Páter Milán felszolgáló-szakács az Utasellátó dolgozójaként számos Európai nagyvárost megismerhetett. Munkája több szempontból sem szokványos, ezért elutaztunk vele Bécsbe, hogy a vendégekről, az Utasellátó kínálatáról, a kedvenc úticéljairól és feladatairól kérdezhessük.
Európa egyik legszebb és a világ legélhetőbb fővárosába utazunk éppen. A te szívednek miért kedves Bécs?
A modernitása a legmeghökkentőbb. A Hauptbahnhof teljesen más világ, mint a budapesti tradicionális pályaudvarok. Össze van fésülve egy bevásárlóközponttal, így mindent meg tud venni ott az ember, ráadásul nem érezheti magát becsapva sem, mert nem a kis árusokhoz kell mennie, hanem neves üzletekbe. Bécsben egyébként olyan vendéglátóhelyek vannak, amelyekről az ember esetleg csak hallott, olvasott, a városban pedig különleges kávékat próbálhat ki, aki itt jár.
Kávé két vonat között, Bécsben
Több olyan vasutas munkakör is létezik, ami mozgással jár, de talán ti vagytok azok, akik a leghosszabb utakat teljesítitek. Mennyivel izgalmasabb ez, mint a helyhezkötöttség?
Mi vagyunk az egyetlen olyan szakmai szervezet, akik „baktól bakig” ott vannak az étkezőkocsis nemzetközi vonatokon. Nem váltanak le bennünket, mint a mozdonyvezetőt vagy a jegyvizsgálót. Az óriási pozitívum, hogy az ember minden nációt megismerhet munka közben. Régen nem tudtam kitalálni, hogy ki milyen nyelven beszélhet, ma már fizimiskára megmondom, hogy ez egy amerikai, egy kazah, egy brazil vagy egy spanyol. Ez nehezen elképzelhető, ha valaki egy vidéki sörözőben dolgozik.
Rengeteg előnye lehet ennek a munkakörnek.
Az iskolában gyengébb voltam németből, de itt ráveszem magamat, hogy tanuljak, szándék keletkezett bennem. Azt is nagyon szeretem, hogy világot láthatok, megismerem a többi nemzetet, egy kicsit a még a kultúrájukat is. A mostani munkám előtt egyszer voltam külföldön, azóta viszont nagyot fordult velem a világ: rengeteg helyre eljutottam. Hamburgba és Berlinbe is járok, de tegnapelőtt jöttem haza Splitből. A nyarat úgy csináltuk végig, hogy a vonat felkészítése után lementünk a tengerhez és strandoltunk egyet. Az Altonán (Hamburg vasútállomása – a szerk.) a döneres már megismer, ami apróság – mégis hihetetlen érzés, hogy 1000 km-re az otthonomtól kialakult egy párhuzamos életem. Rengeteg törzsutas van a „nemzetközin”, van egy fickó, aki Drezdában szokott felszállni, én pedig rögtön viszem neki a korsó sört, mert tudom, hogy azt rendelne majd. Szinte hihetetlen, de ha kiesik közülünk egy kolléga, rögtön kérdezgetik egy másik országban az utasok, hogy „hol van?” – ennyire ismernek már bennünket.
Kihívás egy mozgásban lévő járművön elvégezni mindazt, amit általában stabil lábakon állva lát el az ember?
Abszolút. Gyakran ütközik a vendéglátás nehézségekbe, az első napomon például hat korsó sört borítottam le a váltókörzetben. A mozgás miatt kreativitásra van szükségünk, mert a felszolgálásnak látványosnak és elegánsnak kell maradnia, hiszen a vendégeknek érezniük kell, hogy egy étkezőkocsiban vannak, nem egy közönséges pultnál. Ezek persze hamar evidenssé válnak mindannyiunknak – ha érzem, hogy lassít a vonat, nem teszem senki elé oda a gulyáslevest. A figyelem akkor is nagyon fontos, amikor a konyhában vagyunk, úgy kell elhelyezni mindent, hogy az le ne csússzon, ki ne boruljon. A mozgásnak másrészt csak előnyei vannak: az egyik pillanatban Prágát látom az ablakból, kicsit később pedig már Berlint, nem ugyanazt a teraszt muskátlival.
