Vannak olyan emberek, akik az életüket, a munkájukat – akár a vasúti menetrendet –, mindent precízen,
logikusan, értelmesen megterveznek, megszerveznek, aztán beteljesítik – vagy ahogy a vasút világában
mondják –, végrehajtják. S így teljes, kiegyensúlyozott az élet a munkanapokon és az ünnepnapokon egyaránt. Én ismerek egy ilyen embert. Ismerem 25 éve, amikor az egykori Andrássy úti vezérigazgatósági épületben kezdte a vasúti pályafutását. Ismerem jól, mert azóta együtt dolgozunk, kollégák vagyunk. Ismerem jól, tudjuk egymás dolgait, a jókat és a kevésbé jó történéseket is. Ez az ember dr. Nemeskéri-Kutlán Endre, a MÁV Zrt. Jog és Portfolioirányítás főigazgatója.
Szeptember 21-én Széchenyi István születésnapja alkalmából a Szépművészeti Múzeumban az Építési és Közlekedési Minisztérium vezetése a közlekedés érdekében végzett magas színvonalú, eredményes munkájáért Közlekedésért Érdemérem elismerésben részesítette dr. Nemeskéri-Kutlán Endrét. Huszonöt éve szolgálja a magyar vasút közösségét. Rendíthetetlen szakmai elkötelezettségével és tudásával, vezetői rátermettségével járult hozzá a MÁV jogi területének megerősítéséhez. Munkája során meghatározó szerepet vállalt a munkajogi és a munkaügyi viták rendezésében, a szakszervezetekkel és üzemi tanácsokkal folytatott egyeztetésekben, valamint a vállalat irányítását támogató stratégiai döntések előkészítésében. Előadói és oktatói tevékenységével a jogásztársadalom széles körében osztotta meg tapasztalatait.
Endre, kezdjük azzal a beszélgetést, idézzük fel azt az időszakot, amikor becsöppentél a MÁV Vezérigazgatóságba! Méghozzá a munka kellős közepébe.
– Nagyon emlékezetes időszak volt a kezdet. Szerettem volna ide kerülni, a vasúthoz, és ez megadatott – emlékszik vissza. Már az egyetemi éveim alatt munkajoggal foglalkoztam. Amikor 2000-ben szakmai gyakornokként ide kerültem, éppen vasutassztrájk volt. Nagy kihívásokkal kellett szembenéznem. A két hétig tartó munkabeszüntetés alatt sokat tapasztaltam, megadták a lehetőségeket. A diplomámat is a sztrájk témájáról írtam. Aztán különféle megbízatásokkal foglalkoztam. Ezeket a munkáimat az életpályámnak tekintem, addig csinálom, amig szükséges és hasznos. Ez a 25 év jelentős évforduló, idén mágikus év, mágikus négyzetszámok közepette. Mert hétszer hétéves lettem, vagyis 49, ötször öt éve dolgozom itt. Életem felét tehát itt töltöttem el, ami jogászként nem egy tipikus életpálya. Ámde a mi vasúti köreinkben még az ötvenéves szolgálat sem ritka. Az elmúlt évek alatt aztán bővült a tevékenységem, több mindennel megbíztak. Humán szervezeten belül képzési, a jogi területen pedig a szokásos igazgatási területen is tevékenykedem. Elmélyültem ezekben, mert
fontos szerepük van a szakmai életemben jelenleg is. Mindig is olyan mentorok álltak mögöttem, akik bizalmat szavaztak, és nagyon sokat tanultam tőlük.
Dr. Nemeskéri-Kutlán Endre a teljes jogi terület szakmai vezetőjeként 2018 óta bővítette az ismereteit, mert szükséges volt a munkájához. Társasági jogi, közbeszerzési, ingatlanjogi és kártérítési ügyeket magában foglaló ismeretekre is szert tett. De – ahogy hangsúlyozta – sosem engedte el a munkajogi szakmáját. Hűséges t pus a szakmájához, amit élethivatásaként felsőfokon végez.
