Takács Bence ugyan még csak 25 éves, de már hat éve a vasút kötelékében dolgozik. Felsővezetékesként kezdett Miskolcon, majd ott szerzett mozdonyvezetői képesítést is, bő egy éve azonban már Budapesten él és itt is teljesít szolgálatot. Bence szenvedélyes Legomodell-gyűjtő, emellett a szabadidejében a kirándulásra és a finomabbnál finomabb ételek elkészítésére is igyekszik időt szakítani.
Mikorra vezethető vissza a vasút iránti szereteted?
Véletlenszerűen alakult. Nyolcadik osztályban volt egy pályaválasztási börze, de ekkor még a tanári pálya is vonzott, sőt a kertészmérnöki is. A vasút, illetve a vasúti közeg iránti szeretet útközben alakult ki, hiszen mindennap vonattal jártam be Miskolcra az iskolába, és egy idő után egyre jobban kezdett vonzani ez a közeg, végül elhatároztam, hogy mozdonyvezető leszek, így ennek megfelelően tudatosan alakítottam a továbbtanulásomat. Jelentkeztem egy villamosipari szakközépbe, viszont ekkor még nem voltam 20 éves, vagyis nem pályázhattam az induló tanfolyamokra. Nem szerettem volna eltávolodni a vasúttól, ezért 10 hónapig a felsővezetékeseknél dolgoztam Miskolcon, majd amint betöltöttem a húszat, jelentkeztem a mozdonyvezető-képzésre.
Mennyire volt nehéz az alkalmassági vizsga, illetve az arra való felkészülés, és hogy ment maga a tanfolyam?
Szerencsére gond nélkül abszolváltam a teszteket, az orvosin se volt gond. Az elején bele kellett rázódnom, ugyanis rengeteg tanulnivaló volt, ráadásul a képzési szisztéma is eltért a felsővezetékes tanulmányaim alatt tapasztaltaktól. Összességében jól ment a tanfolyam, hálás vagyok az oktatóimnak és mindazoknak, akik lehetővé tették, így két és fél éve önállóan teljesítek szolgálatot.
Megítélésed szerint mi az a legfőbb tulajdonság, amivel egy mozdonyvezetőnek mindenképpen bírnia kell?
A türelem! Egyértelműen a türelem, hiszen nagy tömegű járműveket mozgatunk nagy sebességgel, amiken ráadásul sok is az utas, így mindig, minden esetben türelemmel és higgadtsággal kell kezelni a létező összes szituációt. Emellett idesorolnám még a magabiztosságot és a határozottságot is, hiszen az egész szakma döntések sorozata, amihez ezek a tulajdonságok elengedhetetlenek.
Mi jelenti neked a legfőbb kihívást a munkád során?
A legfőbb kihívást a rengeteg típus és vonal naprakész ismerete jelenti, a különböző utasítások maradéktalan betartásáról pedig még nem is beszéltem. Egyébként pont emiatt szeretem nagyon a munkámat, hogy nincs két egyforma nap és két egyforma szolgálat. Más járművek, más vonalak napról napra, szóval egyáltalán nem ingerszegények a mindennapok. Továbbá a mozdonyvezetőkön van egy hatalmas lélektani teher, hiszen gondoljunk csak bele, milyen tömegű gépeket tartanak a „kezükben”. Ott vannak például a KISS-ek, 400 tonnásak és az utasok, akik ezeken a szerelvényeken utaznak, tehát hatalmas a felelősségünk, és erről egy percre sem szabad megfeledkezni.
Mondhatjuk úgy is, hogy nem lehet semmit se megszokásból csinálni?
Abszolút! Ha bármely cselekvésünk rutinná válik, az egyből bevonzza a bajt. Attól, hogy az adott vonalon már több ezerszer jártam, még ugyanolyan figyelemmel vezetek, mint az első alkalommal.
Említetted a típusismeretet és különböző vonalakról is szó esett. Adódik a kérdés, hogy melyek a kedvencek?
