A világ legjobb bora, az ország legnagyobb Jézus-szobra és egy csodarabbi emlékei – többek között ezt kínálja a Nagy-Kopaszt, vagyis a Tokaji-hegyet körülölelő három település: Tokaj, Tarcal és Bodrogkeresztúr. Sőt még ettől sokkal többet is! Olyan felejthetetlen élményeket földön, föld alatt és vízen, amelyek testünket és lelkünket is feltöltik és elvarázsolják.
Vidéken az ősz még ma is egyet jelent a szürettel, amelynek különleges hangulatát a városban élőknek is érdemes kipróbálniuk. Ha nincs olyan rokon, akinél be lehetne segíteni, látogassunk el egy borászatba, amelyek jobbnál jobb programokkal várnak ilyenkor (is): a szüreti munkák – kézi szüretelés, hagyományos lábbal préselés – kipróbálása mellett pincelátogatáson, illetve borkóstolón is részt vehetünk, ahol a közös éneklés, tánc és étkezés sem maradhat el. Már önmagában ezért is érdemes felkeresni egy-egy borvidéket, de az ottani települések igazi rejtett kincseket is tartogatnak. Például a leghíresebb borunk, az aszú hazája, Tokaj és környéke több napra elegendő látnivalóval és túralehetőséggel büszkélkedhet. A kultúra és a természet szerelmesei akár egy napra, akár egy hétvégére vagy például az őszi szünetre érkeznek ide, biztosan nem fognak unatkozni, ráadásul az összeállításunkban szereplő helyszínek mindegyike könnyen megközelíthető vonattal vagy autóbusszal is.
Tokaj – Bor, bakancs, evező
Tokajról természetesen elsőre mindenkinek a bor jut az eszébe – és ha ott járunk, valóban vétek lenne kihagyni a legédesebb „nektár” kóstolását és a nemespenésszel borított pincék felkeresését. Az egymás közelében épült, ún. lyukpincék összekapcsolásából sokszor többszintes pincelabirintus jött létre, bátran vesszünk el egy kicsit ezekben a föld alatti csodákban! Visszatérve a felszínre pedig élvezzük az elénk táruló látványt! Ehhez legjobb, ha felsétálunk a Tisza-híddal szemben lévő lépcsősoron a Finánc-dombi kilátóba. Innen jól megfigyelhetjük a végtelennek tűnő Alföld és a hegyvidék találkozását. Míg a közelben az egyik oldalon az ikonikus Kopasz-hegy magasodik a barokk belváros fölé, a másik oldalon a Tisza és a Bodrog ölelkezik össze éppen előttünk. Hívogató a táj, érdemes felkerekedni.
A Kopasz meghódítása
Az egykori vulkán, amelynek lankáin már évszázadok óta a világ legfinomabb borát termelik, sokakat csábít túrázásra. A 6 km hosszú Borostyán tanösvény a vasútállomásról indul, és 9 ismertető táblán keresztül mutatja be a környék érdekességeit. Az útvonal érinti a romantikus Szerelmi-pincesort, majd a Lencsés-völgyi bánya irányába halad, amelynek falán legnagyobb bagolyfélénk, az uhu költ, míg a rengeteg löszfal gyurgyalagtelepeket rejt. A hegy növényvilága is különleges, megfigyelhetjük a hazánk területén ma már csak itt előforduló gyapjas őszirózsát, vagy ha más évszakban érkezünk, a csaknem 20 orchideafaj valamelyikét. Az olykor meredek emelkedők leküzdése megéri a fáradozást, az 512 m magas csúcsról egész Tokaj-Hegyalját beláthatjuk.
Kalandok a Bodrogzugban
Tokajban egy napsütéses őszi délelőttön igazán kellemes vízre szállni, a lassú folyású Bodrog pedig ehhez tökéletes választás. A vezetett vagy egyéni vízitúrán bárki nekivághat az állatvilágban igencsak gazdag Bodrogzugnak, ahol a kanyargós folyón igazi mocsárvilágot fedezhetünk fel. A táj érintetlen és vadregényes, ahol teljesen átadhatjuk magunkat a csendnek és a természetnek, hiszen a fokozottan védett területre csak engedéllyel evezhetünk be, korlátozott létszámban. Az út során ráadásul számtalan madárfaj, hódok, siklók és békák is elkísérnek minket.
