Mesebolt
Volt egyszer egy mesebolt,
abban minden mese volt:
fiókjában törpék ültek,
vizilányok hegedűltek.
Öreg anyók szőttek-fontak,
apró manók táncot roptak.
Lidérc ugrált az udvarban,
kaszás pók varrt az ablakban.
A lámpában ecet égett,
az egylábú kettőt lépett,
cégére egy tündér volt:
ilyen volt a mesebolt.
Csigabiga néne
Körülnézett háza táján
Csigabiga néne.
„Közeledik már az ünnep,
meszelni is kéne!”
Meszet oltott egy csöbörben,
s kimeszelte házát.
Olyan fehér, olyan tiszta,
nem találni párját.
Megbámulja, megcsodálja
egész erdő népe,
s háza előtt örvendezik
Csigabiga néne.
Hull a hó
Hull a hó, hull a hó,
mesebeli álom!
Télapó zúzmarát
fújdogál az ágon.
A kis nyúl didereg,
megbújik a földön:
nem baj, ha hull a hó,
csak vadász ne jöjjön!
Parányi ökörszem
kuporog az ágon,
vidáman csipogja:
“Süt még nap a nyáron!”
Egy kis malac
Egy kis malac, röf- röf- röf,
Trombitálgat, töf- töf- töf,
Trombitája víg ormánya ,
földet túrja, döf- döf- döf.
Jön az öreg, meglátja,
Örvendezve kiáltja:
Rajta fiam, röf- röf- röf- röf
Apád is így csinálja!
Most már együtt zenélnek,
Kukoricán megélnek,
Töf-töf-töf-töf, röf-röf-röf-röf,
Ezek ám a legények!
Megy a vonat
Megy a vonat
Zakatol, zakatol:
– Várnak reád
Valahol, valahol.
Fut a kerék,
Dübörög, dübörög:
– Lesz még máma
Örömöd, örömöd.
Futó felhő
Elmarad, elmarad.
Elhagytuk a
Madarat, madarat.
Meg sem állunk
Hazáig, hazáig,
Kicsi falunk
Tornyáig, tornyáig.