Meglepő, szép és kiszámíthatatlan dolgokat tár elénk az élet, pláne, ha Ámor nyila lecsap közénk. A MÁV-START Kommunikáció egy játékos felhívásban kérte meg a munkatársakat, hogy fedjék fel vasutas szerelmük történetét. Sorsszerű beosztásokról és találkozásokról, máskor vicces kezdetekről meséltek a kollégák. Olvassátok szeretettel!
Szilvi és István
,,Minket valóban a vasút hozott össze a kollégák közreműködésével!”
A tanfolyamok elvégzése után 1996.01.23-án kerültem az akkori Záhony rakodó ötszázasra fuvardíjszámfejtőként dolgozni. Az ottani kollégák tudták, hogy nincs párom, így az ott dolgozó fiatalembernek szóltak, aki vonatfelvevőként dolgozott, hogy az utolsó irodában van egy szép kislány, ezért minden fuvarlevelet vele küldtek fel elszámolásra. Négyes túrban jártunk, ezért minden szolgálatban találkoztunk. Attól kezdve a fuvarlevelek mellé mindig kaptam egy tábla Boci csokit is, így nemsokára már együtt jártunk. 1997.09.20-án összeházasodtunk, azóta született két gyermekünk. 2003-ban Tatabányára költöztünk. Én nemzetközi pénztárosként, a párom belföldi jegyvizsgálóként dolgozik, de a mai napig szívesen gondolok vissza az akkori időszakra, hiszen minket valóban a vasút hozott össze a kollégák közreműködésével. Több mint 27 éve vagyunk együtt és idén leszek 28 éves vasutas, a párom pedig 34 éve már, hogy a vasúti pályán dolgozik.
Klaudia és Benedek
Bolondos szerelem
A mi történetünk 2012. február 9-én kezdődött, amikor is az iskolából hazafelé tartva a Nyugati pályaudvaron megismerkedtünk. Nem sokkal később az első randink a Vasúttörténeti Parkban volt, ahol 2013. április. 1-jén a két „bolond vasutas” megvallotta egymásnak szerelmét. Benedek ekkor már a Budapest JBI-nél dolgozott, majd az ő ajánlása által én is megkezdtem a vasúti pályám. Ezután meg sem állt ez a bolondos szerelem, hiszen így már mind a ketten a vasútnál dolgozhattunk. Telt múlt az idő, amikor is úgy döntöttünk, összeházasodunk 2021. november 6-án. Nem is akárhol tartottuk a fotózást, mint a Vasúttörténeti Parkban, így emlékezve vissza az első randinkra. Miért? Mert mind a ketten rajongunk egymásért és a gőzösökért.
Georgina és Zoltán
Májusban születik a vasutas baba!
Igazi sikertörténet a miénk! 3 évig úgy dolgoztunk közös telepállomáson, hogy gyakorlatilag egymáshoz sem szóltunk. Georgina a pénztárban, én pedig jegyvizsgálóként dolgoztam. Egyszer egy nap, miután kiderült, hogy nagy Opel kedvelők vagyunk, hamar kialakult a közös érdeklődési körünk. Nagy volt az izgalom, pláne amikor megtudta, hogy még az autójában is tudok segíteni! Szerencsére még időben ismertük meg egymást, mondhatni az utolsó pillanatban, mert én már akkor munkakör/telephely váltásban voltam. Ha akkor nem kezdünk el beszélgetni, akkor ma nem lennénk egy pár, de egymásra találtunk, a magánéletben és a munkában is. Akkoriban mindkettőnk élete elég mélyponton volt, egymást segítve szerettünk egymásba. Szerelmünk gyümölcse is gyorsan beérett, ugyanis májusra várjuk első közös gyermekünket, Zoét. Elmondhatjuk, hogy minket a szó szoros értelmében a vasút hozott össze a lehető legjobbkor.
Valcsi és Zsolt
A szerelem utat tört magának
Emlékezetes találkozásunk kezdete a mezőzombori Csülök napokon kezdődött, amely napon a kollégám táncolni hívott, de én akkor visszautasítottam, mivel nem volt szimpatikus és ellenszenvet éreztem iránta. Pár hét után a miskolci telepállomásról a sátoraljaújhelyi telepállomásra kerültem, ahol szinte nap mint nap egymás mellett dolgoztunk, és párszor csodálatos bókkal illetett engem, aminek akkor még nem adtam nagy jelentőséget. Aztán eljött az év vége, és sok gondolkodás után küldtem egy ártatlan BÚÉK üzenetet. Három nap folyamatos beszélgetés után találkoztunk a vasúton személyesen, és ahogy közeledtünk egymáshoz, akkor éreztük a szerelem fizikai lángját. A munkabeosztásunkat megtekintve láttuk, hogy négy alkalommal egymás után teljesen véletlenül sok vonaton együtt dolgozunk, majd a szerelem lángja azóta is erősödik és minden pillanatban ápoljuk.
Erzsébet és Gyula
A vasutas egyenruha szexi
Egy történet, ami 27 éve töretlenül tart. 1996-ban, Debrecen állomás aluljárójában sétáltam szolgálat után és a világ nagy dolgain gondolkodtam. Bambulás közben, hirtelen egy igen csinos vasúti egyenruhát láttam sétálni magam előtt. Az élet mindjárt visszaszállt belém, gondoltam, ha az egyenruha ilyen csinos, akkor a viselőjét is szemügyre kell vennem. Én mozdonyvezetőként dolgoztam, és kis nyomozás után kiderítettem, hogy a csinos jegyvizsgáló hölgy melyik járaton fog dolgozni. Azóta is örömmel gondolunk vissza a nagykereki járatra, ahol először beszélgettünk. A vasúti egyenruha szemle azóta is rendületlenül tart, amit két nagy lányunk is bizonyít. Kollégák, barátok és a család ma is igen jót mulat a mi ,,hátsós” ismerkedésünkön. De így történt! Mire nem jó az egyenruha, ugye?
Reni és Jani
Párába rajzolt szerelem
Történetünk hosszú időre nyúlik vissza. Párom első körben nem volt túl szimpatikus, sőt igazából nem is nagyon találkoztunk, hiszen más volt a telepállomásunk. Egyszer aztán úgy adódott, hogy a vonatomon utazott önköltségesként egy hideg téli napon. Az ablakok igencsak párásodtak, később arra lettem figyelmes, hogy Jani elkezdett nekem rajzolgatni az ablaküvegre pálcikaemberkéket kézen fogva, hogy azok bizony mi vagyunk. Akkor elkönyveltem, hogy nem fut százon. Pár napra rá mégis csak úgy éreztem, bejelölöm a közösségi oldalon, hiszen egy ismerőssel több vagy kevesebb gondoltam… Sok beszélgetés után egyre sűrűbben találkoztunk, de legtöbbször természetesen a vonaton. Így indult el a mi kis közös életünk, ennek már 13 éve. Azóta lett két gyönyörű kislányunk és rendíthetetlenül a vasút hősei vagyunk.