A vasút vitathatatlanul a XX. század egyik legmeghatározóbb közlekedési eszközévé vált, amely minden társadalmi réteg számára lehetővé tette a gyors és megfizethető utazás élményét, közelebb hozva ezzel a kultúrát az ország minden lakójához. A vasút, a társadalomra gyakorolt hatása okán nem csak a kultúra „szállítójává”, de annak részesévé is vált, így elmaradhatatlan szereplője lett filmeknek, zeneszámoknak, sőt költeményeknek is, amely érdekes és emlékezetes lenyomatokat képzett a MÁV egyes korszakairól – bár fontos megjegyezni: a dalokban sokszor csak mint költői kép szerepel a vonat, vagy az utazás.
Olvasóinkat ezúttal nem csupán olvasásra, hanem zenehallgatásra is szeretnénk ösztönözni. Benke Máté zenei ajánlója következik.
Cseh Tamás - Váróterem
Ha egy téli napot, egy hangulatot vagy egy kort le lehet fényképezni dallal, akkor az itt történik, ezen a Cseh Tamás lemezen, természetesen Bereményi Géza hathatós közreműködésével. A Váróterem egy homályos, felidézett emlékkép, belenyugvó visszatekintő a szertefoszlott boldogságra. Két embert látunk éjjel, egy pályaudvaron. Bár a dalszövegből ez nem derül ki, a hangszerelés, a keserű hangszín azt sejteti, hogy ők ketten már nem alkotnak egy párt, de az is érezhető, hogy minden kellemetlenség ellenére (pályaudvar, olajszag, sercegő neonfény) ez egy örömteli alkalom lehetett. Mert várták a csatlakozást, mert szabadok voltak, mert tartottak valahova, mert az életük akkor még tartott valamerre. A dal magában hordozza a közelgő töréspontot is, amelyre a „hogyan ragadtunk be egy éjféli pályaudvaron” sor utal. Hogy a lánnyal mi történt később, nem tudjuk meg, így a váróterem a tehetetlen várakozás szimbóluma is lehet. Nem ismerünk meg konkrét párbeszédeket, de ezek nem is fontosak, hiszen maga az esemény is jelentéktelen, amelyről a „nincs semmi ebben, mégis sokat jár eszemben” és az „én a kabátom leveszem, majd megint felhúzom, (…) valamit mondok, aztán te alszol megint” sorok tesznek tanúbizonyságot. Még a váróterem is néptelen, egyedül vannak. Ez a kép tovább erősíti azt az érzetet, hogy ezt csak ők ketten élték meg, ez az ő történetük. Ekkor hasít belénk a felismerés, hogy a saját történetünk is épp ily jelentéktelen, emlékeink csak addig léteznek, amíg vagyunk.
Péterfy Bori & Love Band - Aranykor
Bár az Aranykor nem tartozik a Péterfy Bori & Love Band legismertebb dalai közé, és talán nem is a „legvonatosabb” a Téged Nem vasutas videóklipje után, mégis egy rohanó vonat-, azaz a száguldás metaforáját használja a legerősebb és legfontosabb érzés szimbólumaként. Az első verzében bukott tervek és kapcsolatok sokasága tűnik fel a száguldó vonat ablakából: „Nézd, Leomlik mellettünk minden ház, Nem tart ki a láz”. Ezt követően az elmúlás felé vezető út különböző szakaszai tűnnek fel „Lobogás, tűzben kéz, füst, majd sár”, amelyek ismerete épp úgy árnyékolja be az életünket, mint szerelmeinket. A refrén – az idő függvényében („Egy karc csupán veled”) – mérlegre helyezi, hogy mi a fontos: az egyik oldalon az apró ügyeken megvívott értelmetlen harcok, a bukások, az elmorzsolt élet láthatók a másik oldalon a szerelem és a szenvedély. Innentől, azaz a második verzétől folytatódik lüktetéssel a zeneszám, ez a szív dobogására és a vonat ütemes zakatolására utal, amely szavak nélkül hasonlítja a szerelem erejét egy megállíthatatlan vonatéhoz. A nehézségek megtestesítője maga a hágó „Vigyél át, vonatunk, a hágón”, mert bár szűk és csak kevesen juthatnak át rajta, akinek sikerül az legyőzi az akadályt. A „Ha száguldunk, nem ég le lángunk.” sor a megoldást is felkínálja, hiszen tűzzel, szenvedéllyel nagyobb esélyünk lehet a sikerre, a tűz pedig te vagy maga „Ha nem vagy, nincs fény”. A dal a szerelem jelentőségét piedesztálra emeli („Ez a legszebb tűz, amíg hisszük űz”), amelyet a szövegben szereplő ellentétpárokkal csak még érzékelhetőbbé tesz: tűz – fagy, száguldás - folyóba hullás. Meggyőződésem, hogy a dal idővel felértékelődik és – az e témában íródott – legnagyobb hatású alkotások közé lép elő. A dalszöveg, az énekhang és a hangszerelés olyan tökéletes együttműködése valósul meg itt, amely újabb szintre emeli az alkotást, azt valóságos szerelmi himnusszá avatja.
