Nehéz időket élünk, és sokan elfáradunk a ránk nehezedő nyomástól. Az infláció okozta megélhetési gondok, a koronavírus fenyegetése, a háború közelsége még jó darabig nem fog változni, így nekünk kell igazodni a felmerülő kihívásokhoz. Cikkünkben ehhez szeretnénk segítséget nyújtani, mert a lelki ellenállóképesség fejleszthető.
A reziliencia különleges szó, melynek kevesen ismerik értelmét. Általános értelemben rugalmas ellenállási képességet jelent, egy rendszer azon képességét, hogy a külső hatásokhoz sikeresen alkalmazkodjon, azokat el tudja viselni sérülés nélkül. Ezért a reziliencia az emberre nézve azt a képességet jelenti, hogy vissza tudjuk nyerni nyugalmunkat, vagy akár testi épségünket, egészségünket egy-egy nehéz élethelyzet, trauma vagy folyamatos negatív ingerek ellenére is.
Küzdelem az agyban és a szívben
A 21. században a reziliencia főképp a lelki ellenállóképességet jelenti, hiszen fizikai küzdelmek (hacsak nem vadászunk mammutra még mindig) elenyészők a minket érő szellemi és érzelmi hatásokhoz képest. Életünkben kisebb-nagyobb krízishelyzetekkel bármikor találkozhatunk: anyagi problémákkal, szeretett személyek elvesztésével, súlyos balesettel, betegséggel, ezek mind-mind kritikus hatással lehetnek lelkiállapotunkra. Mindenki máshogy alkalmazkodik: valaki egy atombombát is mosolyogva fogad, és van, akit egy szúnyogcsípés is kibillent. Főleg ez utóbbi típusnak javasoljuk, hogy ne adja fel, és olvassa végig ezt a cikket!
A három legfontosabb tulajdonság
A rezilienciát befolyásolja az önismeret, a szüleinktől és közeli családtagjainktól örökölt hozzáállás, az általános egészségi állapot, a jó és rossz szokások aránya. Egyszóval nem egy adott tulajdonság, hanem fejleszthető. Ehhez azonban elhatározás és nagyfokú tudatosság szükséges. Türelem és kitartás magunkkal és másokkal szemben. Kulcs az önismeret: szembenézés saját egónkkal, mennyire félünk a konfliktusoktól, hogyan viselkedünk tartós stresszhelyzetben, hogyan dolgozunk fel egy traumát, mit teszünk a lelkesedésünk, vágyott célunk elvesztése esetén, vagy ha ismeretlen kihívások nehezítik meg mindennapjainkat. Csak álljunk meg öt percre és idézzünk vissza három konfliktust a közelmúltból! Hogyan, milyen érzelmekkel reagáltunk rá? Nyugodtan számoljuk bele a magunk generálta feszültséget is! Ha ezen túl vagyunk, olvassunk tovább! A reziliencia alapja az optimizmus, avagy a pozitív hozzáállás. Hogy nem azzal védekezünk, hogy a lehető legrosszabb kimenetellel hogyan fogunk megküzdeni. Az ajtón ugyanis akkor kell átmenni, ha ott van előttünk. És az általunk elképzelt félelmetes ajtók nagy többségén nem kell átmennünk, így nem érdemes gondolni sem rájuk. Második pillér az elfogadás: a tények felismerése, melyeken nem lesz erőnk változtatni, és nem is akarjuk feleslegesen rápazarolni az időnket és az energiánkat. De ha már felismertük, mi az, amin mi tudunk változtatni, abba bele is tegyük az erőt: keressünk megoldásokat a problémára, hogyan változtassunk kialakult rossz helyzetünkön, vagy honnan merítsünk erőt a mindennapok elviseléséhez. Ez adja a harmadik tartóelemet: a felelősségvállalást tetteinkért, érzéseinkért és saját boldogságunkért. Sajnos sok felnőtt gyermek szaladgál az utcán, akik saját életük miatt másokat hibáztatnak: a körülményeket, a politikusokat, a szomszédot, az ostoba kollégát stb.
Mi hátráltatja a boldogulásunkat?
Általános ellenségünk a panaszkodás: a negatív megjegyzések másokra és mások felé mérgezik az elmét és elmélyítik a problémákat, ráadásul nem is nyerünk belőlük különösebb segítséget. A panaszkodás rossz szokás, de tény, hogy könnyű kapcsolatot teremteni másokkal, ha panaszkodunk, hiszen mindig lesz valaki, aki nyitott füllel hallgatja, az együttérzéséből pedig erőt meríthetünk. Ez azonban csapda, mert saját negatív érzéseinket erősíti fel. Ráadásul pont nem azokat az embereket vonzzuk be viselkedésünkkel, akik segíthetnének a változásban. Fontos az emberi kapcsolatok tudatos építése: olyan kapcsolatrendszer kiépítése, ami védőhálóként szolgálhat, amikor nehézségek akadnak az életünkben. A segítségnyújtás, a szívességbank dupla befektetés, hiszen jó érzés másoknak önzetlenül segíteni, és jól fog esni a viszonzás is.
„Végül is, a holnap az egy másik nap”
Az Elfújta a szél híres mondata sok bölcsességet rejt. A reziliens ember a nehéz jelenből nem a múlt felé viszi gondolatait, hiszen a múlton már nem lehet változtatni. A jövő felé tekint, ahol még tiszta lap áll előtte, és a megoldásokat átviheti az elérhető, boldogabb napokba. Aki a múlton nem rágódik, az hamarabb búcsút int önpusztító szokásainak is, melyek többnyire a múlt veszteségeiből, a múltban elkövetett hibákból táplálkoznak. S ha már a szokásoknál tartunk: a jó szokásokat az önszeretet táplálja. Hogyan is tehetnénk rosszat azzal, akit igazán szeretünk? Hogyan is pusztíthatnánk negatív gondolatokkal, alkohollal, cigarettával, méltatlan helyzetek elviselésével magunkat, ha gondolkodásunk alapja az önszeretet? Tegyünk hát jót magunkkal: egészséges táplálkozás, mozgás, egy új hobbi, vagy akárcsak több idő jó gondolataink között, a rossz hírekről való elkapcsolás, az energiavámpírok leépítése, mind-mind apró lépés lelki ellenálló képességünkért.