Pécs vasútállomás utascsarnokában 2020-ban felállítottunk egy zongorát az utasok, a várakozók és a nézelődők számára. A zongorán felirat hirdette: „Játssz rajtam, a Tiéd vagyok”. És azt is, hogy „Vigyázz Rám”. Valljuk be, volt bennünk némi aggodalom, féltettük a rongálástól, de bíztunk benne, hogy az utazóközönség, illetve az állomáson megforduló emberek kellő intelligenciával fogadják a hangszer érkezését.
Szerveztünk köré programokat, ünnepélyes avatót, játszottak rajta zongora- és orgonaművészek, jazz zenészek és utcazenészek, műkedvelők, és néha-néha egy gyermek is odaült klimpírozni valami boci-boci-tarka szerű dallamot.
Kedveltük, szerettük a zongorát. Aztán bekövetkezett az, amitől tartottunk. Megrongálták egyszer, kétszer, majd többször is. A billentyűket, a pedálokat, a fedél kitámasztót. Mikor javíthatatlannak minősítették, megindult a keresés egy új zongora után. Tavaly ősszel sikerült egy pianínót szereznünk, amit elhelyeztünk a vasútállomáson a régi hangszer helyén. A „Játssz rajtam…” tábla kikerült a pianínó fölé is. Vigyázzunk rá!
Már csak egy kérdés maradt, mi történjen a sok szép emléket idéző zongorával. Megindult az ötletelés az újra hasznosítást illetően, végül könyvespolc lett belőle az állomáson, amelyen a vasutat népszerűsítő kiadványok lettek elhelyezve. A tanú című kultuszfilm citromról szóló szállóigévé vált mondatát átalakítva elmondhatjuk: kicsit zongora, kicsit könyvespolc, da a Miénk!