A száz évvel korábbi, belső égésű motoros kocsik előzményei
100 évvel ezelőtt, 1925–26-ban a MÁV, a GySEV és az Arad és Csanádi Egyesült Vasút (ACsEV) üzemében a belső égésű motoros kocsikkal egy új korszak kezdődött. 2025 decemberében a MÁV Zrt. kiadásában jelent meg Szécsey István legújabb könyve a „100 év a magyar vasút szolgálatában; A MÁV és más hazai vasutak két- és háromtengelyes Ganz motor- és pótkocsijai 1926-tól napjainkig” címmel, amely erről és a további évekről szól. A MÁV-csoport Magazin szándéka, hogy a témát külön is bemutassa. A sort a Ganz gőzmotorkocsijaival, a 100 éve történt események előzményeivel kezdjük. A gyár történetében a gőzmotorkocsi a XX. század elején újdonság volt. A motorkocsikba beépítésre megvették a francia De Dion & Bouton gyártól a közúti járművek, buszok és katonai vontatók hajtására szánt gőzfejlesztő és -motor licencét. Az 1901 és 1908 között készült 109 Ganz-De Dion-Bouton gőzmotorkocsi és berendezés a gyár hírnevét a hazaiak mellett messzi távoli vasutaknál is növelte. A gőzfejlesztőket az Államvasutak Gépgyára szállította.
Gőzmotorkocsik belföldi vasutak részére
Boros Béni, az ACsEV igazgatója megfogalmazta, hogy a kis forgalmú mellékvonalak a személy- és a teherforgalom szétválasztásával lesznek gazdaságosak. A témát utódja, Sármezey Endre valósította meg. Sármezey 1901 nyarán egy 25 LE teljesítményű próba De Dion-Bouton gőzfejlesztőt és -motort hozatott. Ezzel a Ganz az ACsEV által kezelt, 760 mm nyomtávú Alföldi Első Gazdasági Vasút (AEGV) részére egy forgóvázas motorkocsit gyártott. A 25 km/h sebességű jármű üzeme ígéretes volt.
Az új berendezésnek sok ellenzője volt. De Sármezey megnyerte Asbóth Emil Ganz-vezérigazgatót az ügynek, aki a projektben a gyár fejlődését és üzleti sikereinek növelését látta. A cég megvette a 35 LE-re növelt teljesítményű De Dion-Bouton berendezés gyártási jogát, és 1902-ben megkezdték a gőzmotorkocsi-gyártást. Az AEGV az első, még francia gépi berendezésű, forgóvázas gőzmotorkocsikat 1902 januárjában rendelte. Az 1902–03-ban üzembe álló 3 jármű sebessége sík pályán 55 km/h volt. Az AEGV ezek mellé 1904–05-ben még négy továbbit rendelt a Ganztól. 1903-ban adták át a Békéscsabáról Vésztőre tartó 49 km-es vonalat, ahol
elsőként a személyszállítás gőzmotorkocsikkal, a teherszállítás a m. kir. Államvasutak Gépgyárában készült gőzmotormozdonyokkal indult.
