Még javában benne járunk a télben, bár a nappalok már egyre hosszabbak. Itt az idő, hogy végre ne akadályként, hanem lehetőségként tekintsünk a még hátralevő hetekre. A hosszú estéken kedvünkre elmélyedhetünk egy-egy rég várt olvasmányban, hiszen most jobb bent, mint kint. Válogassunk hangulatunk, érdeklődésünk szerint! Használjuk ki az időt, és ha esetleg úgy éreznénk, hogy ez nem a kedvenc évszakunk, akkor se csüggedjünk: hozzuk ki a legjobbat abból, amire úgysincs ráhatásunk!
Guzel Jahina: Zulejka kinyitja a szemét
Jahina tatár származású, jelenleg Oroszországban élő írónő. Első könyvében tatár gyökereihez tér vissza. A Zulejka kinyitja a szemét 2015-ben jelent meg, és egyből világhírnevet szerzett neki. A regény 1930- ban egy kis tatár faluban játszódik, ahol Zulejka fiatal feleségként próbálja napról napra túlélni a nála jóval idősebb férje és anyósa zsarnoki szigorát. A szerző rendkívüli érzékenységgel, részletesen mutatja be a család életét, a három ember közötti kapcsolatot. Zulejka életében azonban minden megváltozik, amikor őt és a családját kuláknak minősítve Szibériába száműzik, ahová ekkorra mindenfajta nemzetiségű és származású embert telepítettek ki. Furcsa módon e sokszínű kavalkád közepette talál önmagára, és válik igazán felnőtt, független nővé. Guzel Jahinának ezenkívül még két sikeres regénye jelent meg, bizonyítva, hogy nem csak egykötetes szerzőről van szó.
Császár Éva
Szerb Antal: A Pendragon legenda
„Félreértések elkerülése végett: egy pillanatig sem hittem, hogy valami szellemjelenéssel van dolgom. Tény ugyan, hogy az angol kastélyok hemzsegnek a kísértetektől, de csak a bennszülöttek látják őket. Pesti ember még soha.” Ha nem én írtam volna ide ezt az idézetet, hanem csak olvasnám, s akkor látnám alatta Szerb Antal
nevét, igencsak meglepődnék. Hajlamosak vagyunk alkotókat, művészeket skatulyákba helyezni. Valójában eddig, ha Szerb Antal nevét hallottam, az általa jegyzett irodalomtörténeti munkák jutottak eszembe. A képzeletemben egy szigorú, rigorózus emberként volt jelen. Meg sem fordult a fejemben, amikor A Pendragon legendát levettem a virtuális polcomról, hogy egy igazi kalandregénybe fogok bele. Márpedig Szerb Antalnak ez a könyve a legszigorúbb értelemben vett kalandregény. A történet Londonban és Walesben játszódik, a kaland legalapvetőbb kellékeinek felhasználásával: van itt szerelem, kísértetkastély, gyilkosság, nyomozás, titkos társaság. Egyetlen különbség van Indiana Jones és ezen sztori között, hogy ennek egy magyar férfi a főhőse, illetve hogy Szerb Antal utal magyar irodalmi vonatkozásokra (pl. A walesi bárdok), és néha muszáj elővenni a telefont a különböző idegen nyelvű, magyar fordítók segítségéért. A történet a XX. század elején játszódik, a főhőse egy filológus, csak hogy az a disszonáns érzésünk is megmaradjon, hogy egy könyvmoly fogja megmenteni – na nem – a világot, de egy részét a gonosztól. A regény főszereplője és narrátora a kornak megfelelő szexizmussal, a filológus jellemének megfelelő kultúrfölénnyel fogalmaz. És épp oly el- és lenézéssel kezeli a kelet-európai államokat megkülönböztetni nem tudókat, a Magyarországot nem ismerő, mindent mindennel összekeverőket, amilyennel valójában mi is gondolunk a Budapestet Bukaresttel felcserélő emberek alapműveltségére. Nem mondanám, hogy joggal, mert azt hiszem, nekünk is beletörne a bicskánk némely ázsiai állam és azok fővárosának azonosításába. De ez csak adalék. Ez a könyv hangulatában Agatha Christie-t idézi, a békés Britannia csak díszlet. A regény olvastatja magát, igazi szórakozást nyújt, mellékesen gazdag kulturális háttér előtt zajlanak az izgalmas cselekmények. Mindenkinek ajánlom, aki igényes szórakozásra vágyik.
