Könnyű a vasút rabjává válni, és még könnyebb, ha szakmai tapasztalatainkat akár egy családi ebédnél is megvitathatjuk. Szentesen, ahol a MÁV rengeteg embernek biztosít munkát, több vasutascsalád is él. Szerelmek, barátságok szövődnek, a mesterség apáról fiúra, vagy éppen anyáról leányra száll. Így van ez a Fábján család esetében is, ahol egymást érik a mozdonyvezetők és a jegyvizsgálók. Most őket mutatjuk be.
„Más szakma nem is vonzott soha, csak a mozdonyvezetés”
A családfő, Fábján Zsolt évtizedek óta mozdonyvezető Szentesen. „Mindkét nagyapám a vasútnak dolgozott. Szabó papa kocsilakatos volt, Fábján papa pedig a gőzösöknél szenek adagolásával foglalkozott, őt sajnos korán elvesztettük. Gyermekkoromban sok lakatosmunkát megmutatott nekem Szabó nagyapám, például azt, hogy hogyan kell hegeszteni, fajhidat csinálni… Édesapám is szertáros volt, majd párttitkár, utána személyügyes, sok területen megfordult. Én pedig már 5-6 évesen a nagy vonatok vezetéséről ábrándoztam, és valóra is vált ez az álmom, mozdonyvezető lett belőlem. A kilencvenes évek óta a Viharsarokban járom a síneket, más szakma nem is vonzott soha. Ráadásul egy helyen van a család, együtt dolgozunk, egy főnökséghez tartozunk. S bár nem visszük haza a munkát, ha találkozunk, átbeszéljük az élményeinket. A feleségem jegyvizsgáló, jelenleg gyesen van. Négy nagyobb gyermekemből egy mozdonyvezető, kettő jegyvizsgáló lett. A barátaink sokat viccelődnek azzal, hogy az orosházi vonalat kivehetnénk magánvasútként.
„Könnyebb az élet egy szakmabelivel”
Zsolt felesége, Renáta, aki jegyvizsgálóként dolgozik, szívesen mesél munkájáról, miért választotta a vasutat. „Zsolttal a vasútnál ismerkedtünk meg, édesanyám a kocsitakarítók főnöke volt, a motorgarázsban dolgozott, én is besegítettem nekik néha, így találkoztunk. Eredetileg jogot tanultam, de már kiábrándultam abból a szakmából. Első fiunk születése után végeztem el a jegyvizsgálói tanfolyamot, s lettem én is vasutas. Míg dolgoztam, bár nagy szervezést igényelt, mindig megoldottuk a gyerekfelügyeletet a nagytesók, nagyszülők segítségével, összetartó a családunk. Szeretem az állomások nyüzsgését, a vonatok hangját, az utasokat. Sok fiatal, idős megköszöni a munkámat, hálásak a tájékoztatásért, segítségnyújtásért. Ha nincs járvány, szeretünk együtt utazni, kirándulni is, számomra az egyik legszebb látvány a Vác–Szob vonalat járva a kivilágított visegrádi vár látványa… Jó dolog, ha egy házaspár mindkét tagja vasutas, mert sosem volt nehézség a rendhagyó időbeosztás. Más családoknál okoz féltékenységi problémákat, ha a másiknak a szolgálat miatt hirtelen el kell mennie, vagy nem lehet otthon az ünnepeken, de nekünk ez természetes. Könnyebb a kommunikáció is, ha mesélünk egymásnak a munkánkról, meg is értjük, miről beszél a másik, egy nem szakmabelivel ez lehet, hogy nehezebben menne. A nagyobbik fiam most nyolcéves, már mondogatja, hogy igazgató lesz vagy mozdonyvezető. A másfél éves kicsi még nem sokat vonatozhatott a pandémia miatt, de majdcsak visszatérnek a dolgok a normális kerékvágásba.”