Miskolciként eredendően mozdony- és nem motorvonat-vezetőként végeztem, ezáltal elég sok típusba tanultam bele: a hagyományos Szili, Papagáj Szili hozzá a vezérlővel, TRAXX, Gigant, FLIRT, BDV, valamint a dízelek közül a Bz, Dacia, a remot és a klasszik Szergej színesíti a palettát. Ezeken felül most tanulom a KISS-ek vezetését is, hiszen a Keletiből induló járatok közül több is ezekkel a szerelvényekkel van kiadva. Alapvetően két kedvencet tudnék kiemelni: az egyik a TRAXX, mert modern, okos, erős, könnyen kezelhető mozdony. A másik a Gigant, a hatalmas ereje miatt. Kedvelem még a FLIRT motorvonatokat is, mivel nagyon mozdonyvezető-barát a kialakítása. Ami pedig a vonalakat illeti: ha a mindennapi forgatagot illetően kell egyet kiemelnem, az a 80-as és 87-es, ugyanis imádok Egerbe járni, ha pedig úgy általánosságban, akkor a 90-est, azaz a Miskolc–Hidasnémeti vonalat említeném, mivel nekem ez hazai pálya. Anno ezen a szakaszon, egészen pontosan Méráról jártam be az iskolába és abba a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy a miskolci szolgálatom alatt immáron a vezetőállásból tehettem meg újra és újra ezt a távot.
Mitől függ az, hogy a mozdonyvezető a telepi, azaz jórészt tolatási munkákban vesz részt vagy a klasszikus személyszállító vonatok élén ül?
Vezényléstől, valamint típus- és állomásismerettől. A tolatási munkát végző mozdonyok szinte sosem hagyják el az adott pályaudvart, ennélfogva mindenképpen speciálisak, továbbá a nagyobb pályaudvarok és rendezők esetében is külön helyismerettel kell rendelkezni. Mind a miskolci rendező, mind a Fradi hatalmas hálózattal rendelkezik, így a helyismeret kulcskérdés, pláne, ha rendezés, tolatás vagy gurítás van.
Dolgoztál is tolatómozdonyon?
Persze! Rendeztem személy- és teherkocsikat, tolattam Daciával és gurítódomboztam is, ami az abszolút kedvenc mindezek közül.
Mik a legfőbb szakmai céljaid?
Jelenleg az, hogy mozdonyvezetői minőségemben minél jobban kiteljesedjek, gondolok itt a típus- és a vonalismeretre. Már jeleztem is a reszortosoknak, hogy szívesen megtanulnék Taurust vezetni, valamint újabb vonalakat is feltérképeznék. Ha lehetőségem adódik, a tisztképzőt is elvégezném, így a jövőben akár felvigyázóként vagy irányítóként is dolgozhatnék a vasútnál.
Mivel töltöd a szabadidődet, mi az, ami kikapcsol?
Igyekszem minél több időt tölteni a szabadban és kirándulni a barátaimmal. A közeljövőben szeretnénk a Dunakanyarhoz és a szobi kisvasúthoz is eljutni. Emellett nagyon szeretek sütni és főzni, ez nagyon ki tud kapcsolni, pláne, ha a kedvencemet, a brassóit készítem, amit tényleg bármikor, bármilyen körülmények között meg tudok enni. A másik, ami még nagyon le tud kötni, az a Lego-modellek összeépítése. Lego-mániás vagyok, tehát a lakás tele van kisebb-nagyobb, főként díszként funkcionáló darabokkal.
Mégpedig?
Bonsai fa és egyéb tarka apróságok: orchidea, Harry Potter-figura. Egészen kiskoromig vezethető vissza ez a szenvedélyem, ami azóta is töretlen, így felnőttfejjel azonban már nem a kisautó és a tűzoltó állomás érdekel, hanem inkább az architecture, a látványos, valamint a bonyolult darabok. Az igazán nagy célom az Eiffel-torony megszerzése.