Kabai Zoltán
Charles Bukowski: A nők
Bukowski A nők című regénye a szerző nyers, őszinte stílusában mutatja be a főhős, Henry Chinaski életét, aki részben Bukowski alteregójaként is értelmezhető. Bár Chinaski életvitele és gondolkodásmódja néha sokkoló volt, mégis lenyűgözött az őszintesége és a kendőzetlen valóság, amelyet bemutat. A könyv a nők iránti szenvedélyt, a kapcsolatok bonyolultságát és a mindennapi küzdelmeket tárja az olvasó elé, miközben Chinaski magánéleti kalandjait követhetjük nyomon. A regény több jelentős helyszínen játszódik, mint például Los Angeles sötét, elhanyagolt negyedei, ahol Chinaski küzd a napi megélhetésért, és különböző bárok és szállodák, ahol szenvedélyes kapcsolatai bontakoznak ki. A regény tele van szókimondó, gyakran vulgáris, ám mégis mélyen emberi jelenetekkel, amelyek egyszerre szórakoztatnak, és elgondolkodtatnak arról, hogy milyen bonyolultak lehetnek a férfi-nő kapcsolatok. Bukowski stílusa merész, provokatív és egyedi hangvételű, így a könyv kiváló választás azoknak, akik érdeklődnek a sötétebb, realisztikus irodalom iránt. Tipikusan az a könyv, amelyet ha egyszer a kezünkbe veszünk, nem tudjuk lerakni!
Kozma Barbara
Mocsidzuki Mai: A Telihold kávézó
Teliholdfagylalt csokoládéöntettel, Merkúr krémszóda, Holdfényes Vénusz pezsgőkoktél – néhány különlegesség a Telihold kávézó kínálatából. Ez a kávézó egy modern büfékocsi, amely megjelenhet a folyóparton, egy parkban vagy a városon kívül, aszerint, hogy a vendég hol bukkanhat rá. És emberméretű macskák működtetik. A Telihold kávézóba nem térhet be akárki. Konfliktus, reményvesztettség és csalódás vezeti ide a vendéget, aki a földöntúli frissítő mellé sorsfordító beszélgetést is kap. A regény Kiotóban játszódik, és négy szereplő egymással összefonódó életútján keresztül mutatja be a modern japán társadalom számunkra is ismerős, egzisztenciális problémáit. Érzékletes leírást olvashatunk a szereplők által bejárt városrészek hangulatáról, így velük együtt mi is otthonosan érezzük magunkat a történetben. A macskák szerint a sorsunk a csillagok együttállásában van megírva, ezért nemcsak a problémáink, hanem ezek megoldása is az égbolton keresendő. A Telihold kávézó című regényt olyan olvasóknak ajánlom, akik nyitottak a spiritualitás és az asztrológia iránt. És szeretik a macskákat.
Írás Krisztina
Erlend Loe: Doppler
Tegyük a szívünkre a kezünket: ki ne érezte volna még soha, hogy utálja az embereket? Ki ne szeretett volna még soha szabad lenni vagy világgá menni? Doppler a norvég középosztálybeli családapa ugyanis pontosan ezt teszi. Megelégeli az „okoskodást” – beleértve saját maga viselkedését is –, és egy hirtelen ötlettől vezérelve hátrahagyja addigi kényelmes életét. Bár nem keresi az alkalmat, azonban hamarosan társakra is talál, akik egy kicsit sem ingatják meg abban az elhatározásában, hogy a közeli erdőben sátorozzon, sőt inkább csatlakoznak hozzá. Az abszurd humor legabszurdabb fajtájával kalauzol minket végig az író a norvég családapa életközepi válságán. Elképesztő fordulatoknak lehetünk tanúi, bár Doppler mindeközben teljes egyhangúságban tengeti napjait, és nem is kíván ezen változtatni. A borús skandináv krimik után igazán üdítő színfolt ez a kötet, amely a mindennapi kínlódásokra érdekes gondolatkísérlettel világít rá, és a fogyasztói társadalmat sem kíméli. Jó hír, hogy ez csak a trilógia első kötete, és a folytatás is bővelkedik szürreális fordulatokban. Pontosabban csak abban bővelkedik. Nehéz letenni, és ha még sincs időnk egy szuszra elolvasni, alig várjuk, hogy ismét az erdőben rostokoljunk Dopplerrel, és eljátsszunk a gondolattal, milyen lehet kiugrani a mókuskerékből.
Völgyi Katalin