„A Borsod IC gyakori utasa vagyok”
A közkedvelt színész nem keveset utazik a vasúttal, és gyermekkorából is szép emlékei vannak: még Bulgáriát is megjárta vasparipával.
Szokott vonatra ülni?
Tíz évesen vonattal utaztam Szófiába egy atlétikaversenyre. Nem volt sok feladatom, három kislabdát kellett elhajítanom. A verseny nem sikerült fényesen, de az élmény örök. Végigutazhattam a nyolcvanas évek Romániáján, Ceausescu birodalmán. A Duna-delta gyönyörű volt! Splitben is voltam vonattal, akkor aludtam először hálókocsiban. Hazafele összebarátkoztam a jegyvizsgálóval, tőle tanultam a kifejezést: harminc évig a „tengelyen” szolgált. Vonatra szállni mind a mai napig élmény, olyan romantikus, szabad érzés, az ifjúságot juttatja eszembe. A Borsod IC-nek gyakori utasa vagyok, kislányomhoz szoktam utazni, aki egy Mezőkövesdhez közeli faluban lakik. Veszprémbe is gyakran megyek vonattal, Balatonszőlősre utazom olyankor.
Hogyan ünnepli a karácsonyt?
Nincs egy kialakult rutinom, egy biztos szokásom van csak: tojáslikőröt csinálok a feleségemnek. Ezt nevezhetjük saját tradíciónak. Régen sokat dolgoztam karácsonykor, bevallom, az adventi ráhangolódás nem annyira jellemző a színészi szakmára, hiszen nekünk ez a csúcsszezon. Egy-két éve sokkal kevesebbet dolgozom az ünnepek alatt. A karácsonyfával kapcsolatban nem egyezik a véleményünk a párommal, Szandra jobb szereti a műfenyőt, én viszont inkább ültetek minden évben egy gyökeres fát a domboldalba, mint hogy műfenyőt szagoljak. Idén megfogadtam, hogy igazi fenyőnk lesz és én díszítem fel! A karácsonyról még egy fontos dolog jut eszembe: a hatlapos sütemény, melyet egy Éva nevű, kedves ismerősünk készített nekünk minden évben karácsonykor, a saját névnapján. A bejgli és a nutellás kalács is előreugrott a listán, a feleségem jól begyakorolta ezeket a finomságokat a karantén alatt, és azóta verhetetlen ebben a két finomságban, amiket én előszeretettel tesztelek.
Üzenjen valamit a MÁV-Volán-csoport kollégáinak!
Kilométerekben gazdag, boldog Új Évet kívánok, éljen a vasút és a volán!