A vasút szimbolikájának egyik legrégebbi eleme a szárnyaskerék. Egyes szimbólumkutatók szerint legősibb eredete az úgynevezett „merkúrbot”, azaz a hírnöki pálca. A szakirodalom azonban nem tud választ adni arra, hogy miként válhatott a görög mitológiából ismert merkúrbot a vasút évszázados jelképévé. Az egyenruhájukon jelvényként, kitűzőként büszkén viselték a vasutasok, járműveken és épületeken hirdette a hovatartozást, vasutas relikviáinkon a mai napig őrizzük. És bár hivatalosan már évtizedek óta nem a szárnyaskerék szerepel a MÁV és leányvállalatainak logójában, a szárnyaskerék a mai napig a vasutat, a vasutasságot jelképezi.
A közlekedés történetében a kerék feltalálása után a legnagyobb mérföldkövet a vasút jelentette. Kezdetben biztosan kevesen gondolták a pöfögő, fújtató vasszekér láttán, hogy a masina megjelenésével az emberiség társadalmát és gazdaságát átalakító folyamat veszi kezdetét. Amikor az ipari fejlődés a rossz utakon döcögő postakocsikat felváltotta a vasúttal, alapvetően és végérvényesen megváltoztatta az emberek viszonyulását a távolságokhoz, a gyorsasághoz. A vonatok egyre megbízhatóbban és gyorsabban közlekedtek, az utazás egyre több ember számára vált elérhetővé, így kiszámítható közelségbe kerültek földrajzilag távolabbi régiók és települések. Az új közlekedési forma nem csak az utazási szokásokat, hanem a gondolkodásmódot is megváltoztatta. A könnyebb, egyszerűbb és gyorsabb helyváltoztatás, a „kimozdíthatóság” érzése szabadságérzetet is generált. Talán ez lehet a magyarázata annak, hogy – némi misztikummal is vegyítve – szárnyakat kapott a vasúti kerék.
A találgatásra jó okunk van, hiszen a szárnyaskerék, mint vasúti szimbólum kutatásának nem ismertek jelentősebb vasúttörténeti forrásai. Vasúti hivatalos dokumentumból is kevés áll a rendelkezésünkre ahhoz, hogy tényekkel alátámasztott kijelentéseket tehessünk. Az azonban bizonyos, hogy a vasúti szolgálati jelvényeket elsőként az egyenruhákon találjuk meg. A legelső egyenruházati utasítás 1848-ban jelent meg, A Magyar Középponti Vasút egyenruházati utasítása címmel. A német nyelvű szövegben külön rendelkezést találunk a rangjelzés, szegélyek, zsinórok, ezüst paszományok használatáról. Itt szolgálati jelvényül az utasítás még nem írta elő a szárnyaskereket, helyette egy mozdonyt ábrázoló jelvény és a merkúrbot használatát rendelte el. Ennek az egykori utasításnak a rajzai nem maradtak fent. A Közlekedési Múzeum archívuma viszont őriz egy ritka litográfiasorozatot, melyet szintén 1848-ban jegyzett egy G.Franceshini nevű bécsi jelmeztervező. A rajzai állami és magánvasutak egyenruháihoz készültek, és azért is jelentősek, mert szolgálati jelvényül már nem a merkúrbotot, hanem a szárnyaskereket használja. A vasút történetében ez az első olyan eset, amikor az ismert szimbólumunkkal találkozhatunk.
Szimbólumjelentések
szárny: A könnyedség, az akarat, a szabadság és a szellemi szubsztancia, a szárnyalás és a boldogság szimbóluma, istenségek és emberfeletti lények jelképe.
kerék: Az ősi időktől fogva igen gazdag jelentéskörrel rendelkezik. Részesül abból a tökéletességből, amit a kör sugall, ugyanakkor az élet körforgását, a megújulást, a változékonyságot, az örök visszatérést jelenti. A mitológiai ábrázolásokban legtöbbször a Nap és az égitestek ciklikus mozgását jelzi: a kerék tengelye a Nap, a küllői a napsugarak. A kerék sok helyen a világ szimbóluma is.
Az 1867-es kiegyezés, majd a MÁV 1868-as létrejötte megteremtette a politikai lehetőségét annak, hogy a magyar államiság a jelképek felhasználásával is kifejezhesse különállóságát. Ennek egyik megnyilvánulása az osztrákoktól eltérő vasúti egyenruha megalkotása volt. Az 1868-as vasúti tisztek jelvényére vonatkozó utasítás egy ezüst szárnyaskerékkel díszített szolgálati tiszti sapkát, a vasúti hivatalnokoknak pedig egy érem alakú kitűzőt írt elő szolgálati jelvényként.
A következő konkrét dátumunk 1888, amikor Baross Gábor kiadta a „vasúti hivatalnokok, altisztek és szolgák egyenruházatával” foglalkozó rendeletét, amelynek alapelve a megkülönböztethetőség és a rangjelzések voltak. Baross Gábor miniszteri rendelkezése a MÁV és a magánvasutak között bizonyos viszályt szított, mivel csak a MÁV alkalmazottainak engedélyezte a magyar koronával ékesített szárnyaskerék viselését az egyenruhán. A magánvasutak ezt sérelmezték, mondván, az ő alkalmazottaik is közérdeket szolgálnak. Baross Gábor még ugyanebben az évben engedélyezte számukra is a szárnyaskerék viselését.
Innentől a szárnyaskerék hosszú évtizedekre része lett a vasutasság életének, jelképezte a hovatartozásunkat, összetartozásunkat. Az idők során nem csak a MÁV hivatalos használatában tűnik fel egyenruhákon, épületeken, járműveken és számos más vasúti megjelenésben, hanem például a MÁV alkalmazottak különböző szabadidős, kulturális egyesületeinek jelvényein is szerepel. Ez volt a helyzet egészen 1960. január 1-jéig. Ekkor a MÁV új, egységesen használt emblémát rendszeresített. Ez – ha jobban megnézzük – azért erősen emlékeztet a szárnyaskerékre, a kétoldali felfelé irányuló sávokat akár szárnyaknak is nézhetjük. 1973-ban újabb, máig ható változás történt. A ma használatos MÁV logónk a Magyar Iparművészeti Főiskola Formatervező Tanszékének egyik diplomatervéhez kapcsolódik. Ennek a feladatnak egyik részét képezte a MÁV 1972-ben elfogadott és 1973. január 1-jén bevezetett emblémájának megtervezése. A vasút összes tevékenységét egyetlen emblémában nem lehet ábrázolni, ezért a tervező azokat a jellegzetességeket ragadta meg, amelyek általános elképzelések a vasútról: párhuzamosság, forgás, sebesség. Így a MÁV ma használt logójának elemei a sínek párhuzamosságára, a kerék forgására, összhatásukban a tengely-kerék kapcsolatra utalnak. Így a szárnyaskerék – a szárnyakat kapott vasúti kerék – megmaradt vasutas múltunk kitörölhetetlen jelképének.
(Köszönet a MÁV Archívum segítségéért.)