Elfogadta az Országgyűlés az új személyszállítási törvényt, amelyet egyenesen „közlekedési alkotmányként” emlegetnek a jogalkotók. Ahogy a parlamenti vita során elhangzott, az új jogszabály „csak ad, nem elvesz”, hiszen ezentúl olyan településeken is előírja a közlekedési közszolgáltatások biztosítását az állam számra, ahol azok korábban egyáltalán nem vagy csak kisebb szolgáltatási volumennel voltak biztosítottak, mint ahogy a most elfogadott jogszabálygyűjtemény a jövőben kötelező minimumként meghatározza. Tévesek tehát azok az értelmezések, amelyek szerint a jogszabály a vonalbezárások vagy a járatritkítások célját szolgálná. Épp ellenkezőleg: a magyar államnak a törvény hatályba lépését követően immár kötelessége lesz a legkisebb, legtávolabbi faluban is biztosítani a lehetőséget ahhoz, hogy az ott élők közszolgáltatással juthassanak el a járásközpontba, a megyeszékhelyre vagy éppen a fővárosba – méghozzá a hét minden egyes napján!
Az új személyszállítási törvény meghatározza, hogy a jelenleg 3155 magyarországi településéről a hét minden egyes napján a magyar államnak minimum 3 alkalommal oda- és 3 alkalommal visszautazási lehetőséget kell biztosítani a járásközpontba. A törvény a járásközpontokból a vármegyeszékhelyekre, a szomszédos vármegyeszékhelyek között, illetve a vármegyeszékhelyek és a főváros között pedig minimum 2-2 alkalommal oda- és visszajutási lehetőséget garantál. Ez eddig nemcsak, hogy nem volt meghatározva, de az új jogszabály közel félezer magyarországi kistelepülés esetében teremti meg először az ott korábban nem biztosított közlekedési közszolgáltatás lehetőségét vagy növeli a már meglévők mértékét, azaz bővíti a naponta közlekedő járatok számát.
Így több, mint ezer olyan kistelepülés van a hol a jogszabály hatására bővíteni kell a közlekedési közszolgáltatást, közte 370 olyan, ahol eddig a most megfogalmazott minimális szolgáltatási szintet sem biztosította az állam és 150 olyan kistelepülés, ahol a járásközpont felé mostanáig nem volt biztosított a közösségi közlekedés, illetve több olyan kistelepülés, amely a közlekedési alkotmány elfogadásáig semmilyen, állam által biztosított közlekedési szolgáltatásban nem részesült.