„Nagyon jó a vasútnál dolgozni, megérte a sok tanulás”

Munkatársunk Rólunk

2024.07.24 10:59
szerző: Putsay Gábor

A vasútnak akkor is működnie kell, ha nehéz hozzájutni az alkatrészhez, ez pedig jelentős többletmunkát ró a járműfenntartásban dolgozó munkavállalókra – mondta Boda János, a szombathelyi kocsijavító műhely művezetője, aki több évtizedes munkákájának elismeréseként az idei Vasutasnapon „A Vasút Szolgálatáért Arany fokozatú” kitüntetést vehette át.

 

Mióta dolgozik a vasútnál, hogyan került a MÁV-hoz?

Az ipari iskola elvégzése után dízelmozdony szerelőként helyezkedtem el 1979-ben, azóta a vasútnál dolgozom. Munka mellett érettségiztem le, ezt követően elvégeztem a tisztképzőt. Dolgoztam mozdony- és járműátvevőként, műszaki szakelőadóként, a szombathelyi mellett a Szolnoki járműjavítóban is teljesítettem szolgálatot. Tíz éve tértem vissza Szombathelyre, jelenleg a MÁV-START Járműbiztosítási Igazgatóság Szombathely kocsijavító műhelyének művezetője vagyok. Voltak küzdelmek a pályám alatt, de úgy gondolom, hogy nagyon jó a vasútnál dolgozni, megérte tanulni.

Az idei Vasutasnapon „A Vasút Szolgálatáért Arany fokozatú” kitüntetést vehette át. Milyen érzés volt a pódiumon átvenni ezt az elismerést?

Úgy gondolom, hogy az ember életében egyszer adódik ilyen alkalom. Nagyon örülök a díjnak, azt az érzést szavakban nem lehet kifejezni.

Mekkora létszámot felügyel?

A kocsijavító műhelyben tizenhatan dolgozunk.

Konkrétan mi a szombathelyi műhelyben a feladatuk?

Alapvetően személykocsik futójavítását, K-vizsga szintű karbantartását látjuk el, kerékcsoport cserét vagy féktárcsajavítást végzünk. Emellett a kocsik belső részét is javítjuk ha szükséges, így például megrongált részeket állítunk helyre, vagy üléskárpitot javítunk, utóbbival külön képzett szakember foglalkozik. A kocsikban ugyanis időnként megrongálják az utasok a hulladékgyűjtőket, a kartámlákat vagy az üléseket is, arról nem is beszélve, hogy az InterCity (IC) járművekből függönyök is eltűnnek, azokat pótolni szükséges. Alapvetően a többcélú IC+ kocsik, a DWA és a halberstadti kocsik karbantartását és javítását végezzük.

Mi jellemző ezekre a járművekre, mennyire körülményes őket javítani?

Mindegyik típus más és más, külön odafigyelést igényel. Az IC+ kocsiknál kissé bonyolult az elektromos rész, bár úgy gondolom, hogy a személyzet részéről is elvárható lenne egy kicsit nagyobb odafigyelés. Több felkészülést igényelne véleményem szerint egy ilyen bonyolult és drága jármű üzemeltetése. A német gyártmányú DWA kocsik esetében (is) időnként alkatrészellátási problémákkal szembesülünk. Szombathely a légjavítós 2. osztályú és a 10-71 sorozatszámú 1. osztályú kocsik karbantartásáért felel. Az IC és nemzetközi forgalomban közlekedő kocsik a közelmúltban kaptak egy „ráncfelvarrást”, többek között új fényezéssel és belső színvilággal látták el a járműveket, az energiaellátó rendszerük felett azonban már eljárt az idő, megérettek egy általános felújításra. A szintén német gyártmányú „Halbikkal” van tapasztalataink szerint a legkevesebb probléma.

Milyen a rendelkezésre állási szint a járműveknél?

Körülbelül nyolcvan százalékos. Ugyanakkor nekünk mindig rendelkezésre kell bocsátanunk a kellő számú kocsimennyiséget, alkatrészhiány ide vagy oda. A vasútnak akkor is működnie kell, ha nehéz hozzájutni az alkatrészhez, ez pedig jelentős többletmunkát ró a járműfenntartásban dolgozó munkavállalókra.

Hogyan telik egy munkanapja?

Egyházasrádóc településről járok dolgozni, hivatalosan 6:20-tól 14:40-ig tart a munkaidő. Reggel hatra érek a munkahelyemre, megnézem, hogy aznap milyen járműveket kell javítani, összeírom a hibákat. Ezt követően 6:20-kor tartunk egy eligazítást, a munkaidő alatt ellenőrizni szükséges a különböző munkafázisokat, ami adminisztrációval is együtt jár. Körülbelül 14:50-kor fejezem be a munkát.

Egy munkanap mennyi kocsi javítását tudják elvégezni?

Körülbelül hat K-vizsgát végzünk el naponta, átlagosan havonta száz járművet javítunk meg.