Ez a világ őriz még valamennyit a szépemlékű MALÉV munkájából, hiszen embereket utaztat és szolgál ki a lehető legmagasabb színvonalon. Tehát ti azért feleltek, hogy könnyed és kellemes, mondhatni élményszerű legyen az utazás. Szebbé tudjátok varázsolni az emberek napját?
Igen, ehhez viszont az első dolog, amit el kell nyernünk, a vendég bizalma. Nagyjából látni kell az ide érkezőkön, hogy milyen hangulatban vannak, hogy mennyire nyitottak a kommunikációra. Ha valaki leül egy laptoppal, biztosan nem kérdezem meg, hogy merre utazik, nem zsibbasztom munka közben, de rengeteg alkalommal kérnek tőlünk információt, kíváncsiak, hogy mit ajánlunk, merre menjenek tovább Budapesten. A lényeg, hogy oda kell menni a vendéghez kedvesen mosolyogva, akkor ő is úgy fog hozzád állni. A kinti gondjainkat sem hozhatjuk be. Ha egy út során bármilyen technikai probléma merülne fel – a legegyszerűbb például egy késés –, ami miatt 1,5-2 órával később végzünk, nem láthatja az utas a dühünket. Ilyenkor érdemes a másik oldalát megfogni a dolognak: szívélyesen marasztaljuk még egy kávéra.
A MÁV-START-os kocsik külföldön az országunk zászlóvivői. Milyen érzés ezekben a színekben járni Európa vasútvonalait?
Az egyenruhát szívesen felveszem, tekintélyt ad. A külföldi pályaudvarokon is nagyon szeretem viselni, mert abban nem idegen vagyok, hanem egy oda tartozó személy. A németek – tapasztalataim szerint – egyébként kedvelik a magyar kultúrát, így könnyedén meg tudunk velük kóstoltatni egy magyar ételt, hazai söröket ajánlunk és Utasellátó édességeket, tehát a „zászlóvivés” számomra így is értelmezhető. Azt el kell mondjam, hogy az Utasellátó nagyban kínál itthoni kulináris élményeket. Az ajánlatok szerintem nagyon jók, nem is szokott panasz lenni az ételekre.
Milyen útvonalakon közlekedsz még?
Szezonálisan Splitbe, Horvátországba, az év többi napján pedig Prágán keresztül Berlinbe, Hamburgba, illetve Varsóba és Brassóba.
Ki tudjátok élvezni a munkakör nemzetköziségét? Van alkalom megismerni azokat a városokat, ahol jártok?
Igen, így mindenhol van is valamilyen kedvenc időtöltésem. Bécs óriási nagy különlegessége, hogy hazahozhatok olyan dolgokat, amiket itthon nem lehet kapni. A Mariahilfer Straße gyönyörű, oda néha kimegyek vacsorázni. Berlinben az Alexanderplatz és a tévétorony környéke a legjobb, de tervben van, hogy megnézzük a fal megmaradt részét is. Hamburgba Gzuz koncertjére készülök, ő egy német rapper, akit az utasok által ismertem meg. Ami engem még kihívással tölt el, az a problémamegoldás lehetősége. Legyen szó városnézésről vagy szakmai ügyről, általában én veszem a nyakamba a feladatot.
Kötődnek konkrét pozitív élményeid a munkádhoz?
Találkoztam már viszonylag híresebb emberekkel, például Síkideg Barna volt az egyik utasom, érdekes volt vele reggelizni. Máskor felismertem egy idősebb berlini urat egy német videoklipből, megkérdeztem, hogy ő-e a szereplő, mire helyeselt. Nálunk a legegyszerűbb emberektől a legmagasabb pozíciókat betöltőkig mindenki megfordul. Egy felszolgáló persze minden utasnak ugyanazt a szívélyes szolgáltatást nyújtja, de sokszor az egyszeri munkás nagyobb köszönettel távozik, mint az öltönyös, drága órával a karján, mert megtapasztalta, hogy itt fontos és figyelnek rá.
Vásárlás a Hauptbahnhof egyik üzletében
Felhívjuk minden kedves kollégánk figyelmét, hogy az idei szabadjegy igényeket egészen november 30-áig le lehet adni. Használják ki ezt a páratlan lehetőséget és keljenek útra családjukkal, munkatársaikkal ingyenesen vagy kedvezményes áron!
Íme néhány kedvcsináló fénykép Bécs belvárosából:
