Zúgott a „Hajrá!” és a „Szép volt, fiúk!” Már hetek óta csak a foci körül forgott minden a mozdonyszínben. Sőt nemcsak a mozdonyszínben, hanem az állomáson is. Sőt nemcsak az állomáson, hanem az állomás mellett is. Sőt nemcsak az állomás mellett, hanem az egész városban, sőt az egész országban, sőt még a szomszéd országban és annak szomszédjánál is. Ugyanis éppen most zajlik a labdarúgó-Európa- bajnokság. Így hát nem csoda, hogy mindenki futball-lázban ég.
Az utasok az eddigieknél is jobban sietnek haza, hogy le ne maradjanak az esti meccsről. Akik nem otthon nézik az élő közvetítést, az állomások környékén a kerthelyiségekben figyelik a barátaikkal óriási kivetítőkön a mérkőzéseket. Mindenki izgul és szurkol, lelkesen és még lelkesebben, hogy kedvenc csapata gólt szerezzen, és megnyerje a bajnokságot. Nincs ez másként a mozdonyokkal sem. Annyi különbséggel, hogy ők a szurkolás mellett a saját kis bajnokságukat is megrendezik. És el kell ismerni, nincs miért szégyenkezni valójuk, a csapatokban profi játékosok lépnek pályára. Sőt, ha őszinték akarunk lenni, a Mozdonyok Ligája sokkal, de sokkal izgalmasabb. A pályán elképesztő cselek, hihetetlen passzok, ámulatba ejtő fejelések, profi védések és csodaszép gólok örvendeztetik meg a közönséget.
A nézők csak kapkodják a fejüket, és nem győznek ujjongani a szebbnél szebb játék láttán. Persze a csapattagok mindent elkövettek a sikerért. Egy kicsit talán már túlzásba is vitték a felkészülést. Egész nap mást se csináltak, csak fociztak. Műszak végén fociztak. Ha napközben volt egy óra szabadidejük, fociztak. És a szabadnapjaikon is fociztak. Még szerencse, hogy az utasokat egyáltalán elszállították, és közben nem feledkeztek meg a menetrendről. A Mozdonyok Ligájában rengeteg csapat indult. Az ország minden pontjáról érkeztek a győzni akaró csapatok. Ott volt mindjárt a gőzösök csapata. Az öregfiúk egész fürgék voltak még a pályán, bár néha – egy-egy vitatható bírói döntés után – bizony ki kellett ereszteniük a gőzt, nehogy felrobbanjanak dühükben!
Aztán ott volt az M41-esek csapata Csörgő vezetésével. A mindig vidám társaság sokszor megnevettette a közönséget. A V43-asok Szili irányításával mindent beleadtak, sok meccset megnyertek, de a negyeddöntőben sajnos már nem jutottak tovább. A vadiúj emeletes vonatok, a Kiss csapat hórihorgas játékosai parádéztak a pályán, de a döntőig ők sem jutottak el. A Bz-k úgy cseleztek a nagy mozdonyok között, hogy néha követni sem tudták őket, a Taurusok erővel akartak mindenkit letolni a pályáról. A Desirok csapatkapitánya, Dezső egy kicsit eltaktikázta magát, és több gólt kaptak a kelleténél, míg a Traxx–Gigant-mérkőzés még a hosszabbítás után is döntetlen maradt, így egyik csapat sem került a döntőbe. De akkor kik játszhattak a kupáért? A két döntős csapat nem más lett, mint a Villámok és a Vasparipák.
A Villámok csapata fiatal motorvonatokból állt, míg a Vasparipák egy igazi vegyes csapat volt dízelekkel és villamos mozdonyokkal. A várva várt utolsó mérkőzésre rengetegen érkeztek. A lelkes rajongótábor hangosan buzdította kedvenc csapatát, miközben a játékosok feszült figyelemmel gurultak a pályára. A mindent eldöntő mérkőzés elkezdődött. A Villámok azonnal lerohanták a Vasparipákat, de az első támadást kivédte a kapusuk. Az ellentámadás is sikertelen volt, mert az ellenfél egy játékosa villámgyorsan megszerezte a labdát, cselezett, lőtt, és gól! A Villámok így 1-0 ra vezettek. De nem sokáig, a Vasparipák egy bravúros támadás végén kiegyenlítettek. Az állás 1-1. Majd rövid idő múlva 1-2, aztán 2-2-re változott az eredmény. – Melyik lesz vajon a bajnokcsapat? – tette fel a kérdést többször is egymás után a mérkőzés közvetítője, de a válasz még váratott magára, ugyanis a félidő után is döntetlen volt a mérkőzés állása.
A hajrában nem kímélték egymást a játékosok, a bíró több büntetést és sárga lapot is kiosztott. A következő pillanatban úgy tűnt, eldőlni látszik a meccs, hiszen az egyik Villám-játékos egyedül száguldott a kapu felé. Sehol egy védő. Sehol egy vasparipás mozdony. Sehol senki, csak a kapus, és a néhány másodperc, ami még hátra volt a játékidőből. A támadó biztosra akart menni, és olyan iszonyatos erővel rúgta meg a labdát, hogy az a kapuba kerüljön, amilyet még nem látott a világ. A labda azonban nem a kapuban kötött ki, hanem elsuhant mellette, és meg sem állt. Csak repült és repült, olyan messzire, hogy a mozdonyok hiába indultak utána megkeresni, nem találták sehol. Valahová elgurulhatott a sínektől messze, oda, ahová a mozdonyok már nem tudtak utánamenni.
– Semmi gond! – szólt a bíró, elővesszük a tartalék labdát, és folytatódhat a döntő. De a tartalék labda nem volt sehol. És a tartalék labda tartaléka sem. Hogy hová tűnhettek, az a mai napig is rejtély, de ez volt a kisebbik baj. A nagyobbik az volt, hogy labda nélkül nem tudták befejezni a döntő meccset. A mozdonyok és szurkolóik lógó orral, pontosabban ütközővel álltak a pályán, és tanakodtak, vajon miként szerezhetnék vissza a labdájukat. Ekkor a tömegből váratlanul előbújt Marci, az ifjú Volánbusz: – Majd én megkeresem a labdát – szólt halkan. – Hogy kerül ide? Mit keres itt egy busz? – pusmogtak a tömegben. Pedig a válasz egyszerű volt. Marci annyira imádta a focit, hogy még a Mozdonyok Ligájának egyetlen mérkőzését sem hagyta volna ki. A mozdonyok döbbenten álltak, mert nem gondolták volna, hogy rajtuk kívül mást is érdekelhet a bajnokságuk.
De mire felocsúdtak volna az ámulatból, Marci már robogott is a labda nyomába. Sok idő eltelt, mire végre megtalálta a focilabdát egy autó alá beszorulva. – Nem gondoltam, hogy sikerül, de csak nem tudtál elbújni előlem! – viccelődött a „kincset érő” labdával, és már vitte is vissza a döntős csapatoknak. Miután a labda ismét a pályán volt, Marci visszagurult a nézőtérre, és várta a folytatást, hiszen ilyen izgalmas meccset ritkán lehet látni! A mozdonyok örömujjongása után mégsem folytatódott a játék. A csapatok időt kértek, és egy gyors kupaktanács után visszahívták a kis Volánbuszt a pályára. Marcit tiszteletbeli csapattaggá fogadták, akinek innentől kezdve a mozdonyok összes mérkőzésén a díszpáholyban volt a kiemelt szurkolói helye. S hogy végül ki nyerte a bajnokságot? Arra már nem is emlékszem…
De kérdezzétek meg Marcit, ő biztosan tudni fogja!
Írta: Csohány Domitilla
Illusztráció: Győri Zsolt