A kegyhelytől a váróteremig: Celldömölk és a vasút

Celldömölk Anno

2021.10.08 11:31
szerző: Legát Tibor

150 éve adták át a Győr–Szombathely vasútvonalat, melynek egyik legfontosabb állomása Celldömölk lett, bár akkor még nem így nevezték. A Vas megyei település az új vasút révén hamarosan az egyik legfontosabb nyugat-magyarországi csomóponttá vált.

„Nem ok nélkül neveztetik ezen ájtatáskodásra alapult kis helység Kis Mária Cellnek, minthogy valóban kicsin is. Az egész város 52 házakból áll, melyek közt vágynak 6 nagy beszálló korcsmák, melyek néha mind kevesek arra, hogy az oda összetódult buzgólkodó népet befogadhassák.” – írta Francsics Károly borbélylegény, aki az 1820-as évek elején jutott el a településre, s láthatóan nem volt különösebben elragadtatva tőle. Nem így a zarándokok sokasága, akik búcsújárás idején, egy faragott Mária szobor varázserejében bízva keresték fel a különös városkát. A Dömölk falu mellett lévő Kis Máriacell, később Kiscell (a korabeli helyesírással: Kis-Czell) egy csehországi papnak, Koptik Odónak tevékenysége nyomán jött létre, aki 18. század elején az ausztrai Mariazellben működött, majd az 1730-as években Magyarországra kerülve kápolnát építtetett itt a mariazelli kegyhelyről származó Szűz Mária szobor számára. Nemsokára állítólagos csodák történtek itt, így Kis Máriacell néhány éven belül népszerű kegyhellyé vált – még ha Francsics borbélylegény nem is volt tőle elragadtatva.

 

Jön a vonat

De Kiscell fejlődésében a döntő változást – ahogy oly sok hazai településen – a vasút hozta el, miután „a magyar nyugoti mozdonyvasut kiépitése tárgyában”  született 1869. évi V. törvénycikk kimondta, hogy „A Székes-Fehérvártól Grácz felé az ország határáig terjedő, vagy magyar nyugoti mozdony-vasutnak és annak Kis-Czelltől–Győrig vett szárnyvonalának kiépitése tárgyában előterjesztett engedély-okmány a törvény által teljes érvényünek nyilvánittatik.” Ez azt jelentette, hogy egy, addig csak formálódó magántársaság, a Magyar Nyugati Vasút Rt. (nyugati vasút) elkezdhette a munkálatokat. Az építkezés három évig tartott, elsőként a Győr–Kiscell–Szombathely közötti szakasz épült meg, amelyet 1871. október 1-jén adtak át. A korabeli sajtóban közölték a menetrendet is, naponta két vonatpár közlekedett: Győrből 5 óra 30 perckor és 12.10-kor, Szombathelyről 8.30-kor és 17.37-kor. A vonatok körülbelül öt óra alatt tették meg a 154 kilométeres távot, Győrből Kiscellre 3 óra alatt ért az akkori vonat. (A Győr-Szombathely menetidő ma 2.20 óra) A jövőt szem előtt tartva, már a nyitás idején hatvágányos vasútállomás és I. osztályú vízállomás létesült, amikor pedig egy évvel később, 1872. október 2-án a Kiscell–Székesfehérvár közti vonalszakasz is elkészült, fűtőházat építettek. A nyugati vasút engedélyét ahhoz kötötték, hogy a „Kis-Czelli elágazási állomás az utazó közönség szükségeinek megfelelőleg étkezésre berendezendő” legyen, így aztán az utasellátás is hamar megvetette a lábát a településen. Olyannyira, hogy a „resti” mellett még egy sor vendéglő és fogadó létesült – megteremtve ezzel a későbbi Celldömölk reprezentatív belvárosi negyedét.

Rendeződik

A nyugati vasút azonban nehéz anyagi helyzetbe került, mivel az 1873-as pénzügyi válság jelentős veszteségeket okozott a társaság számára. Noha üzleti tervükben további vonalak kiépítésével számoltak, a meglévők üzemeltetése is gazdasági nehézségeket okozott, s már 1883-ban, egy vonatkozó törvény nyomán államosítást kértek. Erre 1889-ben került sor, de ugyanekkor számos helyiérdekűvasút-beruházás is indult, amely közvetve vagy közvetlenül érintette Kiscellt; 1891-ig megépült a Boba–Sümeg (26 km), az Ukk–Zalaegerszeg–Csáktornya (119 km), a Sümeg–Tapolca (19 km) és a Porpác–Hegyeshalom (143 km) vonal. A fejlődés nyomán a kiscelli állomást már 1895-ben bővíteni kellett. A növekvő feladatok miatt döntött úgy a MÁV vezetése, hogy önálló üzletigazgatóságot hoz létre. Kezdetben Kiscellt preferálták a leendő igazgatóság központjául, de végül a két versengő nagyváros, Győr  Szombathelyre közül, az utóbbira esett a választás. (Erről a tavaly decemberi számunkban írtunk.)

