Várnagy Anikó, a belső ellenőrzés szakértője a MÁV kötelékében 39 évet töltött. Számos területen dolgozott, elégedetten tekint vissza szakmai életútjára. Mosolyogva eleveníti fel a legfontosabb stációkat, kihívásokat, várakozva tekint az újabb életszakaszra.
Mesélj egy picit magadról! Hogyan indult a vasúti pályafutásod, és milyen állomások következtek ezután?
Eleinte a pedagógusi pálya vonzott, ezért egy évig képesítés nélküli tanító voltam. Nagyon jól éreztem magam, de más területen is ki akartam magam próbálni. Megismertem a vasutat, és már nem vágytam vissza. Egy szerelem folytán kerültem a vasúthoz 1984-ben. Én itt ragadtam, a szerelem meg elmúlt. A Keletiben kezdtem a pályafutásomat jegyvizsgáló és vonatvezetőként. Akkoriban a jegyvizsgálókra rengeteg feladat hárult. A 80-as években ugyanis 14-16 kocsiból álló szerelvények is közlekedtek. Sokan bérletesek voltak közülük, az utasok már ismertek minket. Élményekkel teli, meghatározó volt ez az időszak, számos, máig is aktív ismerettség köttetett ekkor.
Azért váltottam 1988-ban, mert kaposvári vagyok, és ott kerestem állást, gyakorlatilag hazamentem. Személypénztári tanfolyamot kezdtem, majd áthívtak a munkaügyre, ahol menetkedvezménnyel, munkaügyi és társadalombiztosítási feladatokkal foglalkoztam egészen a gyermekem megszületéséig. Visszatértemkor szervezeti változások miatt nem tudtak a munkaügyön foglalkoztatni, és a személypénztárban kínáltak lehetőséget. Belföldi pénztár, majd a nemzetközi vizsga letétele után nemzetközi pénztárosként dolgoztam, közben a továbbtanulás mellett döntöttem. A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, közlekedésmérnöki szakát 2006-ban végeztem. Ezt megelőzően azonban a párom, aki szintén vasutas volt, 2005-ben elhunyt. A kollégák, barátok és főként a család rengeteget segített ebben a nehéz időszakban. Letettem a pénztárellenőri vizsgát, de azt éreztem, hogy nemcsak pozíciót, hanem helyet is szeretnék váltani. 2008-ban adtam be a belső ellenőrzésre a jelentkezésem, miközben a lányom középiskolába járt Kaposvárra, így kétlaki életbe kezdtem. Azóta vagyok a belső ellenőrzésen.
Milyen változások voltak ezalatt a belső ellenőrzésen?
Idővel a szabályozások mellett sokkal inkább a folyamatokra fektettük a hangsúlyt. Az integrációt követően a gépészet, a Trakció, illetve a START folyamatai nagy kihívást jelentettek. De természetesen a vezetőváltások is nagyon meghatározóak voltak. 2012-ben vette át Szórád-Czakó Erzsébet a vezetést, aki a hatékony munkatervezés mellett arra is nagy hangsúlyt fektetett, hogy a csapatot összekovácsolja.
Melyik munkakörödet szeretted a legjobban, és miért?
Mindegyik jó volt a maga módján, mert nagyon sok ismeretet szereztem. Az előző munkaköröknek köszönhetően sokkal jobban beleláttam a vasút működésébe, ami nagy segítség volt az ellenőri munkámban. Mi ugyanis a START összes folyamatát vizsgáljuk. A vasútnál rengeteg a lehetőség, de a belső ellenőrzésen megtaláltam a helyemet.
Mi volt vasúti pályafutásod során a legnagyobb kihívás?
A pénztárak ellenőrzési rendszerét vizsgáltuk. A JÉ bevezetése sok mindent egyszerűsített, a mi vizsgálatunk pedig kimutatta, hogy az addigi folyamatbeli többletmunka hogyan csökkenthető. Nagy kihívás volt, hogy nemcsak a folyamatokat mértük fel, hanem a szakmát is meg kellett győzni arról, hogy a JÉ-ben vannak olyan további előnyök, amelyeket érdemes kiaknázni. Ez a projekt az akkori belső ellenőrzési csapat egészét megmozgatta.
A belső ellenőrzésnél azonban nemcsak az utasítást, hanem a folyamatokat is ismerni kell. Bár sok munkakörben szereztem addigra tapasztalatot, azonban a tisztítás vagy a karbantartás és még sorolhatnám, ismeretlen terepnek számított. Nagyon szívesen emlékszem vissza azokra a pillanatokra, amikor a területről kaptam segítséget, amiért rendkívül hálás vagyok.
Mit adott neked a vasút?
Elsősorban az utazást. A munkám miatt rengeteget voltam úton, de aztán egyre gyakrabban mentem külföldre is vonattal. Volt Kaposváron egy csapatunk, akikkel megjártuk együtt Szicíliát, Görögországot, Párizst, Amszterdamot. Büszke vagyok arra, hogy 39 évet a vasúton töltöttem, a mai világban ez ritkaságnak számít. A munkám során sok újdonsággal találkoztam, rengeteg tapasztalatot szereztem. Elmondhatom, hogy elégedett vagyok.
Hogy érint Téged az előtted álló változás?
Szerintem pár hónap múlva fog majd hiányozni a munka, most az újdonságot élvezem. Nagyon jól eső érzés, hogy nem kell majd időre felkelnem. A 82 éves édesanyámmal élek együtt, több időt tudok majd vele tölteni. Visszamegyek Kaposvárra, és újra megismerem. Vágyom vissza a gyökereimhez. Amikor hazamegyek vidéki lány vagyok, amikor Pesten vagyok, akkor is vidéki lány vagyok. Egyébként az utazás mellett nagyon szeretek olvasni. Most talán lesz időm, hogy összerendezzem a könyveimet. Nagy lemaradásom van, sok az olvasatlan közülük.
Mit üzensz a fiataloknak?
Legyenek mindig nyitottak! Nekik minden újdonság lesz, fontos, hogy lássák benne a jót.
Van-e még valami, amit fontosnak tartasz kiemelni?
Nagyon meghatott, hogy a nyugdíjba vonulási emléklapomat a vezérigazgató úr személyesen adta át. Nem is számítottam erre, és nagyon meglepődtem.
Egyben szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszönetet mondjak minden kollégának a segítségért, amit a munkám során adtak. Emellett Szórád-Czakó Erzsébetnek, hogy ennyi éven át mellettem állt, támogatott. Köszönet mindenkinek.