Ganz az első hazai tervezésű, normál nyomtávú gőzmotorkocsikat az ACsEV és a Brassó–Háromszéki Helyiérdekű Vasút (BHHÉV) részére 1903-ban gyártotta. Az ACsEV Boros Béni 2 és a BHHÉV Motorkocsi 1 és 2 járműveket 35 lóerős berendezés hajtotta. (Sármezey az ACsEV összes gőz- és belső égésű motoros kocsiját a nagy előd iránti tiszteletként Boros Béniről neveztette el). A Kereskedelem- és Közlekedésügyi Minisztérium támogatta a motorkocsiügyet. A Ganz ezután egyik megrendelést a másik után kapta, sőt a MÁV részére is gyárthatott. Az első igény 3 motor- és 4 pótkocsira szólt. A forgóvázas kialakítás nem volt szükséges a normál nyomtávú pályára engedélyezett tengelyterhelés miatt. Ezért a Ganz a további kocsiknál elhagyta a forgóvázat, és a gőzmotort egyleti beállótengelyre szerelte. Az áttervezett kéttengelyes típusból az ACsEV hármat (Boros
Béni 3–5), a BHHÉV egyet (Motorkocsi 3) vásárolt. A MÁV az új járműveknek Debrecenben kocsiszínt épített. 1903. szeptember 1-jén Debrecen és Tiszalök, illetve Nyíregyháza és Tiszapolgári között megindultak az első, rendszeres járatok. A Kaba–Nádudvari HÉV is motorkocsiüzemet létesített, és két járművet vett a Ganztól. A MÁVnak 1904 nyarán három, VIIc jellegű, 50 LE-re növelt teljesítményű típust is szállítottak. A Déli Vasút 1903 elején egy 35 LE teljesítményű gőzmotorkocsit rendelt a Ganztól. Az év végére elkészülő és a barcsi fűtőházhoz kerülő Motorkocsi/ Motorwagen 1 jármű fordítókorong nélküli helyeken járt, ezért a hátsó előtérben is volt vezetőállás. A Ganz gőzmotorkocsik sikere alapján a MÁV továbbiak beszerzése mellett döntött. 1904. július 25-én a Ganzzal három készlet, 14 új típusú „nagy szekrényes” motor- és 6 pótkocsiról állapodtak meg. A MÁV gőzmotorkocsi állagába került néhány, a HÉV költségére beszerzett jármű is. A Déli Vasút 1905 elején egy „nagy szekrényes” járművet rendelt. A még 1905-re elkészülő Motorkocsi/Motorwagen 2 motorkocsi honállomása is Barcs volt. Társával együtt Barcs és Slatina között járt. A Ganz a gőzmotorkocsi-rendszert továbbfejlesztette: erősebb és nagyobb típusokra volt szükség. Az 1904-ben elkészült kísérleti járműbe két gőzfejlesztő és két tengelyére egy-egy 50 lóerős gőzmotor került. A „duplex” motorkocsi 1904. március 25-én Budapest-Keleti és Hatvan között vizsgázott. A sikeres próbaüzem ellenére a jármű a nagy tengelyterhelés miatt a szakembereknek nem tetszett. 1905-ben Angliában járt, majd 1906-ban az amerikai Florida East Coast Railway megvette. A gyár a teljesítménynövelés másik útjaként 80 lóerős gőzfejlesztőt és -motort fejlesztett.
Gőzmotorkocsik külföldi és további hazai vasutak megrendeléseire
A Ganz gőzmotorkocsik hazai sikerei a külföldi vasutak figyelmét is felkeltették. Először a Szerb kir. Államvasutak jelentkezett. Az 1903-ban készült, 35 LE teljesítményű, 1435 mm nyomtávú, forgóvázas motorkocsi sík
pályán 45 km/h-val haladt. 1904-ben a szerb, 760 mm nyomtávú vonalak részére is készült egy jármű.
A Mährisch–Schlesische Lokalbahn AG 3, 1904-ben gyártott Ringhoffer járművébe 35 lóerős Ganz-De Dion berendezés került. Német tartományi vasutakon több gőzmotorkocsiba került Ganz-De Dion berendezés. A Hannoveri Gépgyár a Ganztól megvásárolta a gyártási jogot. A Ganz gőzmotorkocsik sikere Oroszországban a közlekedési miniszter figyelmét is felkeltette, aki javaslatot tett a cárnak ilyenek beszerzésére. II. Miklós cár 1903-ban négy járművet engedélyezett. Az Északnyugati Vasútnak 2 darab két- és 1 darab négytengelyes, a cári udvarnak pedig egy luxusjármű készült. Bulgária is a Ganz gőzmotorkocsi vásárlója volt. Romániában a Ploiesti–Valeni HÉV rendelt 3-3 járművet. A 80 lóerős, forgóvázas motor- és kéttengelyes pótkocsikat 1907 májusában adták át. A Ganz gőzmotorkocsik és gépi berendezéseik az Egyesült Államokba, Kanadába és Japánba is eljutottak. A gyár 1907–08-ban az olasz Ferrovie Adriatico–Appennino (AFA) részére 2 nagy és 3 kis gőzmotorkocsit szállított. A Ganz gőzmotorkocsik „csúcsát” jelentették a MÁV által kezelt, Siófok–Mocsoládi HÉV-nek 1907–08-ban szállított forgóvázas járművek. A hét járműből négy egészen a harmincas évekig közlekedett.
Fotók: Szécsey István: 100 év a magyar vasút szolgálatában; A MÁV és más hazai vasutak két- és háromtengelyes Ganz motor- és pótkocsijai 1926-tól napjainkig