Abaúj vármegye kapujában, a Hernád völgyében található Szikszón sok vasutas élt a történelem folyamán, ahogy most napjainkban is. Jómagam is onnan származom. Ámde mostantól a városban egy hölgy mozdonyvezető is lakik. Nem akármilyen beosztásban van, eddig, csak férfiembert láthattunk a mozdonyok vezérlőállásán. Zombor Bettina fiatal, 35 éves, most mozdonyvezetőnek vizsgázott le és vonalismereteket szerez. Az első önálló mozdonyvezetői útja Ózdra vezetett.
Érdekelt, hogy vajon egy hölgynek hogyan juthat eszébe egy ilyen férfias szakmát választani? A mozdonyok világába vajon mi vonzotta, mi volt az az erő, amely egyre csak hajtotta, majd minden akadályt legyőzve – sikeres vizsga birtokában immár mozdonyvezető.
- Régen sokat foglakoztatott a gondolat, milyen is lenne vezetni egy mozdonyt – emlékezik vissza Bettina, de aztán hamar el is illant az álom, mert erre abban az időben nem volt lehetőség. Így ápolónőként helyezkedtem el, de titokban éberen tartottam a mozdonyvezetés utáni vágyakozást. Megérte, mert immár lehetőség volt kitanulnom a mozdonyvezető szakmát.
Női mozdonyvezető, ízlelgetem a szavakat, nem vezérúr, hanem vezérhölgy. A magyar vasút úgy látszik megérett arra, hogy már nők is vezethetnek mozdonyt.
- Felcsillant a szemem – mondja az újdonsült vezérhölgy –, amikor két éve megláttam a hirdetést a MÁV Karrierportálon, hogy hölgyeket is vesznek fel mozdonyvezetőnek. A miskolciakat hívtam telefonon akkor, aztán beszélgetés következett a felvételi alkalmából, majd orvosi vizsgálat. Felvettek a tanfolyamra.
Bettina elmondása szerint kissé nehéz volt a tanulás, a szakmai utasítások elsajátítása, hiszen speciális terület a vasút, nagyon speciális a mozdonyvezetői munka. Ezt a kívülről jött, úgymond az utcáról a vasút világába beesett embernek nagyon nehéz elsajátítani. Ámde sikerült neki, időközben megbarátkozott a forgalmi, jelzési utasításokkal és bizony a műszaki ismereteket is megtanulta. Arra a kérdésemre, hogy akkor már meg tud-e javítani egy mozdonyt is – ezt a frappáns választ adta: „azt tudni kell, hogy mi az, ami elromlott egy mozdonynál, s azt is tudnom kell, hogyan kell megjavítani.” A többi, nagyobb hiba kijavítása a javítóműhely feladata. Mindezeket az elméleti oktatás, képzés mellett, a vontatási telepen gyakoroltuk be, a régi kiváló szakembergárda vezetésével.
Villanymozdonyt egyelőre még nem vezethet, mert a típusismereti vizsgát még meg kell szereznie, sikerülni fog az is. Így az egyik kedvencét a Szergejt is „megmozgatja”. A 628-as (régi M62) dízelmozdony idén hatvanéves, tudja ezt Bettina is, s nagy tisztelettel tekint rá, akárcsak a többi monstrumra. Másik kedvencére a Gigantra még várni kell.
- Szeretem ezt a szakmát, itt szeretném eltölteni a munkaviszonyomat. Csodálatos érzés egyedül lenni a mozdonyon, ugyanakkor érezni azt a felelősséget, amivel ez a szakma felruház. Amikor az egyik kislányom megtudta, hogy mivel foglalkozom majd, örömében felsikoltott és azt mondta: ő is mozdonyvezető szeretne majd lenni. (Bettinának két általános iskolás lánygyermeke van.)
Így teljesült tehát egy hölgy kivételes álma. Ez a történet ezért nagyon emberi. Ápolónőből mozdonyvezető, a megvalósult vágy, az élet dicsérete. Van remény az utánpótlásra is.
Az első teljesen egyedüli szolgálatra 2025. április 24-én csütörtökön került sor a Miskolcról Ózdra közlekedő 5434-es személyvonattal.
Kolléganőnknek sikeres, balesetmentes évtizedeket kívánunk a mozdony vezetőállásán.