1952. január 26-án alakult meg Debrecen város és Hajdú-Bihar megye első Természetjáró Szakosztálya a Debreceni Vasutas Sport Club keretein belül. A tagok hét évtizede róják megállás nélkül az utakat, koptatják bakancsukat, szervezik a bel- és külföldi kirándulásokat, valamint kulturális programokat.
A kezdetek
A II. világháború nemcsak az országot viselte meg és tette tönkre, hanem az emberek testét és lelkét is. A károk helyrehozatala és a sebek begyógyítása hosszú folyamat volt. Az évek múlásával a regnáló kormányzat is rájött, hogy az embereknek minden értelemben meg kell erősödnie, és ehhez feltöltődésre, rekreációra van szüksége. Természetesen ezt az ’50-es években máshogy hívták, de a cél végül ez volt. Ennek érdekében elrendelték, hogy a helyi közösségek az egészség védelme érdekében szervezzenek minél több kirándulást, így szépen lassan egyre több helyen indultak be a természetbarát mozgalmak. A vasutas társadalom mindig is élen járt a közösségépítésben és a turista megmozdulások szervezésében, gondoljunk csak a ma újból hatalmas népszerűségnek örvendő Kék Túra mozgalomra, amely szintén egy vasutas kezdeményezésből vált országos programmá. Ebben az időben a vasutas természetjárás Debrecenben éledt újjá leghamarabb az országban. 1951-ben tizennégy lelkes, kirándulni, túrázni szerető ember körében felvetődött, hogy természetjáró szakosztályt kellene szervezni. Az akkor fennállásának 50. évfordulóját ünneplő Debreceni Vasutas Sport Clubnál (DVSC) el is kezdődött ennek megszervezése. Így történt, hogy 1952-ben hivatalosan is megalakult Debrecen város és a megye első Természetjáró Szakosztálya a DVSC berkein belül. Az alakuló összejövetelen Tóth Bélát választották meg a szakosztály vezetőjének, aki egészen 1967-ig töltötte be ezt a pozíciót. Nem véletlenül, hiszen irányítása alatt nemcsak megvalósította a kitűzött célokat, vagyis vitte sikerre a természetjárást, hanem igazi csapatot is kovácsolt a tagokból.
Sport, hobbi, életforma
Az előre meghirdetett események egyre népszerűbbek lettek, a közösségben uralkodó jó hangulat és az új barátságok híre pedig mind több vasutast vonzott az egyesületbe. A ’60-as években a tagok létszáma már megközelítette az 500 főt. A változatos programokon hetente több százan vettek részt, amelyeket közel húsz képzett túravezető irányított. Akkoriban minden korosztály lelkesen képviseltette magát, fiatalok, családosok és idősebbek egyaránt örömmel vágtak neki felfedezni az ismert és kevésbé ismert tájakat, megismerni más régiók világát, hagyományait és szokásait, hazánk természeti és épített örökségeit. Sőt a fiatalok lelkesedése nem merült ki a hobbi természetjárásban, hanem rendszeresen részt vettek teljesítménytúrákon és tájfutóversenyeken is, ahol szép sikereket értek el. Az évek, évtizedek során sokszor változtak a körülmények, például többször módosult a szervezet neve is, a tagok lelkesedése és a természet szeretete azonban megmaradt. A 2002 óta DVSC Természetjáró Egyesület néven működő önálló szervezetnek napjainkban kb. száz tagja van. Többségük ugyan ma már nyugdíjas, de ez a teljesítményükön nem látszódik. Az egyesület legidősebb tagja 96 éves koráig járta az ösvényeket. Dr. Kiripolszky István, a szervezet jelenlegi elnöke optimistán tekint előre, és bízik a fiatalok csatlakozásában. És igaza lehet, az utóbbi években ismét úgy tűnik, hogy az egyesületnek nemcsak múltja és jelene, hanem jövője is van, hiszen tagjaik között már 10 gyermekkel is büszkélkedhetnek, akik talán egyszer majd folytatni fogják a természetjárás népszerűsítését és a jobbnál jobb programok szervezését. Az egyesület addig is nyitottan várja az új tagok csatlakozását, hiszen a túrázás még mindig az egyik legegészségesebb és legváltozatosabb módja a szabadidő hasznos eltöltésének.
Aki 70 éve nem áll meg
Vass Zoltán örökifjú, aki 70 évvel ezelőtt felhúzta lábára túrabakancsát, és azóta is fáradhatatlanul teszi benne a kilométereket – ráadásul nemcsak a saját, hanem sok ezer ember legnagyobb örömére. Az egyesület örökös tagja 1952-ben, 14 évesen ott volt az alapítók között és ma, 84 évesen is még aktív szervező, tele újabb és újabb tervekkel. A nyugdíjas vasutas távközlési műszerészként, majd anyaggazdálkodóként, végül csoportvezetőként dolgozott a MÁV-nál, miközben fáradhatatlanul szervezte kollégáinak és családjaiknak a programokat.
Mind ez idáig több mint 120 kirándulás, 110 színházlátogatás és Európa 17 országának felfedezése (Spanyolországtól Törökországig, Horvátországtól Németországig) köthető a nevéhez. Az általa szervezett eseményeken már hatezernél is többen vettek részt. Rendkívüli szervezőkészsége mellett szerteágazó tudásával is le szokta nyűgözni a vele utazókat, így a túrákon többnyire ő az idegenvezető is. Példa nélküli teljesítményét 2020-ban MÁV elnök-vezérigazgatói kitüntetéssel ismerték el.