Zsúfolt szerelvényekkel pöfögtek a Széchenyi-hegyi Gyermekvasút mozdonyai a nyár végi forróságban. A kánikula elől sokan menekültek a hűsítő árnyékot adó erdőbe, ahol vonatozás közben a menetszél még kellemesebbé tette az utazást. De hiába a tömeg, a sok gyerek és a hangos kacagások, Bendegúz gondolatai egészen máshol jártak.
– Mivel lephetnénk meg? – tanakodott magában, egyelőre azonban semmilyen épkézláb ötlet sem jutott az eszébe.
– Muszáj lesz egy kupaktanácsot tartani, együtt biztos kitalálunk valami szuper meglepetést – zárta végre rövidre magában a dolgot.
Bendegúz visszasietett Hűvösvölgybe, és összehívta a barátait egy titkos megbeszélésre, hogy eldöntsék, mi legyen. A nagy szervezkedésből egyedül Cimbit hagyták ki, nem véletlenül, hiszen a meglepetés neki készült, és rohamtempóban közeledett a születésnapja. Kis tanakodás után beindult az ötletbörze.
– Szerintem kapjon egy extra olajozást – mondta Oszi, a kék nosztalgia motorkocsi, de erre senki sem kapta fel a fejét. – Egy új lámpaszettnek biztos örülne – vetette fel Pajti, a motoros hajtány, de ezt sem találták túl eredetinek.
– Legyen az a meglepetés, hogy idén nem lesz meglepetés
– kuncogott magában Bandi, de a többiek olyan mérgesen néztek rá, hogy gyorsan visszaszívta mondandóját, elvégre ki hallott már olyat, hogy valaki nem kap szülinapi ajándékot. Kicsit később újabb fantasztikus ötlettel állt elő: – Akkor állítsuk Cimbit a fordítókorongra, indítsuk be, és csak pörögjön-forogjon, egyre gyorsabban, megállás nélkül, amíg bírja. Tisztára olyan lenne, mint a vidámparkban a ringlispíl
– ám Bandinak ez az ötlete sem aratott osztatlan sikert, sőt! Bendegúznak viszont, aki eddig csendben volt, most eszébe jutott valami.
– Megvan! – kiáltott fel a dízelmozdony. – Cimbinek épp augusztus 20-án van a születésnapja. Na, kapizsgáljátok már?
– A többiek azonban csak bambán bámultak maguk elé.
– És? – kérdezte félve Oszi. – Kapjon egy kenyeret?
– Hogy mi van? – értetlenkedett Bandi. Bendegúz végre elmagyarázta, mire is gondolt valójában: – Augusztus 20. nemzeti ünnep. Ez az ország születésnapja is, hiszen ekkor ünnepeljük az államalapítást és ilyenkor megemlékezünk hazánk alapítójáról, István királyról is. És igen Oszi, ez az új kenyér ünnepe is, mert az aratás végeztével ezen a napon szokták megsütni az első kenyeret az új búzából. Az emberek nem dolgoznak, mindenhol lobog a piros-fehér-zöld zászló, és most jön a lényeg: este hatalmas tűzijátékot rendeznek. Ezt fogja tőlünk kapni Cimbi.
– De hát ez nem is a mi ajándékunk lenne… – értetlenkedtek a többiek.
– Az nem, de most jön a meglepetés – magyarázta Bendegúz. Beszélünk a szervezőkkel, és beépítünk az ünnepi műsorba egy részt, ami csak Cimbinek fog szólni.
– Ez az! Ez szuper lesz! – lelkesedtek a mozdonyok, és azon nyomban nekiláttak a titkos akció megszervezésének. Nem volt egyszerű a kis mozdonyoknak utolérni a szervezőket, de amikor sikerült, nagyon megtetszett nekik is az ötlet, így a szülinapi jókívánságot beépítették az ünnepi műsorba.
Eljött a várva várt nap, augusztus 20. Cimbi már-már azt hitte, mindenki elfelejtette a születésnapját, mert egész nap nem szólt hozzá senki. Ám este, amikor már majdnem teljesen besötétedett, bekötötték Cimbi szemét, és elgurultak vele a panorámaívhez, ahonnan gyönyörűen rá lehetett látni a kivilágított városra. A műsor elkezdődött, Cimbi szemkendőjét levették, és mindannyian ámulattal nézték a szebbnél szebb, színesebbnél színesebb alakzatokat. A műsor vége felé egyszercsak az éjszakai égbolton feltűnt egy csodaszép szárnyaskerék, majd egy „Boldog születésnapot, Cimbi!” felirat. A kis C-50-es mozdony szólni sem tudott a meghatottságtól, mert ilyen szép és emlékezetes ajándékot még soha, senkitől nem kapott.
Írta: Csohány Domitilla Illusztráció: Győri Zsolt