Fontos döntéseket érvényesítettek az idők folyamán. A főigazgató megemlítette, hogy a cégcsoport ki- és visszaszervezése számos komoly feladatot adott és ad a tulajdonosi szándékok szerint. Ilyen volt az árufuvarozási, majd a személyszállítási üzletág önállósodása körüli jogi feladatok megoldása az uniós normáknak megfelelően. Megtanulta az évek alatt – s ez mostanra érett be –, hogy a megállapodásoknak is van művészete, nagy érték annak az elérése. A munkabéke és annak fenntartása sokkal nagyobb érték, sokkal kedvezőbb feltételeket teremt, mint a sztrájk, a háborúskodás vagy a bírósági végzések szerinti úgymond kényszermegoldások. Partnerséggel, őszinte tárgyalásokkal eredményes megállapodásokat lehet kötni, s ez kihat a vasút megfelelő
működésére és az itt dolgozók megélhetésére is. Endre tanít is, a BGOK falai között jogi tárgyakat, de immár a győri Széchenyi István Egyetem Jogi Karán is rendszeresen oktatja a fiatalokat. Lám az egykori tanítvány mesterré lett, a mester tanítja a jövő generációját.
A főigazgató szereti a vasutat, és én azt mondom – igaz, nem volt forgalmi vagy kereskedelmi, illetve vontatási beosztásban sem –, immár ő is vasutas. Aki ismeri, tudja, hogy részt vett mint felügyelő bizottsági tag a Nosztalgia Kft. munkájában is. Abban az időben kapta ezt a megbízatást, amikor a leányvállatoknál kötelezővé vált a tulajdonosi felügyelet, ellenőrzés. S milyen véletlen, a nosztalgiát kapta. Örült neki,hiszen egyetemistaként is ott volt már a Vasúttörténeti Park megnyitásán. Még most is a fülébe csengenek a különböző járműismertetők.
A Parkhoz érzelmi szálak is kötik, hiszen jelenlegi házasságát ott tartották, ott volt az esküvői ünnepség. S ha már itt tartunk, elárulom: Endrének három lánya és egy fia van. S igaz itt is az a mondás: a vér nem válik vízzé. Ugyanis Márton fia, aki most 22 éves, elvégezte a kommunikációs irányú egyetemet, ám most mozdonyvezető-tanfolyamra jár. Két középső kislánya gyermekvasutas, a 14 éves Anikó már elballagott onnan négy év szolgálat után. A kisebbik, Tímea hatodikos, neki még van ideje zakatolni hegyen-völgyön a gyermekvasúton. A legnagyobb lánya, Nóra, aki 20 éves, nem vasutaspályát választott, ő csak utasként élvezi a MÁV szolgáltatásait.
A Vasutas Magazin írt már arról, hogy Endre a pestszentimrei háza mögött a régi épületrészt bakterházzá alakította át. Ez az épület olyan, akár egy mellékvonali kisállomás. Van forgalmi irodája, jegypénztárablak és számos vasúti eszköz, rég használatos technika, ami azt az érzetet kelti, hogy ez nem is csak egy múzeum jellegű helyiség, hanem igazi, csak éppen most ebédelni mentek az állomás dolgozói. Az asztalon utasítások, tányérsapkák sorakoznak, körbélyegző, bélyegzőpárna, irodai relikviák találhatók. Az épület mellett fényjelző világít, és szól a MÁV-szignál is a hangosbemondóból, ha éppen a bakter úgy akarja. S ez a bakter ott a kertben, a kisállomáson dr. Nemeskéri-Kutlán Endre.
Így hát megvalósult a humánképzés minőségi ugrása, mert főigazgató a bakter. Ám ebben a kertben a kertész is bakter, vagy a bakter kertész? Mindegy is a sorrend, egy a lényeg: olyan konyhakert ez, ahol megteremnek az idényjellegű zöldségek.
Az interjú végén feltettem a szokásos riporteri kérdést. Van-e valami, amit még szeretnél elmondani, amit szívesen megosztanál az olvasókkal?
– Valóban igaz, hogy minden sikeres férfi mögött ott van a háttértámogatás. Az elismerést ugyan én kaptam, de hogy a munkámat, a hivatásomat így tudjam végezni, művelni, abban nagyon nagy szerepe van a feleségemnek, Szűcsborus Melindának. Ő a huszadik szolgálati évét tölti a budapesti humánpartneri szervezet toborzójaként. Nagyon fontos frontvonalon dolgozik ő is. Ilyen formában tudok nap mint nap a munkámra, a problémák megoldására koncentrálni. Ahhoz, hogy a feleségem azt is elfogadja, hogy a kertben fényjelző legyen, és vasúti hangszóró szóljon, nagy fokú empátia kell. Vagyis megvan az a képessége, hogy meg tudja érteni a lelkiállapotomat úgy, hogy azt saját élményként éli át. Ez nélkülözhetetlen a harmonikus emberi kapcsolatokhoz a mi életünkben is. Köszönet és hála érte Melindának.