Az augusztus 20-i nemzeti ünnepünk alkalmából Prezsnyák János, a MÁV Személyszállítási Zrt. pécsi járműfenntartási telephelyének művezetője Magyarország köztársasági elnöke által adományozott, magas állami kitüntetésben részesült. Kollégánk a pécsi közösségi közlekedés autóbuszparkjának javítása és karbantartása érdekében több mint öt évtizeden át odaadással végzett munkájáért a Magyar Ezüst Érdemkereszt polgári tagozatát vehette át Lázár János építési és közlekedési minisztertől. Jánost 50 éves pályafutásának emlékezetes állomásairól kérdeztük.
Feladataidat a vezetőid véleménye szerint is töretlen kitartással, motiváltsággal, az évek folyamán megszerzett rengeteg tapasztalattal végzed, több alkalommal részesültél különböző elismerésekben, 2024 decembere óta pedig nyugdíjasként dolgozol. Hogyan kerültél a Volánbuszhoz 50 évvel ezelőtt, és hogyan alakult a pályád az eltelt évtizedek alatt?
Autószerelő-tanulóként kerültem a társaság jogelődjéhez, a Volán 12- es vállalatához 1975-ben. Máig emlékszem: 500 forintos ösztöndíjat kaptunk, ami akkoriban komoly összegnek számított. Tanulóéveim 1979-ig tartottak, majd az akkor nemrég átadott diagnosztikára kerültem. Az állományt Ikarus 66-os farmotoros buszok, 180-asok, a 200-as sorozat különböző típusai és Skodák alkották Pécs környékén is. Mint minden kezdő szakember, én is végigjártam az „oktatókört” gyakorlott szerelők mellett, majd diagnosztikusi pozíciót kaptam. Feladatom volt a javítás előtti és utáni átvizsgálás, az egyes és kettes szemlék végrehajtása. Diagnosztikusként az illetékes csoportvezető helyetteseként vezető szerelő, később csoportvezető, majd 2009-től művezető lettem, és azóta is ebben a beosztásban igyekszem a lehető legjobban hasznosítani a tapasztalataimat, amelyek – talán szerénytelenség nélkül mondhatom – ilyen hosszú idő után bőven rendelkezésemre állnak. A sorozatos vállalati átalakítások alapvetően nem befolyásolták a feladatainkat, hiszen a buszoknak mindig menniük kell, inkább csak az adminisztráció változott. Jelenleg 14 fő, az autószerelők és a lakatosok tartoznak hozzám.
Mi motivált arra, hogy évtizedeken át hűséges maradj a vállalathoz? Volt olyan pillanat, amikor elgondolkodtál a pályamódosításon, vagy mindig biztos voltál abban, hogy ez a te utad?
A diagnosztikában óriási változást hoztak a számítógépek. Ma már jóformán csak így lehet megtalálni a hibát a modern gépjárműveken. Sokat kellett tanulnom hozzá, de érdekeltek ezek a változások, nem okoztak problémát.
És maga a járműjavítás is könnyebb lett ezáltal?
Nem igazán, hiszen sokkal bonyolultabbá váltak a gépek az elektronika fejlődésével. A diagnosztikát sem úgy kell elképzelni, hogy a számítógép egyértelműen megmondja, hogy mi a baj, hanem számos lehetőséget felvet. A hibajelenség ismeretében a szakember tapasztalata is kell ahhoz, hogy megtaláljuk a valódi okot.
Mi okozza a legnagyobb nehézséget a munkádban?
Talán az anyagellátás folyamata, hiszen nincs akkora raktárkészlet, hogy mindig minden rendelkezésre álljon, és sokszor várni kell az alkatrészre. Emellett a képzett jelentkezők hiánya is nagy probléma. Találkoztam a jelentkezők, sőt a felvett kollégák között is a szakácstól a matrózig számtalan foglalkozással. Az autószerelői képzettségük is megvan, csak épp nem dolgoztak a szakmájukban. Ilyenkor tapasztalt szakemberrel párosítom össze az új kollégát, és ha érdekli a feladat, és sikerélménye is van, az jelenti a legjobb motivációt. Van, aki beválik, és van, aki nem. A fiatalabb generációt a legnehezebb megszólítani és megtartani. Ma már kevesebb lehetőségük van a szakmai gyakorlatra a tanulmányaik során, itt, nálunk tanulják meg a fogásokat – már akiket
valóban érdekel. Aki már otthon, a szüleivel is szerelt, érdeklődött a szakma iránt, az itt is beválik.
Mit jelent számodra ez a magas szintű állami kitüntetés?
Először nagyon meglepődtem, de aztán elöntött a büszkeség. Az ünnepségen megilletődtem, hiszen magas beosztású kitüntetettek közé kerültem, ez nagy megtiszteltetés.
Úgy érzed, hogy ez inkább személyes elismerés vagy az egész telephely és közösség munkájának az értékelése is?
Természetesen sok embernek vagyok hálás, akik közvetve vagy közvetlenül segítették a pályámat. A tanáraim, kollégáim, vezetőim, családtagjaim mind hozzájárultak a több mint 50 éves teljesítményhez.
Hogyan fogadta a családod a hírt?
Nagyon büszkék rám! A házasságomból három lányom született, de a feleségem sajnos már elhunyt. Az élettársam 10 éve talált rám a Facebookon – egyidőben naponta írtam egy-egy vidám versikét, amelyek ma is elérhetők az oldalamon, ez tetszett meg neki először –, neki is vannak gyermekei, így igazi mozaikcsalád vagyunk. Már három dédunokám is van.
Milyen tanácsot adnál a fiatal szakembereknek, akik most lépnek erre a pályára?
Figyeljenek az idősebbek tanácsaira, hiszen a tapasztalat ebben a szakmában kincset ér. És minden lehetséges forrás segítségével fejlesszék magukat! A mai generációknak nem kell bemutatni az internet lehetőségeit, és már itt a mesterséges intelligencia is – a határ a csillagos ég.
Tavaly óta nyugdíj mellett dolgozol. Meddig tervezed?
Ha továbbra is megújítják a szerződésemet, akkor addig, ameddig az egészségem engedi. És amíg csak szükség van rám. Nem szeretnék tétlenül üldögélni otthon! Reméljük, tapasztalt szakember kollégánk még sokáig, jó egészségben segíti munkájával és tanácsaival társaságunkat és ifjabb munkatársait. Szeretettel gratulálunk a magas szintű kitüntetéshez!