Nemcsak levelekben, hanem a közösségi médiában is rendszeresen dicsérik a Volánbusszal utazók a társaság autóbusz-vezetőit. Legutóbb Svraka Márk udvarias, segítőkész hozzáállását méltatta egy utasunk a legnagyobb közösségi felületen.
„Volánbusz, 735-ös, ma 12:20-kor indult Kelenföldről Érdre. Buszvezető egy huszonéves fiatalember, udvarias, kedves, segítőkész! Mindenkinek köszönt, megköszönte a bemutatott bérletet, jegyet. Kismamát felszállásnál megkérdezte, segíthet-e a babakocsit felvinni a buszra. Sokat tömegközlekedem, de ilyet még nem tapasztaltam. Remélem, a munkáltatója értékeli!” – írta utasunk posztjában.
Értékeli, bizony! Munkahelyi vezetője azt mondja Svraka Márkról: „A D kategóriás jogosítványt társaságunk autósiskolájában szerezte meg. Ő remek példa arra, amikor egy kellemes természetű, alkalmazkodni tudó embert nemcsak a KRESZ-re és a vezetési ismeretekre tanítanak meg, hanem egyúttal a szolgáltatásunk színvonalát alapjaiban meghatározó egyéb kihívásokra is felkészítik. Remek munkaerő.” Márk szerényen, de magabiztosan állítja: imádja a szakmáját, és számára alapvető az a hozzáállás, amellyel a munkáját végzi.
- Honnan ez az attitűd, miért tartja fontosnak azt a pluszt, amit az utasoknak nyújt?
- Így neveltek: fontos, hogy kedvesek legyünk az emberekkel. Pláne itt, a Volánbusznál, ahol szolgáltatást nyújtunk, alapvető, hogy illedelmesen köszönünk, segítséget nyújtunk a babakocsival utazóknak, időseknek. Nem gondolom, hogy ez az elvárhatón felüli teljesítmény, mégis jólesik a pozitív visszajelzés, amit egyébként rendszeresen kapok helyben, az utasoktól is.
- Azt is írják, hogy jól vezet. Mindezekből egyértelmű, hogy szereti is a szakmát. Mióta csinálja?
- Tavaly áprilisban kerültem a Volánbuszhoz, és 2023. október 1-jétől vagyok autóbusz-vezetői állományban. A társaságnál végeztem el a D kategóriás és a GKI-képzést. Régi tervem volt itt dolgozni, hiszen amióta csak megvan jogosítványom, imádok vezetni, és nagyon szeretek emberekkel foglalkozni is. Saját magamra talán nem mondhatom azt, hogy jól vezetek, főleg ilyen rövid idő után. De fontos, hogy szeressük, amit csinálunk és amit hosszú távon is szeretnénk csinálni – én pedig szeretem! Nagy a jármű, sok az utas és nagy a felelősség, de én választottam, ezért nem félek a kihívásoktól. Sőt, várom is őket, hogy megfeleljek az elvárásoknak és saját magamnak.
- Már gyerekkorától érdekelték az autók, a vezetés?
- Igen, ezt rengeteg matchbox igazolja a padláson. Jó pár busz is van köztük, már kiskoromban is megvolt a szenvedély a buszok iránt. A szakmám is kötődik a vezetéshez: autószerelőként, autóvillamossági szerelőként végeztem.
- Ezek szerint egy váratlan meghibásodás sem hozza zavarba menet közben. Milyen busszal és merre jár?
- A tapasztalatszerzés érdekében először mindenfelé közlekedtem az érdi telephely járatain, most már az állandó vonalaim egyike a Kelenföld–Érd járat. Egy csuklós Volvo az én buszom, nagyon szeretem! Szerintem könnyebb is kanyarodni vele, mint egy szólóval. Ha lehet, mindig ilyennel dolgoznék. Elektromos buszok Érden még nincsenek, de ki tudja, mit hoz a jövő.
- Hosszabb távon mik a tervei?
- Autóbusz-vezetőként képzelem el magam a jövőben is, nagyon tetszik nekem, és remélem, sokáig itt maradhatok.
- „Majd elmúlik! Még fiatal, van bizalma az utasokban!” – olvashatjuk az egyik kommentben. Elmúlik a lelkesedés, mit gondol? Vannak negatív tapasztalatai?
- Ez egy kétoldalú, bizalmi kapcsolat az utas és az autóbusz-vezető között. Mindkét félnek alkalmazkodnia kell, de az eddigi tapasztalataim alapján és a saját hozzáállásomban bízva nem tartok attól, hogy komolyabb probléma merülhet fel. Eddig nem volt negatív tapasztalatom, én magam pedig biztosan nem fogok változni, hiszen egyszerűen csak önmagamat adom nap, mint nap. Fontos számomra, hogy az utasok jó élményekkel szálljanak le a járatomról!