Mechwart András (1834. december 6. – 1907. június 14.) gépészmérnök, a magyar ipartörténet egyik legkiemelkedőbb képviselője, a magyarországi villamosipar elindítója. Ki volt ez az ember, aki a magyar nyelvet nehezen sajátította el, magánemberként kedvelte az irodalmat és a zenét, vállalatigazgatóként és feltalálóként pedig kiemelkedő szerepet játszott abban, hogy a 19. század utolsó harmadában a magyar gép- és villamosgépipar jelentette a világszínvonalat?
Schweinfurtban született. Bajorországi tanulmányai után, fiatal mérnökként Nürnbergben, egy gépgyárban kapott állást, az itt eltöltött négy év alatt hidak, vasúti kocsik és malomipari gépek gyártásával ismerkedhetett meg. 1859-ben Galíciába indult egy új állást betölteni, csak a véletlen hozta úgy, hogy Magyarországon telepedett le. Útban új munkahelye felé ugyanis Budán meglátogatta egy barátját, aki ekkor már Ganz Ábrahám üzemében dolgozott. A barát, Eichleiter Antal bemutatta őt Ganznak, aki megörült a jó mérnöknek, és kérte, mondjon le galíciai útjáról, vállalja el nála a felügyelői állást. Mechwart András gyorsan döntött és éppen 25. születésnapján kezdte meg tevékenységét Ganz budai öntödéjében, és a következő 40 évben a gyár mérnöke, üzem- és üzletvezetője, majd vezérigazgatója lett. Sorsa egybeforrott a Ganz-gyárral.
Ganz Ábrahám szolgálatában
A hazai vasútépítkezések megkezdésével a gyár is erőteljes fejlődésnek indult. Ganz új telkeket vásárolt, új öntödét építettek, és nagy kazánházat létesítettek. 1865-ben Ganz még az üzletvezetés egy részét is Mechwartra bízta. Majd Ganz Ábrahám 1867-ben elhunyt, a gyár Eichleiter, Keller és Mechwart vezetésével működött tovább. Ekkor már öt részre tagozódott: öntödére, gépműhelyre, lakatos-, kovács-, valamint mintaasztalos-műhelyre, és 371 munkásnak adott kenyeret. –Az elért eredményeket tükrözik a kiállítási sikerek is, mint pl. az 1862. évi londoni és az 1867. évi párizsi világkiállításon a Ganz-gyárnak adományozott ezüstérmek. Két évvel később azonban a Svájcban élő örökösök eladták a gyárat, és az átszervezés után a „Ganz és Társa Vasöntő és Gépgyár Rt.”-nél Mechwart műszaki igazgató lett. Az átszervezés nem zavarta meg a gyár rendes munkamenetét. A jó munka elismeréseként a Ganz-gyár 1872-ben Moszkvában aranyérmet, 1873-ban a bécsi világkiállításon pedig díszoklevelet és a Haladás Érmét nyerte el.
Egyedül maradt vezetőként
Az 1873-ban kezdődő válság azonban megrázta a vállalatot is, Eichleiter és Keller kiléptek a gyárból. 1874-től Mechwart vezérigazgató lett, egyedül végezte az igen szerteágazó szervezői, irányítói, vezetői és piackutatói munkát. Mindaz, amit a magyar gépipar Mechwartnak köszönhet, lényegében ettől az időszaktól számítható. Mechwart érdeme volt a Ganz gyár villamos osztályának létrehozása 1878-ban, így működésüket az elektrotechnika területére is kiterjesztették. Mérnöki szaktudása mellett kiváló üzleti érzékkel rendelkezett, a vállalat gyártmányainak egész Európában és a tengeren túl is piacot teremtett. A gyár eredményeit, Mechwart András szabadalmait az ipartörténet megőrizte.
Mechwart András megbecsült vezető volt. A kemény, következetes munka híve volt, nem szerette a képmutatást, a hazugságot. A munkások gondjait megértette, családias légkört igyekezett kialakítani, a szorgalmas munkást megbecsülte. Fennmaradt róla, hogy tisztánlátás, jó ítélőképesség és emberismeret, fejlett gyakorlati érzék és vasakarat jellemezte. Nagyszerű szakembergárdát, feltalálókat alkalmazott, és személyesen is segítette munkájukat. Gyáraiban az alkalmazottai számára biztosította a továbbképzés és a regenerálódás, az aktív pihenés lehetőségét is, a létrehozott szociális létesítmény-hálózata pedig (nyugdíjalap, segélyalap, munkásotthonok, étkezőhelyiségek, fürdők, orvosi szobák, az inasok oktatására létesített saját iskola) abban az időben szokatlan és mintaszerű volt.
Nevét őrzi Budapest II. kerületében, az egykori Ganz-öntöde (ma Öntödei Múzeum) közelében a Mechwart liget, ahol mellszobra is áll, valamint a Mechwart András Gépipari és Informatikai Technikum Debrecenben.