Egy váratlan vészhelyzetben mutatkozik meg igazán, mit jelent a felelősség, az összefogás és a hivatástudat. Az M7-es autópályán történt balesetnél kollégáink gyors döntései és bátor fellépése nemcsak utasaik biztonságát szolgálta, hanem emberéletek védelméhez is hozzájárult – méltó módon képviselve mindazokat az értékeket, amelyekre közösségi közlekedési szolgáltatóként büszkék lehetünk.
A közösségi közlekedésben dolgozók mindennapjai jellemzően pontos menetrendekről, felelősségteljes járművezetésről és az utasok biztonságos célba juttatásáról szólnak. Vannak azonban olyan pillanatok, amikor a megszokott feladatokon túlmutató helyzetekkel kell szembenézni. Ilyenkor nemcsak a szakmai tudás, hanem az emberi hozzáállás, a lélekjelenlét és az egymás iránti felelősségvállalás is kulcsszerepet kap. Egy ilyen rendkívüli esemény történt nemrég az M7-es autópályán, ahol kollégáink példamutató módon járultak hozzá egy súlyos közúti baleset következményeinek enyhítéséhez.
Kovács László és Végső Zsolt autóbusz-vezető kollégáink éppen menetrendszerinti járatukat teljesítették december 13-án – László a 1188-as, Zalaegerszegről Budapestre közlekedő járaton, Zsolt pedig mögötte, ugyanennek a hévízi rásegítőjén -, amikor egy baleset helyszínére érkeztek. Az ütközést követően egy személygépkocsi kigyulladt, a lángok pedig rendkívül gyorsan terjedtek, komoly veszélyt jelentve nemcsak az érintettekre, hanem a környezetükre is. A helyzet azonnali beavatkozást igényelt. Mire kollégáink odaértek, egy GLS-es kamiont vezető hölgy, valamint az Országos Mentőszolgálat egyik munkatársa már megpróbálta megfékezni a tüzet, ám az erős lángokkal önerőből nem jártak sikerrel.
László és Zsolt elsőként az autóbuszon utazó utasaik biztonságáról gondoskodtak: megnyugtatták és kérték őket, maradjanak a fedélzeten. Majd ezt követően, a helyzet gyors felmérése után aktívan bekapcsolódtak a mentésbe. Mérlegelés nélkül, felelősségteljesen cselekedtek – pontosan úgy, ahogyan azt a szakmai és emberi normák megkövetelik.
Az autóbuszon rendelkezésre álló három darab poroltót azonnal bevetették, azonban a tűz intenzitása még ezt is meghaladta. A helyzet komolyságát felismerve kollégáink nem estek pánikba: higgadtan, józan döntéseket hozva használták fel az autóbuszon mindig megtalálható vizet is, amelyet eredetileg a jármű külső-belső tisztán tartására visznek magukkal. A folyamatos visszahűtésnek köszönhetően végül sikerült megfékezni, majd teljesen eloltani a tüzet, még a tűzoltóság kiérkezése előtt, ezzel jelentősen csökkentve a további károk és veszélyek kockázatát.
„Abban a pillanatban nem volt kérdés, mit kell tennünk. Az utasaink biztonsága volt az első, utána pedig az, hogy segítsünk, ahol csak tudunk. Nem hőstettként éltem meg a segítségnyújtást, hanem kötelességként – emberként és buszvezetőként is. Szomorú, hogy a már ott álló GLS-kamion vezetője hiába próbált poroltót kérni az autósoktól, kamionosoktól, senki nem állt meg. Mindenkinek üzenem, hogy a higgadtság mellett ilyenkor az összefogás a legfontosabb, hiszen bárki, bármikor kerülhet ilyen helyzetbe. Legalább álljunk meg és kérdezzük meg, tudunk-e segíteni! Kizárólag azért posztoltam az esetről Facebook-on, hogy erre ösztönözzek mindenkit, és nem a népszerűség kedvéért” – mondta el Kovács László.
A beavatkozás során különösen nagy jelentősége volt az együttműködésnek és az egymás iránti bizalomnak. Kollégáink ezúton is szeretnék megköszönni a GLS-es kolléganőnek a segítséget, aki az első pillanattól kezdve részt vett az oltásban, és példát mutatott abból, mit jelent a közlekedésben dolgozók közötti összefogás és szolidaritás egy kritikus helyzetben.
„Nem gondolkodtunk, ösztönösen cselekedtünk, hiszen az emberélet a legfontosabb, és először azt sem tudtuk, van-e még az égő kocsiban valaki. Nem mi voltunk az elsők, egy GLS-kocsit vezető hölgy és egy mentő dolgozó már próbált segíteni és segítséget kérni, de kifogytak a poroltók, és az autósok csak bámészkodni, fotózni-videózni lassítottak. Sőt, olyan is volt, aki ránk dudált. Szerencse, hogy volt nálunk víz bőven, azzal sikerült végül eloltani a tüzet, majd angolul tolmácsoltam a rendőrök és a külföldi gépkocsivezető között. Az utasaim megtapsoltak, amikor visszaszálltam a buszra! – mesélte Végső Zsolt.
Az esemény tehát arra is rávilágított, hogy mennyire fontos a felelősségvállalás a közutakon. Sajnálatos módon több jármű is elhaladt a helyszín mellett anélkül, hogy megálltak volna, noha egyértelműen látható volt, hogy a helyzet kezelése komoly nehézségekbe ütközik. Ugyanakkor voltak olyanok is, akik segítő szándékkal közeledtek, ami megerősíti: a bajban nyújtott támogatás közös ügy, és minden ilyen helyzetben számít.
A baleset sérültjének állapotáról kollégáink nem rendelkeznek pontos információval, őt a mentőautóban vizsgálták. Ezúton is mielőbbi és teljes felépülést kívánunk neki.
Végül, de nem utolsósorban köszönet illeti az autóbuszon utazókat is, akik a rendkívüli körülmények ellenére türelemmel, megértéssel és együttműködéssel viselték a késést. Kollégáink nevében elnézést kérünk az okozott kellemetlenségekért, és köszönjük, hogy ebben a feszült helyzetben is partnerként viselkedtek. Az eset ismét egyértelműen megmutatta: munkatársaink nemcsak kiváló szakemberek, hanem felelősségteljes, elkötelezett és egymásra odafigyelő emberek is. Olyan kollégák, akik a legnehezebb pillanatokban is készek helytállni – értékeink hiteles képviselőiként.
Büszkék vagyunk Lászlóra és Zsoltra! Természetesen a vezető kollégák őket is jelölték az idei ÉrtékRend díjra. Fajcsák Lajos műszaki és üzemeltetési vezérigazgató-helyettes, illetve Kameniczky Ákos autóbuszos üzemeltetési főigazgató urak január 9-én személyesen köszönték meg a helytállásukat.