állatkertben készült fotókat a fényképgalériában tekinthetik meg:
Fotók: Molnár Zsolt
