Február 25-én, Budapesten, a XI. kerületi Fehérvári úton összeesett egy ötven év körüli férfi. A körülötte lévők segélyhívást kezdeményeztek, melyre az Országos Mentőszolgálat – a mentőegység riasztásán kívül – a közelben lévő elsősegélynyújtókat is értesítette. Erre válaszul elsőként kollégánk, Forrás Alex Artemon érkezett a helyszínre. Az Országos Haváriaközpont utasmenedzsere rögtön megkezdte az újraélesztést, ennek köszönhetően a mentősök stabil állapotban szállíthatták kórházba a beteget. Alex, aki önkéntes tűzoltóként is helytáll, az elsősegélynyújtási alapismeretek fontosságáról és a SzívCity app-ról is beszélt, de új megvilágításba helyezte azt is, hogy mi miatt elengedhetetlen a tudás és a tettrekészség egy éles helyzetben.
Szerencsés véletlen volt, hogy éppen arra jártál?
Önkéntes tűzoltói szolgálatba tartottam, amikor megszólalt a telefonomon a vészjelzés, hogy a közelben újraélesztéshez kérnek segítséget. Ez a hang nekem automatikusan annyit jelent, hogy mindent eldobok és rohanok oda, ahonnan a térkép a jelzést adja.
Milyen alkalmazás jelez ilyesmit? Hogyan lehet ezen riasztást leadni és kik azok, akik megkapják?
A SzívCity app képes erre: ez az Országos Mentőszolgálat applikációja, ami arra szolgál, hogy ha a közelünkben egy újraélesztéshez kérnek segítséget, akkor a mentőszolgálat irányítása – a mentőegységek riasztása mellett – a közelben tartózkodó elsősegélynyújtókat is értesíteni tudja a bajról, hátha még plusz pár percnyi „esélyt” adhatunk a betegeknek – újraélesztés esetén ugyanis minden perc számít. Én is az applikáció által kerültem a helyszínre és kezdtem meg a reanimálást, ami után kb. öt perccel a mentősök is megjöttek – onnantól kezdve nekik segítettem az emelt szintű újraélesztésben.
Nem ez volt az első újraélesztés, amit elvégeztél, jól gondolom?
Valóban nem, azt hiszem, hogy ötödik alkalommal segítettem – persze csak a szabadidőmben. A munkáim során végzett újraélesztéseket nem számolom, azokból volt sok, de ott nem egyedül, hanem az adott tűzoltó rajjal, vagy mentőegységgel küzdöttünk a beteg életéért.
Kérlek, mesélj arról a háttérről, ami miatt magabiztosan haladtál lépésről lépésre.
Rengeteg dolgot ki tudnék emelni, igyekszem az elejéről kezdeni és csak a lényegesebbeket említeni. Tizenhat évesen ismerkedtem meg az „elsősegélynyújtással” – Balatonon szegődtem el segítőnek a vízimentők mellé, majd a nyár után, rögtön szeptemberben ifjúsági tűzoltó lettem egy hozzám közeli önkormányzati tűzoltóparancsnokságon. Érdekesség, hogy ezt követően teljesértékű vízimentő lettem, idén lesz tizedik éve, hogy a Lupa tónál dolgozom, és több mint tíz éve önkéntes tűzoltóként is tevékenykedem. Örömmel gondolok vissza az eddigi életutamra, melyben a valamivel több, mint hét év hivatásos tűzoltóság mellett folyamatosan megtalálható az önkéntesség is. Büszke vagyok rá, hogy jelenleg a Dél-Pesti Önkéntes Tűzoltó Egyesület parancsnokaként szolgálhatom a társadalmat és adhatom át a tudásomat a fiatalabb generációknak. Ez pedig nem is egészen újdonság: segédoktatóként éveken át taníthattam a MÁV-csoport BGOK-s tanfolyamain elsősegélynyújtást – összeségében több ezer kollégának.
Szerinted mi miatt fontos, hogy az emberek – de főleg a kollégáink – tisztában legyenek az újraélesztés alapjaival?
Biztosan mindenki hallotta már azt a kifejezést, hogy "safety first", vagy hogy „az emberi életnél nincsen fontosabb”. Azt hiszem, ezeknél egyszerűbb magyarázat nem kell. Vannak olyan helyzetek, amikor nincs ott más, vagy nincs ott olyan személy, aki cselekedni mer, hogy egy bajba jutott ember élete megmenekülhessen. Ez – esetünkben – lehet utas, akikért dolgozunk, vagy egy idegen járókelő, de közeli családtagunk is szorulhat segítségre. A mentők, ha hívjuk, jönni fognak, de az esélyek sokkal-sokkal nagyobbak, ha a szakemberek érkezése előtt van valaki a helyszínen, aki szakszerű elsősegélyben részesíti a bajbajutottat. Én azt mondom mindenkinek, hogy az elsősegélyt nemcsak az „idegenekért", hanem saját szeretteinkért is tanuljuk. Gondoljunk csak bele, ha egy rokonunk összeesne valahol az utcán, milyen hálásak lennénk, ha lenne ott valaki, aki tudja, mit kell csinálni.
OHK-s utasmenedzserként sok emberrel találkozol. Előfordult már, hogy elsősegélyt nyújtottál a vasutas munkád közben?
Tavaly év vége óta vagyok a MÁV Zrt. alkalmazottja, azóta nem történt olyan esemény, ahol elsősegélynyújtás vált volna szükségessé. MÁV-on kívül viszont rengeteg esetben kellett már alkalmaznom, amit tanultam, legyen szó újraélesztésről, rosszullétről, görcsrohamról, vagy bármiről. Ezért gondolom, hogy a tanulás egy végeláthatatlan és nagyon szép folyamat, sosem szabad abbahagyni. Jelenleg én is a mentőápoló szakképesítésem megszerzésén dolgozom, ezért döntöttem úgy, hogy szabadidőm függvényében havonta több alkalommal is önkéntes szolgálatot vállalok mentőgépkocsi-vezetőként.
Tudod esetleg, hogy mi lett az úrral, akit visszahoztál?
A betegútról „civil segítőként” sajnos nem lehet a későbbiekben információt szerezni a betegjogi szabályok miatt, így az úrnak sem a neve, sem a jelenlegi állapota nem ismert előttem. Amit tudok az az, hogy amikor először megláttam, sajnos nem mutatott életjeleket, viszont hosszú és gyönyörűen koordinált csapatmunka árán a mentőkkel már önálló vitális paraméterekkel toltuk be őt a mentőautóba, tehát amikor elszállították, már élt.
FONTOS:
A képzett és magabiztos elsősegélynyújtók töltsék le okostelefonjukra a SzívCity app-ot, hogy mindig készenlétben lehessenek a közelükben esetlegesen bekövetkező vészhelyzeteknél!