Hajdanán, amikor még minden vasutas vasutas volt, a húsvétok
is másképp teltek. Vagy lehet, hogy csak fiatalabbak
voltunk? Mindenesetre jobban szokásban volt például a locsolódás,
városiasabban locsolkodás, mondhatni egyfajta
ünnepnapként a szolgálatok sűrűjében. Ki ne emlékezne
szép lányokra (a hölgyek ifjú daliákra) azokból az időkből,
egyikkel-másikkal manapság is összefutunk, netán egymás
közelében dolgozunk. A lényeg, hogy húsvéthétfő környékén,
ahogyan a műszak engedte, előkerültek a legkülönbözőbb kölnik,
idétlen vagy vicces versikék. Hálából pedig kedves puszi,
finom süti, üdítő dukált, néha talán más is, de azt most nem
tárgyaljuk. No, és ami még fontos, a kölni és akarat mellett
szükség volt némi bátorságra is a fiatalabbjának, ami – egy
öreg vasutast idézve – néha a „zsebben maradt”.
Emlékeim szerint se szeri, se száma nem volt akkoriban a kedves
és ifjú vasutas lányoknak, néhányukra ma is jó kedvvel
gondolok. Az egyikük dunci volt és barnapiros, egy másik csinos
lenszőke, egy harmadik meg sudár vöröses, és mindig elegáns.
Ő büszkén járt-kelt, volt is talán mire, a lenszőke viszont
nyugalmat és szerény békességet sugárzott magából, míg a
kerekded kollegina vidámságot és jókedvet árasztott szép,
sárga ruhájában. Ám hiába voltak figyelemre méltóan szépek,
húsvét táján vagy a kölni maradt otthon, vagy a bátorság a
zsebben – kezdő vasutasként bármelyik lehetett.
De az élet, az ő életük is ment tovább, és ahogyan szokás volt
a lányoknál, eltűntek előlem pár évre. Mígnem visszatértek,
mint szépasszonyok, a maguk módján, de majdnem olyan külsővel,
mint azelőtt. Az ébenfekete hajú kissé kerekebb lett, de
alkatát meghazudtolva fürge és pattogós maradt, a lenszőke
hajába keveredő őszes szálak tovább erősítették a nyugalmas
kisugárzást, és a vörös menyecske eleganciája sem tört meg,
bár talán hűvösebbé tették mára az évek. Görcseink mindannyiunknak
voltak, vannak, legyen az átszervezés, műszakforgatás,
vagy éppen a magánélet rejtelmei. A lényeg, hogy
ismét húsvét következik, versike már nem nagyon kell, és más
kölni van már szokásban. De vajon mi lesz a zsebben? Mindenesetre
kölni biztosan, aztán jöjjön, aminek jönnie kell!