Nem minden tél egyforma. Legtöbbször néhány fagyos reggel és rövid havazás jelent „nagy kihívást”, idén azonban a magyar vasút valódi téli üzemmódban működött. Tartós fagyok, jelentős mennyiségű hó és mindezek következményei kényszerítették a közlekedést az alkalmazkodásra.
Ilyenkor a vasút nem csupán lassabban működik, hanem teljesen más logika szerint is: a bejáratott, megszokott tevékenységek helyét a fokozott előre tervezés, a még hangsúlyosabb figyelem és együttműködés veszi át. A vasúti közlekedés lebonyolítása ekkor nem látványos hőstettek sorozata, hanem csendes, megfontolt, következetes munka. A döntések többsége láthatatlan marad az utasok számára, hiszen egy korábban megkezdett fékezés, egy óvatosabb gyorsítás, egy tudatosan felvállalt pár perces késés az irányítás részéről mind azt szolgálják, hogy a vonat biztonságban eljusson a célállomására. Télvíz idején ezek a laikusok számára gyakran nem észlelhető, de annál átgondoltabb döntések válnak igazán fontossá.
A téli üzem mindennapjairól a MÁV-csoport két mozdonyvezetőjét kérdeztem: Földi Bendegúzt, aki a Keleti-pályaudvari telephelyen dolgozik, és Pálóczy Kristóf Xavért, ő a debreceniek csapatát erősíti. Mindketten önállóan vezetnek már jó néhány éve, de ilyen zord, elhúzódó téli körülmények között most teljesítettek először szolgálatot. Így – bár az „első teles” kifejezés a vasutasszlengben azokra vonatkozik, akik az önálló munkavégzésük óta az első téli hónapjaikat töltik – Kristóf és Bendegúz magukat mégis „első telesnek” érzik.
Amikor minden a tapadáson múlik
Téli, extrémebb időjárás esetén a vasúti közlekedés egyik legkritikusabb tényezője a tapadás. „Egyrészt a pálya és a járművek kerekei közötti tapadási tényező változik meg, másrészt a köd és a havazás miatt a látási viszonyok is romlanak” – fogalmazott Bendegúz. A lecsökkent távolbalátás és a csúszós sín együtt olyan helyzetet teremt, amelyben minden döntést korábban kell meghozni, mint az év többi Pálóczy Kristóf Xavér is hasonlóan vélekedik: „Télen elsősorban a tapadási viszonyok romlanak, hiszen a havazás, az ónos eső és a fagy miatt jelentősen csökken a sín és a járművek kerekei közti tapadási tényező.” Ilyenkor a mozdonyvezető nemcsak a pálya és a jármű árulkodó jeleit, hanem az időjárás alakulását is folyamatosan „olvassa”.
Megállni ott, ahol kell – csúszós sínen is
Egy több száz méter hosszú, több száz tonnás szerelvény pontos megállítása még ideális körülmények között sem egyszerű feladat. Télen azonban minden fékezés külön figyelmet igényel, és a megszokott féktávok helyett hosszabb, elnyújtott fékezéssel kell számolni. „Az adott időjárási tényezőket figyelembe véve határozzuk meg egy előre tervezett megálláshoz tartozó fékút hosszát” – mondta Bendegúz. Szükség esetén a mozdonyvezetők homokolással is növelhetik a fékezés hatékonyságát, amely segít visszanyerni a tapadást a sín és a kerék kapcsolata között.
A homokolás a vasúti közlekedés egyik legegyszerűbb, mégis leghatékonyabb megoldása a rossz tapadási viszonyok kezelésére. Ilyenkor a mozdonyvezető finom szemcseméretű homokot juttat közvetlenül a kerék futófelülete elé. Ez a homokréteg megnöveli a tapadási tényezőt, így segít abban, hogy a vonat fékezéskor hatékonyabban lassuljon, illetve elinduláskor ne pörögjenek meg a kerekek a csúszós, jeges vagy nedves sínen.
