Turgyán Krisztián felsővezeték szerelő csoportvezető azok közé tartozik, akiket – mint munkavállaló – közvetlenül érintett az országra hirtelen lecsapó vihar. A hétfői és keddi napokon szolgálatot teljesítő dolgozók mindegyikének nehéz volt ez az időszak, a károk elhárításában és a vasúti közlekedés helyreállításában tevékenykedőket viszont kimondottan nagy megpróbáltatás elé állította, hiszen szélviharban és heves esőzésben kellett a „terepen” helytállniuk. Turgyán Krisztián az utóbbiak közé tartozik, neki azonban egy közvetlen környezetébe belecsapó villám miatt elszenvedett áramütés miatt egészen máshogy indult a szolgálata, mint azt megszokta.
Úgy hiszem, hogy felsővezetékesként folyamatosan figyelemmel kíséritek az időjárás alakulását, készültetek erre a napra?
Persze, állandóan figyeljük az előrejelzést, tudnunk kell, ha vihar várható. Felkészülni – őszintén – mégsem lehet, mert minden üzemzavar teljesen más. A hétfői napon is két egészen különböző helyzet állt elő, az egyik Sóstóhegy és Kemecse között – itt tartósodrony-szakadás következett be a balvágányban, a másik pedig Debrecen és Nyíregyháza között, ahol a pályát kellett megtisztítani.
Milyen károkat okozott a vihar, amikor lecsapott?
Se perc alatt jött az egész, hirtelen koromfekete lett az ég, és villámlás kezdődött. Amit lehetett mozdítani, azt mozdította a szél, fákat csavart ki, tetőket tépett le. A felsővezetékre ez mind nagy veszélyt jelent, hiszen nemcsak az elektromosságot kell figyelembe venni, hanem a mechanikai erőket is, mely a hosszláncok utánfeszítéséből fakad.
Baj esetén már a vihar tombolása alatt is a helyszínre kell vonulnotok?
Nálunk úgy működik a dolog, hogy rögtön megkezdjük a kivonulást. Természetesen mi sem fogunk hozzá a munkához addig, amíg el nem vonul a vihar, az E101-es Utasítás elő is írja, hogy zivataros, rendkívüli időjárási körülmények között mikor és hogyan lehet munkát végezni a felsővezetéki berendezésen. Persze a várakozás nem telik tétlenül: felmérjük a károkat, meghatározzuk a szükséges munkafolyamatot és becslést végzünk arra vonatkozóan, hogy mikor állhat helyre a közlekedés.
Hogyan ért az áramütés?
Befutott a riasztás, tudtuk, hogy fakidőlés miatt kell mennünk, így elkezdtük összeszedni a szükséges eszközöket: a STIHL fűrészt, az ágvágót. A DMm járművünk (felsővezeték- szerelő tornyos motorkocsi – a szerk.) bent volt a helyén a garázsban, a motorvezető előrement, hogy kiálljon, én pedig nekiindultam, hogy kinyissam a kétszárnyú drótkerítéskaput. Amikor vissza szerettem volna zárni, villám csapott az alállomás udvarán lévő hatalmas rádióantennába – mindkét kezem a kapu egy-egy szárnyán volt ebben a pillanatban. Mivel minden fémtárgy egy potenciálon van, a kerítés is feltöltődött, így bizonyos mennyiségű áram átfolyt rajtam. A villám hatása nemcsak itt érződött: az épületen belül elment néhány lámpa, a térvilágítás alkonykapcsolója és a router is meghibásodott.
Okozott ez fájdalmat vagy égési sérülést?
Biztosan nem volt hatalmas erejű, mert be- és kimeneti heg nincs rajtam, de azonnal lezsibbadt a két kezem, utána pedig rögtön le kellett guggolnom. Maga a hang- és a fényhatás is nagyon erős volt, így együtt megviselt minden tekintetben.
Hogyan kerültél be a kórházba?
Az áramütés tényét azonnal jeleztem a készenlétvezető felé ő pedig rögtön intézkedett az előír protokollt betartva: a sérülés tényét jelentette az operatív irányitónak és a szolgálati hely vezetőjének, közben intézkedett, hogy orvosi vizsgálatom mielőbb megtörténjen. A készenlétvezetőnek jelezte a mesterem, hogy ő bevisz kivizsgálása a kisvárdai városi kórház sürgősségi osztályára. A készenlétvezetőm mentőt akart hívni, de mivel a kórház két percre van a telephelyünktől így gyorsabbnak találták, hogy bevisznek. A sürgősségin vérnyomást, cukrot és pulzust mértek, majd egy EKG is készült, ezalatt elmondtam az orvosnak a panaszaimat. A kivizsgálás során nem találtak eltérést és nem tartották indokoltnak a további kezelést, a Doktor úr azzal engedett el, hogy ha bármilyen panasz felmerül, azonnal menjek vissza a sürgősségire. A kórház után visszatértem a telephelyre, ekkor már jobban, azaz jól éreztem magam. A készenlétvezető érdeklődött, hogy hogy vagyok, mondtam neki, hogy minden rendben, csatlakoznék hozzájuk.
Ezek után végigvitted a szolgálatodat?
Igen, bár a párom nem nagyon akart visszaengedni, azt mondta „Nem igaz, hogy a szíved a vasúté!”. Nem volt persze egészen igaza, valójában a jó közérzet és a kollegialitás vitt vissza aznap, mert tudom, hogy bizonyos munkáknál nagyon rossz, ha kisebb létszámmal küszködik a felsővezetékes csapat. Persze a párom megszólalása sem volt alaptalan: édesanyám árupénztárfőnök volt a MÁV-nál, édesapám pedig gépjárművezető. Vasutasok között nevelkedtem, ide tartozom.
Meddig dolgoztál a helyreállításon?
Hétfőn háromnegyed 6 fele ért az áramütés és – eltekintve a kórházi kitérőtől – másnap reggel 9 óráig munkálkodtunk, ekkor értünk be a telephelyre. A debreceni pályaszakaszt felszabadítottuk, így átadhattuk mindkét vágányt, a másik brigád pedig még délelőtt megcsinálta a Sóstó és Kemecse közti balvágányt. Csak azt, mert amíg engem vizsgáltak előző este, ők már lehetővé tették a jobb oldalon a közlekedést.
Tartasz most az áramütéstől? Szerinted mennyire okoz az eset maradandó „élményt”?
A villámcsapás után már nem mertem megfogni a kerítést, a munkatársamat kértem meg a kapu visszazárására. Ettől függetlenül villanyszerelő a szakmám, rázott már meg az áram, nem hiszem, hogy nagyon megviselt volna az eset, vagy hogy félnék egy újabb villámcsapástól. Amit még mindenképpen el szeretnék mondani, az az, hogy köszönet illeti minden kollégámat, mert helytálltak a felsővezetékesek és a pályások is, örülök, hogy olyan összeszokott brigádunk van, akik megoldanak mindent.
A károkról és a helyreállításról készült fényképek:
