Januárban gördült be hazánkba az első tram-train, mely Hódmezővásárhely és Szeged között rója majd a síneket vonat- és villamospályákon is. A prototípust Szentesen szerelték össze, majd a MÁV-START szolnoki járműjavítójában sikeresen zajlott le a jármű mérlegelése.
Csibrány Attila, A MÁV-START Szolnoki Járműjavító főmérnöke magyarázta el a jármű mérlegelésének lényegét és jelentőségét. – A vasúti járművek mérlegelése közlekedésbiztonsági szempontból kiemelten fontos, ennek során a vasúti kerékpároknak és a forgóvázra jutó kerékterhelésnek az ellenőrzése történik meg – mondja a szakember. – A tram-train jármű Spanyolországból érkezett hazánkba. Ott már átesett egy összeszerelésen és egy mérlegelésen, majd szétszedve, darabokban szállították Szentesre. Hazánkban újból összeszerelték, de a forgalomba állítás előtt szükséges egy újbóli mérlegelés. Meg kell mérni ismételten, egy ellenőrző mérlegelés keretében a kerékerőket. Abban az esetben, ha jelentős eltérés van a szabványtól, előírástól, a forgóvázon van állítási, illetve hézagolási lehetőség. A mérlegelés lényege, hogy a rugórendszerek előfeszítése optimálisan működjön, a jármű kerekei, forgóvázai egyformán terhelődjenek. Az összeszerelés utolsó mozzanata, hogy egy ellenőrző méréssel meg kell mérni és szükség esetén korrigálni kell a kerékerőket. Általánosságban igaz, hogy a mérlegelés során egyidejűleg a jármű egy-egy forgóvázának kerékpárjai által a járműtömegből származó, sínre jutó függőleges erőket mérjük a kerék és sín feltámaszkodási pontjában. Egyes járműgyártók előírhatnak különleges vagy egyéb eltérő követelményeket is. A mérés során az eredményeket egymáshoz viszonyítjuk, eltérésüket értékeljük. Például a kerékpáron belül a két oldal átlagának eltérését, forgóvázon belül a két kerékpár átlagának eltérését, egyes esetekben a két forgóváz átlagának eltérését is, valamint a két járműoldal (bal és jobb) átlagának eltérését. Ahogy a szakmában köztudott mondás tartja: „Egy mérés, nem mérés”. Több mérést végzünk, a hazai előírások szerint háromszor mérünk és ezek számtani átlagát vesszük alapul. Nagyon fontos, hogy minden forgóvázat meg kell mérni.
Állítási lehetőségek
Minden jármű más és más kialakítású, ezért eltérés esetén a beállítási lehetőségek is járműkonstrukciótól függően eltérőek. Legtöbbször csavarrugó-hézagoló lemezekkel történik az állítás (rugó mellékelése, vasúti szakzsargon szerint az adott rugó „bejlagolása”), de léteznek olyan forgóvázak, ahol állítócsavar van erre a célra. Előfordulnak olyan járművek is, ahol megfelelő rugókarakterisztikákhoz rendelik hozzá az előírt hézagolási értékeket, az elv az elérendő hatás tekintetében viszont minden esetben ugyanaz. A rugórendszer egyes elemeinek az előfeszítésének változtatásával lehet/kell a járműtömegből származó függőleges erőket egyenletesen szétosztani. Az embernek sem szerencsés hosszabb távon, ha egyik lábát járás közben a másikhoz képest jobban vagy kevésbé terheli.
Miért fontos a mérlegelés?
Jellemzően az a cél, hogy valamennyi feltámaszkodási ponton (ahol a kerék futófelülete érintkezik a sínnel) közel azonos terhelés legyen (ez az ideális eset). A megengedett eltérést (százalékos értéket) a pályavasúti előírásokból származtatják. Itt is különösen igaz a pálya-jármű kölcsönhatás elve. A megengedettnél nagyobb eltérés ugyanis kiemelt közlekedésbiztonsági kockázatot jelent, mivel a jármű kisiklás elleni biztonsága ezáltal lecsökken. A vasúti technikában jellemzően az acélkerék az acélsínnel érintkezik, amelynek így sokkal szigorúbb követelményeknek kell e tekintetben is megfelelnie, szemben a gumikerekes technikával, ahol a gumikerék és pl. az aszfaltburkolat között nagyságrendekkel nagyobb az erőkapcsolati tényező (a súrlódási tényező).
A mérlegelés időtartama
A mérések időtartama minden esetben attól függ, hogy milyen járműről van szó, hány forgóvázzal rendelkezik egy-egy jármű, illetve egy-egy forgóváz hány tengelyes. Függ továbbá attól is, hogy kell-e állítani a mérlegelés eredménye alapján vagy sem. Amennyiben elsőre jó a mérlegelés eredménye, akkor ez kevesebb idő, ha állítani kell, mellékelni kell, akkor hosszabb idő. El kell végezni ugyanis a mellékelést, és újból meg kell
mérni. Amennyiben a mérlegelés közelében nem lehet elvégezni a rugómellékelést, akkor a járműmozgatással ez az idő tovább növekszik. A tram-train esetében egy „sima” mérlegelés kapcsán cca. 3 óra átfutási idővel lehet számolni. Ez a három óra természetesen csak akkor igaz, ha minden elsőre rendben van, semmit sem kell korrigálni és újból mérni.