Vegyük észre és győzzük le – az alkoholizmust!
Munkahelyi névnapozás, családi ünnepség, baráti összejövetel, levezetés a nap végén, ha hideg van lélekmelegítő, ha meleg van hűsítő, ha nincs apropó, akkor meg csak úgy, mert megérdemlem… A vége azonban ugyanaz, a lényeg, hogy ihassunk. Okot találni mindig lehet, ahogy kifogást is: az a napi egy-két pohár nem számít; már két hete nem ittam; nekem nem árt meg; minden feladatomat elvégzem. Ismerős?
Magyarországon a felnőtt lakosság egynegyede, azaz kb. 2 millió ember küzd alkohol problémával. Kortól, nemtől, végzettségtől és anyagi helyzettől függetlenül minden társadalmi réteg érintett. Ez a riasztóan magas szám egyértelműen megmutatja, hogy az alkoholizmus hazánkban népbetegség, sőt, sajnos világelsők vagyunk e szenvedélybetegségben érintetteket illetően. Ennek ellenére sokan nem tudnak vagy nem akarnak tudomást venni függőségükről. Valóban nehéz felismerni, és még nehezebb beismerni azt, ha az alkohol a hatalmába kerít valakit. Az alkoholizmusnak ugyanis több fokozata és változata létezik. Tévedés azt hinni, hogy csak az az alkoholista, aki már jól látható tüneteket produkál és minden nap részegen dülöngél az utcán, akár öntudatlan állapotba kerülve.
Vannak úgynevezett „láthatatlan alkoholisták” is.
Ők azok, akik például soha nem lesznek részegek, de minden nap megisznak egy-két pohárral akár nyíltan, a legnagyobb természetességgel, akár titokban, zugivóként. Vagy épp fordítva, vannak, akik csak alkalmakkor isznak, akkor viszont mindig a teljes részegségig jutnak, mert nem tudnak megálljt parancsolni maguknak. És ott vannak azok is, akik büszkén hangoztatják, hogy ők sosem részegek, mert annyira jól bírják az italt. Ez azonban már egy következmény. Az alkohol ugyanis alattomos. Lassan, de biztosan alakítja ki a függőséget. Ez a folyamat évekig, évtizedekig is eltarthat, miközben egyre magasabb és magasabb lesz a toleranciaszint, az alkohollal kapcsolatos tűrőképesség, ami egyre több és több ital elfogyasztására serkenti az illetőt. Ördögi kör, amiből egyedül nehéz kiszállni. Az alkohol problémával küzdőnél előbb-utóbb elkezdődik a fizikai és mentális állapotromlás, valamint családi, baráti és munkahelyi kapcsolatai is tönkremennek. Nem kell azonban idáig eljutni!
Van egy jó hír, a folyamat megállítható és a betegség kezelhető. Tény, hogy az első lépés a legnehezebb: felismerni a kórt, és segítséget kérni vagy nyújtani. Fontos, hogy akkor sem dughatjuk homokba a fejünket, ha egy családtagon, baráton vagy kollégán ismerjük fel a kezdeti tüneteket, sőt a felelősség ez esetben még nagyobb. Mivel a szenvedélybetegség velejáróra a tagadás és nincs betegségtudat, így legtöbbször másoknak kell a problémára felhívni a figyelmet.
Ha környezetünkben felismerjük az alkoholizmus, kóros ivás tüneteit
- gyakoriság (hetente több alkalommal, akár naponta) vagy
- mennyiség vagy
- megváltozott viselkedés: sértődékenység, ingerlékenység, titkolózás, szorongás alapján;
- valakinél elsődlegessé válik az ivás;
- gyakoriak a többnapos ivászatok, emlékezetkiesés, ittas vezetés;
kérjünk segítséget és forduljunk szakemberhez!
Hová forduljunk?
- Pszichiátriai központok
- Addiktológiai szakrendelések
- Pszichológus
- Anonim Alkoholisták Közössége (www.anonimalkoholistak.hu): országosan elérhető, ingyenes foglalkozások
- Alkoholizmusra, szenvedélybetegségre szakosodott egyházi és alapítványi szervezetek