Idén ünnepli fennállásának 40. évfordulóját a MÁV História Bizottsága, ebből az alkalommal tartottak szeptember 17-én kedden közös ülést a Magyar Vasúttörténeti Park Alapítvánnyal. Ez az ünnepség, illetve emlékülés nem is lehetett volna jobb helyen, mint a Magyar Vasúttörténeti Parkban, amelynek létrehozatalában meghatározó szerepe volt a História Bizottság képviselőinek.
A MÁV História Bizottsága 1984. július 24-én alakult, azóta érdekeltek lelkes tagjai régi vasúti járművek felújításában, gyűjtésében, megőrzésében és működtetésében. Egyébként ezt megelőzően nem sokkal, 1984. június 2-án közlekedett az utolsó gőzvontatású menetrend szerint személyszállító vonat Vámosgyörk és Gyöngyös között, talán ennek is szerepe volt annak, hogy a bizottság nem sokkal később megalakult, és megkezdték értékmentő tevékenységüket.
Kormányos László, a MÁV-START műszaki és üzemeltetési vezérigazgató helyettese és a História Bizottság elnöke az ülésen megköszönte a tagoknak azt a munkát, amit a vasúti hagyományokért és a vasút őrzéséért tettek. Hangsúlyozta: köszönet illeti a bizottságot azért is, hogy ennyi értékes járművet sikerült megőrizni, felújítani, többüket pedig működtetni, ez mind elengedhetetlen része a csaknem 180 éves magyar vasúti közlekedésnek. Sokan vannak, akik szabad idejüket a vasút örökségének megőrzésére fordítják, nyugdíjasok, jelenlegi vasutasok egyaránt. A Magyar Vasúttörténeti Park híressé vált, és ebben a bizottságnak hatalmas a szerepe. Sikeresek a nosztalgiarendezvények, igyekeznek meggyőzni a döntéshozókat, hogy erre és a vasúti hagyományok őrzésére érdemes fordítani. Közölte: mindig van örökség, mindig vannak megőrzendő értékek, mindig oda kell figyelni, hogy miről döntsünk. Elmondta azt is, hogy a fiatal generáció megnyerése érdekében új közösségi felületeken is meg kell jelennie a História Bizottságnak azért, hogy ezek az értékek a jövő számára is megmaradjanak.
Németh Réka, a MÁV pályaműködtetési és beruházási vezérigazgató helyettese hangsúlyozta, hogy a hagyományokból építjük a jövőt és ezt sosem szabad elfelejteni. A nemzeti büszkeséghez szükség volt arra, hogy a múltunk és a tradíciónk valóban gazdag legyen. A magyar vasúti hagyományos gazdagsága köztudomású, és az, hogy eljut ez az emberekhez és a döntéshozókhoz, a bizottságnak is köszönhető. Fontos megőriznünk a tárgyi emlékeket, amiben nagy a szerepe a Magyar Vasúttörténeti Parknak, amely véleménye szerint egy csoda. Németh Réka is felhívta a figyelmet arra, hogy fontos a jelenlét a különböző digitális felületeken és a közösségi médiában, szintén hangsúlyozta, hogy a bizottságnak jelentős a szerepe a park létrejöttében.
Az ünnepség részeként emléktáblaavatás is volt, itt Schvéd Norbert, a MÁV Rail Tours ügyvezető igazgatója mondott beszédet. A Magyar Vasúttörténeti Alapítvány emléktáblájára az ünnepséget megelőzően Csárádi János, Holcsik Ferenc, Ráday Mihály és Szendrey András neve került fel. Elismerésül azért a munkáért, amit pályafutásuk alatt a vasútért végeztek.
A jelenlévők rendkívül érdekes előadásokat és beszámolókat hallhattak, többek között a vontatott és vontatójárművekről, amelykből sokat sikerült megőrizni az utókornak. A História Bizottság közreműködésével negyven év alatt hatvan vontatott járművet sikerült felújítani, a legtermékenyebb esztendő a 2000. év volt, akkor húsz kocsi újult meg. Ebben nagy szerepük volt a MÁV járműjavítóinak és a vontatási főnökségeknek egyaránt. Ugyanígy a vontatott járművek rendbehozatalában is aktívan közreműködtek a vontatási főnökségek. A teljesség igénye nélkül olyan emblematikus járművek újulhattak meg, mint a V63 001-es, a V43-008-as, a legelső M62-es Szergej dízelmozdony, az Árpád sínautóbusz, a 109-es, a 242-es és a 424-es gőzösök. Ezek mindegyike látható a Magyar Vasúttörténeti Parkban.
Külön előadás hangzott el az idén ötvenéves V63-as Gigantokról és a százéves 424-es Bivalyról. Ezek a járművek nagyon sok ember, így mérnökök és vasutasok szakmai pályáját meghatározták vagy végig kísérték.
Különösen érdekesek a Magyar Vasúttörténeti Park megépülésének körülményei. Ennek előzménye 1958-ra vezethető vissza, amikor a MÁV tömeges selejtezésbe kezdett, a harminc évnél idősebb járműveitől akart megszabadulni. Több mozdonysorozatot kivontak a forgalomból 1977-re, ezekből lett kiállítva az első szobormozdony Hatvan állomáson. A MÁV ugyanakkor vasúti skanzent akart létrehozni, elsősorban a turisták megnyerése érdekében. A biatorbágyi viaduknál is lehetett volna egy járműkiállítás, de a vágánykapcsolat megszűnésével ennek a lehetősége is megszűnt. Aztán 1978-ban a döntéshozók Szolnok korábbi állomását javasolták a skanzen helyszínének, de végül a létesítmény 1985-ben Paksra került, amit 1990-ben átvett a Közlekedési Múzeum.
Az 1970-es évek elején is felvetődött, hogy muzeális értékű járművek összegyűjtését lehetővé tevő helyet hozzanak létre. Az 1984-ben megalakult História Bizottságnak is fontos célja volt, hogy helyet találjon egy ilyen létesítménynek. A bizottság Szolnokon javasolt létrehozni egy új skanzent, de végül is az újabb helyszín Budapestre esett a tervezett világkiállítás miatt. Végül a világkiállítás elmaradt ugyan, de a MÁV 1997-ben döntött arról, hogy az új Vasúttörténeti park a Hámán Kató fűtőház helyén jöjjön létre. Az alapkőletétel 1999. november 22-én volt, új vágányhálózat épült, megújult a 34 állásos körfűtőház, a szerelőműhely, és új vendéglátóipari hely létesült. A park 2000. július 14-én nyitotta meg kapuit. Itt kaptak helyet a pályafenntartás gépei is, továbbá az egykori szombathelyi gyalogos felüljáró és az Esztergomi-híd maradványának részei. Épült egy kerti vasút is, amelynek pályája jelenleg 870 méter hosszú. A MÁV is részt vesz a park fenntartásában: mivel évenként megrendezik a krampácsversenyt, lehetőség adódik a vasúti pálya karbantartására.