Tarcal felett…
A Kopasz-hegy túloldalán terül el a borvidék másik népszerű települése, Tarcal. A községben szebbnél szebb, a 16–18. században épült kastélyokban és kúriákban kóstolhatjuk a 6 puttonyos borokat, de az egykori mezőváros más különlegességeket is tartogat. Már messziről vonzza az ide érkezők tekintetét a Tarcal fölé magasodó Áldó Krisztus-szobor. A monumentális alkotás 8,5 méteres magasságával és 50 tonnás súlyával hazánk legnagyobb Jézus-szobra. A gigantikus alkotás öt hatalmas gránitdarabból készült, és a település szélén, egy domb tetején áll. A szoborhoz egy kellemes gyalogossétány vagy egy igen meredek lépcsősor vezet fel, de a látványért megéri a fáradozás. Fent gyönyörű körpanoráma fogad: lábunk előtt terül el Tarcal, körös-körül szőlőtáblákkal, mögöttünk pedig a Kopasz-hegy magasodik a TV-toronnyal a tetején és a kékségével a tekintetünket vonzó bányatóval. Aki szeretne, egy ösvényen le is sétálhat a tóhoz, de a legszebb látványt kétségkívül a domb tetejéről nyújtja a szinte függőleges falakkal körülvett, olykor türkiz színű víz.
Bodrogkeresztúr – a csodahely
A Kopasz-hegy harmadik, egyben legkisebb települése Bodrogkeresztúr, az utóbbi években mégis talán ez a falu vonzza a környéken a legtöbb látogatót. A csendes, Bodrog-parti községbe ma már a világ minden tájáról, Ausztráliától Amerikáig, Angliától Dél-Afrikáig folyamatosan, naponta több százan érkeznek a zarándokok, a halálának évfordulóján pedig több tízezren érkeznek az apró, ezer főnél is kisebb hegyaljai faluba. Mindez egyetlen embernek köszönhető. Itt élt Reb Steiner Saje (1851–1925), azaz Reb Sájele csodarabbi. Személyisége, tettei és tanításai még napjainkban is olyan hatással vannak az ortodox haszid zsidó közösségre, hogy ma is hozzá járnak imádkozni.
Reb Steiner Saje
A csodarabbit az élete során is sokan ismerték és tisztelték, csodálatos tetteit legendák őrzik. A rabbihoz – akinek a konyhájában egykor 50-60 embernek is főztek naponta, mert éhesen senki sem mehetett el a házából – messzi földről érkeztek a hívek, sőt a keresztények is tőle kértek tanácsot betegség esetén vagy döntések előtt. „Úgy járt, mintha lebegett volna.” Legendás a karosszéke is, amelyből Reb Saje szinte soha nem állt fel, állandóan gondolkodott. Azt mondják, csak pénteken este feküdt ágyba, máskor a hívei és vendégei rendelkezésére állt, vagy imádkozott. Jótékonyságáról is sokat beszéltek, ő szervezte meg az első világháború idején idemenekült galíciai zsidók segítését. Egy történet szerint „éhínség fenyegette Reb Sájele faluját, Bodrogkeresztúrt, amikor a csodarabbi imádkozása eredményeként a háza előtt megállt egy szekér tele krumplival, s nem tudott tovább menni. A kocsis akárhogy ütötte a lovakat, nem akartak húzni. A rabbi látta ezt az ablakából, mert mindig ott ült a karosszékben.
Kiment és mondta a kocsisnak, hogy ha lerakja neki a fele zsákot, el fog indulni a szekér. Úgy is történt.” Máskor imája erejével kibékített egy válni készülő katolikus házaspárt. Csodaszámba ment az az eset is, amikor „megégett a zsidó templom, még az asztal is, ahol szokott imádkozni, de az imakönyve megmaradt.” 1925-ben egy rozsdás szög okozta fertőzés következtében megbetegedett, és Ijár hó 3-án, azaz április 23-án meghalt. Koporsóját az imapulpitusából készítették. Temetése napján 12 ezer vasúti jegy fogyott el az állomáson, messzi földről érkeztek zsidók és keresztények egyaránt. „Még a veteményt sem lehetett látni, még a házak tetején is voltak, annyian voltak.” Ma lakhelyén emlékház működik, sírja a zsidó temetőben található, ezeket bárki meglátogathatja – a zsidó hagyományoknak megfelelő öltözetben.
A csodarabbi és legközelebbi hozzátartozóinak nyughelye fölé a tisztelői egy óhelt (sátorszerű épület) építettek, amelynek két bejárata van, az egyik a férfiak, a másik a nők számára. A férfiak ajtaja a sírokhoz vezet, a nők egy faráccsal elválasztott párhuzamos szobából nézhetik meg az emlékhelyet. A zarándokok ma is itt imádkoznak, és „kérő cédulákat” helyeznek el, hogy családjuk és közösségük élete jobb legyen.
Csohány Domitilla