„Szentesen mindenkinek van vasutas családtagja”
Fábján Ádám, az elsőszülött mozdonyvezető elég hamar eldöntötte, mivel szeretne foglalkozni. „Már óvodáskoromban is azt hajtogattam, hogy mozdonyvezető leszek. Gyerekként sokat jártunk vasutasrendezvényekre, vasúttörténeti parkba. Bár dolgoztam ipari alpinistaként és projektmenedzser-aszszisztensként, de amint volt rá lehetőségem, jelentkeztem mozdonyvezető-gyakornoknak 2016-ban. Szegeden végeztem a tanfolyammal 2017-ben, azóta a szentesi főnökséghez tartozom. Az kicsit furcsa, hogy édesapám egyszerre az apám és a kollégám, főleg mikor felvigyázó volt és nála kellett szolgálatra jelentkezni. Gyakran váltjuk egymást vagy épp utazunk együtt. Előfordult, hogy apa segített hibaelhárításban. Hivatásomban leginkább a szabadságérzetet, valamint a vezetést szeretem. Büszke vagyok rá, hogy mozdonyvezető lehetek. A vasút egy nagy család, így a feleségemnek a nagybátyja is a vasútnál dolgozik. Szentesen szinte mindenkinek van valamilyen rokona, ismerőse, aki vasutas. Mikor összefutunk szolgálat közben mi, Fábjánok, akkor a kollégák poénkodnak is, hogy egyre több az egy négyzetméterre jutó Fábjánok száma.”
„Huszonévesen még sok választási lehetőségem van a vasútnál”
Zsolt első házasságából származó negyedik gyermeke, Fábján Gergő is a jegyvizsgáló szakmát választotta, de vonzza őt a mozdonyvezetés és a személyzetirányítás is. „Szinte gyerekkorom óta én is biztos voltam benne, hogy vasutas leszek. A mozdonyvezetés volt az álmom, először, 18 évesen a jegyvizsgálói képzést végeztem el, de szeretnék előbb-utóbb mozdonyvezető lenni, amint lesz rá Szentesen lehetőség. Érdekel a személyzetirányítás is, így, huszonévesen még sok választási lehetőségem van a vasútnál. Szeretem ezt a vállalatot, az állásom kiszámítható, stabil. A jegyvizsgálást is élvezem, szeretem, hogy nem kell egy helyben ülnöm. Apuval, Ádámmal rendszeresen találkozom, mióta én is Szentesre vagyok beosztva. Régen Kiskunfélegyházához tartoztam, sokszor aludtam az ottani vasutaslaktanyán, ha épp úgy jött ki a műszak. Élvezem ezt a világot, szép gyermekkori emlékeim vannak a Szentesi Vasúttörténeti Múzeum Parkról, és sokszor kirándultunk a Budapesti Vasúttörténeti Parkban is, ahol még a működő gőzösöket is megcsodálhattam.”
„Jó érzés lesz ismerősökkel együtt dolgozni”
Fábján Anita a maga 24 évével az egyik legfiatalabb, leendő vasutas a családban. Kereskedelmi pályára készült, de egy jó lehetőség miatt ő is jegyvizsgálónak szegődött el, és most tanulja a szakmát. „Eddig egy drogériában dolgoztam, és bár szeretek emberekkel találkozni, untam a munka monotonitását. Úgy tűnik, a véremben van a vasutasság, és csak a megfelelő alkalomra vártam. Arra, hogy Szentesen is hirdessenek jegyvizsgálói állást. Az állásinterjú és az orvosi alkalmassági vizsga után felvételt is nyertem, megkezdtem tanulmányaimat, de a pandémia bennünket is hátráltat. Februárban két hétig személyesen tanulhattunk, jelenleg online oktatás van, de reméljük, hamarosan megkezdhetem a három hónapos gyakorlatot is, majd következik a másfél hónapos vezető jegyvizsgálói tanfolyam. Nem is tudtam, mennyi mindent kell megtanulni ehhez a szakmához: szaknyelvet, balesetes helyzeteket, vasútbiztonságot. Szerencsére van segítségem, szinte akármelyik családtagomhoz fordulhatok, ha elakadok (nevet). Eddig csak fél füllel hallgattam a családi összejöveteleken repkedő szakszavakat, de már lassan részt is veszek bennük. Úgy érzem, jó döntést hoztam a szakmaváltással, a MÁV egy biztos munkahely, élvezni fogom a sok utazást és az emberekkel való találkozást. Nekem a vonatozás szabadságérzetet ad. Ráadásul már most ismerek szinte mindenkit a munkahelyen, valakit még gyerekkoromból. Viccelődtek is velem az állásinterjún, hogy fognak nekem újat tanítani egy ilyen családi háttérrel? De azért sikerül… Jó érzés ismerősökkel dolgozni.”