A MÁV Szimfonikus Zenekar Szőke Tibor-mesterbérletének idei második hangversenyén, február 9-én, este fél 8-kor Mahler és Csajkovszkij remekművei szerepelnek Farkas Róbert, a MÁV Szimfonikusok vezető karmesterének vezényletével.
Az est sztárvendége Elisabeth Leonskaja zongoraművész, akire ma úgy tekintenek, mint a zenei előadóművészet egyik legnagyobb személyiségére. 1945-ben, Grúziában született, 1978 óta Bécsben él. 1979-ben óriási sikerrel lépett fel a Salzburgi Ünnepi Játékokon, ezzel indult világkarrierje. Megszámlálhatatlan koncert, lemezfelvételek, és kamarazenei koncertek híres vonósnégyesekkel fémjelzik pályáját. Előadásában olyan összkiadások jelentek meg, mint Brahms, Liszt, Csajkovszkij, Rachmaninov zongoraversenyei, Schubert zongoraszonátái, Schumann zongoraművei.
A MÁV Szimfonikus Zenekarral Csajkovszkij G-dúr zongoraversenyét adja elő a Müpában. A művet 1879-80-ban komponálta a zeneszerző, miután egyik barátjának, Nyikolaj Rubinsteinnek kifogásai voltak az előző, b-moll versenyművel kapcsolatban, és ezzel az új szerzeménnyel akarta őt „kiengesztelni”.
A G-dúr zongoraverseny ősbemutatójára 1881. novemberében New Yorkban került sor, a szólót Madelin Schiller játszotta, a New Yorki Filharmonikus Zenekart Theodor Thomas vezényelte. Az ősbemutatót Nyikolaj Rubinstein nem érhette meg, mivel 1881 tavaszán elhunyt.
A hangverseny nyitányaként Mahler: Blumine című műve hangzik el, amelynek érdekessége, hogy eredetileg az I. szimfóniájának egyik tétele volt, de később kihagyta a szerző. A címe megközelítő fordításban: Virág-zene. A Blumine kottáját 1966-ban egy angol kutató találta meg, majd egy évvel később Benjamin Britten ezzel a tétellel kiegészítve adta elő az I. szimfóniát. Azóta a karmesterek döntik el, hogy a teljes, vagy a rövidebb változatot választják-e, de a mű gyakran elhangzik önálló hangversenydarabként is – mint mai hangversenyen.
A program zárásaként Mahler I. szimfóniája hangzik el, amelynek külön érdekessége, hogy az ősbemutatója Budapesten volt 1889-ben. A Filharmóniai Társaság Zenekarát a zeneszerző vezényelte, aki akkor a pesti Operaház vezető karmestere volt (1888-1891). A műnek irodalmi alapja van (igazi romantikus jelenség): Jean Paul A titán című regénye. Koncertműsorokon gyakran ma is feltüntetik ezt a címet, pedig Mahler később visszavonta azt. Vallomása alapján egy szenvedélyes szerelem ihletésére született az I. szimfónia.