Több figyelem, más gondolkodás
Télen a vezetés sokkal nagyobb koncentrációt igényel, de a mozdonyvezetők szerint nem feltétlenül bonyolultabb, inkább tudatosabb. „Nehezebbnek nem érezném, inkább csak jobban előre kell gondolkodni” – mondta el Bendegúz.
Kristóf számára a hosszabb ideig tartó téli időszak jelentette az igazi kihívást. „Rövid pályafutásom során már volt alkalmam ilyen körülmények között vonatot továbbítani, de hosszú ideig folyamatos téli időjárásban dolgozni nagyobb körültekintést igényel.” A vasutasszlengben talán azért is nevezik „első telesnek” a friss vizsgás kollégákat, mert ilyenkor a tapasztalat még formálódik, de a felelősség már teljes.
A téli vezetésnek ugyanakkor megvan a különleges hangulata is. „Sűrű havazáskor, sötétben, a régebbi vontatójárműveken a látványvilág adja a legfőbb izgalmat. Ez olyan, mintha hipertérsebességgel haladnánk” – mondta Kristóf. Kérdésemre, hogy feszültebbnek érzi-e
magát ilyen körülmények között az ember, mosolyogva csak annyit mondott: „Feszültség? Az jó, ha van a felsővezetékben.”
Technikák és emberek a biztonság mögött
A biztonságos közlekedést télen számos berendezés segíti. A mozdonyokon és motorvonatokon a szélvédő- és tükörfűtés megakadályozza a jegesedést, míg a homokolóberendezés a tapadás javításában játszik kulcsszerepet. Egyre több vonalon működik az ETCS vonatbefolyásoló rendszer is. „Ez a rendszer pontosan ismeri a vonat paramétereit, és csúszóssín üzemmódban automatikusan elnyújtja a fékgörbét” – emelte ki Kristóf. Pályaoldalon a váltófűtés jelenti az egyik legfontosabb védelmet, amely a jegesedés és a hó ellen is felveszi a harcot. Mindkét járművezető elmondta, hogy ezeknek a még jobb üzemkészsége és több helyen történő alkalmazása hatalmas segítség lenne.
Földi Bendegúz szerint azonban a technika önmagában nem elegendő: „Ne feledkezzünk meg azokról a munkavállalókról sem, akik olykor zord időjárási körülmények között, akár órákon át dolgoznak például azon, hogy egy váltónak legyen végállása.”A vasút működtetése mindenkor csapatmunka, amelyben minden szereplő hozzájárul a biztonsághoz.
Tudatos vezetés az utasokért
A mozdonyvezetők számára télen is ugyanaz a legfontosabb cél: az utasok biztonsága és komfortja. „Megfontolt, előre gondolkodó technikát alkalmazok, hosszabb fékutakkal és finomabb vonóerő-szabályozással” – mondta Bendegúz. Debreceni kollégája hozzátette, hogy ebben nagy segítséget jelent a részletes utasítás is, amely szabályozza a téli eljárásokat: például a féktárcsák melegen tartását vagy a porhó felrakódásának megakadályozását. Ezek elmulasztása rövid idő alatt s jelentősen ronthatja a fékhatást.
Hatalmas és szervezett rendszer
A ritka, kemény tél nemcsak kihívást jelent, hanem tapasztalatot is ad. Olyan tudást, amely nem tanulható tankönyvekből. „Sok fontos berendezés és szervezési megoldás létezik, de a kollégák nélkül ezek önmagukban nem elegendőek” – fogalmazott Pálóczy Kristóf Xavér, külön kiemelve a pályán, a járműkarbantartásban, a forgalomirányításban és a vonatokon dolgozó kollégák munkáját.
Jómagam – a cikk szerzője – jelenleg mozdonyvezető-gyakornokként tanulok a vállalatnál. Izgalmas volt ismerkedni a vasút téli körülmények közötti működésével, és ösztönző volt látni a két fiatal kolléga rátermettségét is. Összességében elmondható, hogy a vasúti közlekedés egy hatalmas és összetett rendszer, működéséhez összehangolt munkára van szükség. Tisztelet illeti tehát minden vasutas helytállását az ilyen embert próbáló helyzetekben.