Udvaros Dorottya - Egy Átutazó
A szürkén elillanó 80-as évek egyik meghatározó dokumentuma a Dés-Bereményi-Udvaros trió közös nagylemeze, az Átutazó, amelynek címadó dala szintén egy vasúti képet használ, mégis ezer asszociáció köthető hozzá. A szöveg szerint egy állomáson, továbbhaladásra váró vonat fülkéjében játszódik a dal „cselekménye”, egy helyben. A távolban megnyugtató, mély dallam hallható, ami néha csak álomnak tűnik. Az „Egy állomás, kint éjszaka, Várakozás.” sorok tehetetlenséget sugallanak, hiszen az átutazó a vonaton ülve nem tudhatja, hogy mikor indulnak tovább, nincs ráhatása az eseményekre. Ez a tehetetlenség az élet nagy egészére jellemző, de a dal talán mégsem egy valódi utazás emlékét tárja elénk. A távolról szóló dallam, ami a nyugalmat jelenti, akár az áhított rendszerváltás reményét is képviselheti, amellyel szemben már jól értelmezhető az egyébként mozogni képes vonat egyhelybenállása. Rajta az átutazó, aki úticélja felé tart, ahová saját szándékából indult, de bizonyos külső tényezők akadályozzák a megérkezését. Az „Éjfél volt, a város szólt sötétlő házakból mély hangon.” sorok már pontos időpontot neveznek meg, az éjfélt, ami egyfajta fordulópontot is jelölhet, hiszen ekkor fordul át az egyik nap a következőbe: elmúlik valami és új fejezet kezdődik. Az átutazó célja nem ismert, de annak megléte még úgy is roppant megnyugtatóvá teszi a dalt, hogy az egy köztes állapotban ragadásról szól. A cél azzal az ígérettel kecsegtet, hogy valahol nyugalomra lelhetünk ebben az örök haladásban, még akkor is, ha ez csupán illúzió.
Koncz Zsuzsa - Különvonatok
Az 1981-ben megjelent Menetrend című Koncz Zsuzsa nagylemezen volt először hallható a Különvonatok című Bródy szerzemény. Tudvalevő, hogy a dal egy történelmi pillanatot örökít meg, ahhoz viszont nem ad támpontot a szerző, hogy melyiket. Annyit biztosra vehetünk, hogy nem vonatokról és sínekről van szó, még akkor sem, ha úgy hangzik. A vasút csak mint allegorikus kép szerepel a műben. Ha figyelmesen hallgatjuk a dalszöveget és figyelembe vesszük a történelmi kort, amelyben létrejött, könnyedén juthatunk arra a következtetésre, hogy az európai állomás valójában Magyarországot jelképezi („Az európai állomás határain, Sok vonat bejött és kiment”). A vonatok – nagy valószínűséggel – olyan népcsoportokat fednek, akik különböző okoknál fogva, de be- majd kiléptek határainkon. Ezt a gondolatmenetet erősíti meg az „Az állomáson átrohant már sok vonat, És néhány sokáig pihent” mondatrész is, amely visszautal a múltunkra, azaz az ország törökök, vagy németek általi megszállására. 1981-ben, a „különvonatok” minden bizonnyal az orosz hadsereget jelentették, amely feltevést a dal végén felhangzó katonai dobpergés ugyancsak igazol. A refrén, amely így hangzik: „Hányan terveztek nagy utazást, Szilárdnak tűnő síneket, Váratlan volt a változás, Mit nem jelölt a menetrend” érzékelteti, hogy a különvonatok mozgásának kik is az igazi vesztesei: természetesen az emberek, a nép, akik hiába terveznek bármit is, ha a fölöttük álló hatalomnak más a terve...
LOCOMOTIV GT - Zenevonat
A képen látható hanglemez – egyebek mellett – a Locomotiv GT Zenevonat című számának élő változatát őrzi. 1992. május 14-étől kezdve tartották a Nyugati pályaudvar épületében az LGT búcsúkoncertjeit, amelyeken tízezrek jelentek meg (koncertjeit, hiszen a két főpróba is hatalmas érdeklődésre tartott számot, majd még két ráadást rendeztek). A búcsúkoncert hanganyagát CD, kazetta és dupla hanglemez is őrzi, ezét sem véletlen, hogy a dal illusztrációjaként nem az X. című LP-t használtam, amelyen először megjelent. Az élő albumhoz ugyanis egy különlegesség kapcsolódik: ahogy feljebb említettem, a koncertet a Nyugati pályaudvaron tartották. Igen, bent a csarnokban, amelyet lezártak erre az időre. A vágányokat lefedték, így egységes tér alakulhatott ki a színpad előtt, amely az üveghomlokzathoz közel állt, és egy kisebb Nyugati pályaudvart formált. Nyugati a Nyugatiban. A koncertről készült video megtekinthető a Youtube-on!