Az első közforgalmú, gőzüzemű vasutat 1825-ben adták át Stockton és Darlington között Angliában. A vasút nemcsak a teher-, hanem a személyszállításban is hamar kivívta primátusát, expanziója innentől megállíthatatlan volt, idővel minden kontinensen megjelent. Az első magyar vasúti utasok természetszerűleg Nyugat-Európában, azon belül is Angliában próbálhatták ki a kötöttpályás közlekedési eszközt.
Első magyarként dokumentáltan Bölöni Farkas Sándor erdélyi író és műfordító nyugat-európai kirándulása alatt utazott a „gőzszekérrel” Liverpool és Manchester között 1831. június 10-én. Őt nem sokkal később, 1832-ben követte Széchenyi István, akit olyannyira megihletett az út, hogy hazatérése után kidolgozta saját vasútfejlesztési koncepcióját. Magyarországon végül 1846-ban nyílt meg az első gőzüzemű vasút Pest és Vác között. Ezt követően az első világháború kitöréséig szinte kialakult az egész országot behálózó, fejlett magyar vasúthálózat, és egyre többen választották a vonatot. A teljesség igénye nélkül vajon milyen hírességeket találunk köztük?
Nem csupán uralkodók
A XIX. században leginkább feljegyzésekből és a sajtóból értesülhettünk arról, mely híres személyek vették igénybe az akkor még alternatíva nélküli leggyorsabb és legkényelmesebb közlekedési eszközt. Közöttük szinte csak – szemezgetve – politikusokat, uralkodókat találunk. Ferenc József és felesége, Erzsébet leggyakrabban a birodalmi központ, Bécs és Budapest, illetve a magyar főváros és Gödöllő között vette igénybe a vasparipa szolgálatait. A vasúti utazások azonban eddig nem ismert mértékben tették sebezhetővé az uralkodókat, a császár és király ellen ugyanakkor vasúti utazásai során merényletet nem kísérletek meg. Hasonlóan prominens és állandó utasnak számított József és Miksa főherceg is, őket udvari vonatok szállították. Az osztrák mellett 1884-ben és a millenniumra, 1896-ban külön magyar udvari szerelvény épült. A korabeli magyar államférfiak szintén igénybe vették a korszak leggyorsabb közlekedési eszközét. A nagy kérdés csak az, kit örökítettek meg utazás közben? Tisza István és kormánya például 1904-ben Tisza Lajos szobrának átadására érkezett Szegedre, amit le is fotóztak. Egyes vasúti utazások azonban katasztrofális végkimenetelük miatt vonultak be a történelembe. Az 1916. december 1-jén a Ferenc József bécsi temetéséről Budapest felé közlekedő – politikusokat és egyházi vezetőket szállító különvonat Herceghalomnál belerohant a grazi személyvonatba. A 71 áldozatot követelő szerencsétlenség leghíresebb áldozata Thallóczy Lajos történész, udvari tanácsos, 1916-tól Szerbia polgári kormányzója, akit a saját szalonkocsijában érte a halál. A XX. század első felében továbbra is a politikusok és az uralkodók számítottak a vasút legprominensebb és leginkább dokumentált utasai közé. Az utolsó magyar király, IV. Károly és felesége, Zita mindkét királypuccs alkalmával használta a vasutat, majd száműzetési helyükre is részben ezzel utaztak. A Tanácsköztársaság időszakában Vágó Béláról, a magyar Vörös Hadsereg I. hadtestének parancsnokáról és Landler Jenőről, a III. hadtest parancsnokáról készült felvétel a frontra indulásuk alkalmával a Nemzetközi Vasúti Hálókocsi Társaság kocsija előtt. A politikai viszonyok rendeződése után Magyarországon a király nélküli királyság kormányzója Horthy Miklós lett, aki kétségkívül az adott időszak leghíresebb magyar vasúti utasa is volt. Az őt szállító szerelvény 1919-ben a Kelenföldi pályaudvarra futott be, ahol már várta a fehér ló, amellyel bevonult a városba. Nemsokára már a Turán nevű, a MÁV által üzemeltetett kormányzati különvonat állt Horthy rendelkezésére. E többször is változó összetételű szerelvénnyel és népes személyzetével járta az egész országot, miniszterei társaságában több ízben utazott így külföldre is, például Imrédy Béla miniszterelnökkel 1938-ban Hitlerhez. A kormányzó családjának tagjai is igencsak szerették e közlekedési eszközt, kiváltképp kedveltek a vonat étkezőkocsijában ebédet és vacsorát fogyasztani. Horthy István kenderesi temetése után még a halotti tort is itt tartották. A kormányzót végül saját különvonatával internálták 1944 októberében a Kelenföldi pályaudvarról Németországba.
Aranyérmesek és politikusok
A XX. század második felében már nemcsak politikusok voltak a vonatok ünnepelt és dokumentált hírességei. Megjelentek a sportolók, akik közül külön csoportot képeztek az olimpikonok. A kontinentális eseményekre a repülés térhódításáig ők is vonattal utaztak. A szerelvények közül az egyik legemlékezetesebb az 1952-es, minden idők legsikeresebb magyar ötkarikás játékáról, a Helsinki Olimpiáról Szobon keresztül megérkező „16 aranyérem”-vonat. Ezen többek között olyan olimpiai bajnokok utaztak, mint Keleti Ágnes tornász, Takács Károly sportlövő, Berczelly Tibor kardvívó, Papp László ökölvívó, Csermák József kalapácsvető. De nem szabad elfeledkezni a vízilabda- és labdarúgócsapatunkról sem. A szobi vasútállomáson az ünneplő tömeg mellett Csanádi György, a MÁV akkori vezetője is fogadta a vonatot. Az olimpikonokon túl külön meg kell emlékeznünk az Aranycsapatról, amely szintén vonattal utazott a nemzetközi eseményekre, például az 1954-es svájci világbajnokságra, ahonnan ezüstéremmel tértek haza. A sportolók mellett a kor további „celebjei” a színészek voltak, akik akkortájt még szintén vonattal utaztak. Közülük elég, ha Latabár Kálmánt, Várkonyi Zoltánt vagy éppen Jávor Pált emeljük ki. A vezető politikusok ugyanakkor még továbbra is vasúton közlekedtek. Rákosi Mátyás a Hargita típusú különvonattal, Kádár János 1969-től a kormányzati „Ezüst nyíllal” utazott. Ez utóbbi, a Rába és a Ganz MÁVAG által gyártott szerelvény sokkal puritánabb volt, mint a jugoszláv államfő Tito vasúti szerelvényei.