De a kiscelli „választék” is gyarapodott: 1897. decemberében a Fertővidéki HÉV innen induló nezsideri vonalát adták át, majd amikor 1903-ban Kiscell egyesült a szomszédos Nemesdömölkkel, a település nevét Celldömölkre változtattak, bár az állomást csak 1907 óta nevezik így. A vasútnál újabb bővítések indultak, ekkortájt épült meg Pfaff Ferenc ma is álló felvételi épülete is. A fejlődést segítette az is, hogy megkezdődött a bányászat a közeli Ság-hegyen, ami – az amúgy is egyre gyarapodó környéki ipari tevékenységekkel együtt – a vonatforgalom jelentős emelkedését hozta. Mindez szükségessé tette egy rendező pályaudvar kiépítését, amelyet 1912-ben adtak át, és amit kocsimosó és fertőtlenítő egységgel is kiegészítettek.

 

Ünnepek és hétköznapok

Trianont követően a fejlődés megtorpant, a forgalom jelentősen visszaesett: az 1920-as években legfeljebb 18 tehervonat érkezett naponta, a rendezőpályaudvar szinte feleslegessé vált. De a személyszállítás is lecsökkent, és konjunktúra csak az 1938-as hadiipari fellendülés után következett. De nem sokáig. A 2. világháború alatt az állomást is bombázták, de az itteni vasút jelentősebb károk nélkül vészelte át a támadásokat.

Mivel az államosítást követően, az 1950-es évektől „a vas és acél országának” megteremtése volt a cél, a teherforgalmat maximális sebességfokozatra állították. (Ekkor a tehervonatnak elsőbbsége volt a személyvonatokkal szemben.) A rendezőpályaudvar ismét jelentős szerepet kapott, bár korszerűsítésről egyelőre nem lehetett szó. Ennek az volt legfőbb oka, hogy Ajka térségében beindult a bányászat, a bauxitot, a szenet és az egyéb nyersanyagokat a hegyeket megkerülve, Celldömölkön keresztül juttatták a fővárosba. De ugyanekkor az ingázókkal teli munkásvonatok miatt a személyforgalom is emelkedett, így nem csoda, az 1960-as évekre a régi állomás berendezései és vágányzata nem bírta már a további terhelést. Az évtized elején megkezdődött Celldömölk régóta esedékes korszerűsítése, melynek során a személy- és a rendezőpályaudvar vágányzatát kicserélték és az utóbbi kapacitását bekötővágányokkal is növelték, és világító tornyokat is építettek. Celldömölkön az akkori legkorszerűbb, biztosítóberendezést állították üzembe, 1963. nov. 1-jén az – negyedikként az országban – ez az állomás kapott Integra-Dominót. A felvételi épületben azonban már korábban elhelyezték Szabó Iván Almaszedők (1956) és Kocsis András Szőlő szüretelők (1959) című domborműveit.

Amikor 1971-ben a celldömölki állomás 100. évfordulóját ünnepelték, még az okozott problémát, hogy az állomás területét miért nem növelték. Viszont a rendszerváltás után inkább örülhettek neki, mivel a vasúti forgalom a hetvenes évektől itt is kezdett visszafejlődni, a kamionok elterjedése, a bányák bezárása miatt egyre kevesebb tehervonat közlekedett, 1979. május 26-án pedig megszüntették az egykori HÉV-vonalat Celldömölk és Fertőszentmiklós között. De a fejlődés azért nem kerülte el Celldömölköt: 1989-ben új teherkocsi javító műhely épült, 1995-ben pedig új utasperont adtak. A legfontosabb mégis az volt, hogy 2001-ben villamosították a Székesfehérvár–Szombathely közötti vasútvonalat. Celldömölkön soha egy percre nem feledkeztek meg a hagyományokról: az állomás mellett három régi mozdonyt állítottak ki.