Az itt következő növényeket nem feltétlenül gyógyító hatásaik miatt keressük, bár kétségtelen, hogy számos olyan vitamint és ásványi anyagot, rostokat tartalmaznak, amelyek az egészségünkre is jótékonyan hatnak. Ezek a zöld „füvek” bizony finomak! Az erdőt-mezőt járva a május elhalmoz bennünket olyan ízletes növényekkel, amelyekért csak le kell hajolnunk, hogy aztán étkezéseinket, ételeinket színesíthessük mind ízben, mind látványban. De a kertünkben is körülnézhetünk, hiszen nem minden gyomnövény, amit annak gondolunk!
Tyúkhúr
Elsőnek lássunk egy olyan növénykét, amelyet szinte bizonyos, hogy mindenki ismer. Kertünkben vagy az árokparton gyakran tépkedtük már gyermekkorunkban is, a baromfiudvarba szórtuk a tyúkok, kacsák örömére. Az apró levelű és virágú növényt szedjük tiszta helyről, és készítsük el úgy, mint a spenót- vagy salátafőzeléket. Összevágva dúsítsuk vele a friss zöldsalátánkat, vagy csak egyszerűen szórjuk vajaskenyérre. Íze kifejezetten kellemes, igazi üde „zöld” íz. Az egészségre is jótékony hatással van, hiszen számos gyógyhatását is ismerjük: epe- és veseműködést segít a teája, kőoldó hatása is van. Egyike azon ritka gyógynövényeknek, melyek a vérben lévő koleszterinszintet csökkentik. Antiszeptikus tulajdonsága miatt használjuk még légúti betegségekre, köhögésre, tüdőbajra, valamint emésztési zavarokra. Reumát is jól lehet kezelni vele vízhajtó hatása miatt. Kiváló zsíroldó tulajdonsága teszi alkalmassá az epeműködés javítására, a vérzsír bontására, emiatt fogyasztó hatása is van.
Pongyola pitypang
Igen, ez az, amiből koszorút fontunk a fejünkre, és amit gyermekláncfűnek is hívunk. A növény minden része fogyasztható. Fiatal levele a vitaminok és ásványi anyagok gazdag forrása. A gyökerében a szénhidrát-, a föld feletti részekben a kálium-, a levelekben a K-, C- és B2-vitamin-tartalom főleg a virágzás előtt magas. Az étkezési célokra is használt levele tehát gazdag vitaminokban és ásványi anyagokban, sőt a levelek több béta-karotinnal büszkélkednek, mint a sárgarépa, vagyis szerepe lehet a szemünk egészségének megőrzésében is. A pitypang pozitív hatása az összes szervre kiterjed, ami az emésztésben vesz részt. Serkenti az étvágyat és görcsoldó hatású. Magas keserűanyag-tartalma miatt javítja az epetermelődést a májban, és erősíti a zsíranyagcserét. Friss leveleiből készíthetünk salátát, vagy forrázhatjuk teának is.
Piros árvacsalán
Ez a növény már önmagában megérdemli, hogy odafigyeljünk a környezetünkre, hiszen egy kirándulás vagy séta során biztosan találkozunk ezzel a vadvirággal. Az egész növény ehető, enyhe, kicsit virágos íze van. Fogyaszthatjuk salátákba keverve, dúsíthatunk vele leveseket, de a legfinomabb, ha nyersen turmixoljuk almával, banánnal, esetleg kivivel – kinek, kinek ízlése szerint. A növénynek magas a tápanyagértéke, C-vitamintartalma jelentős, vasat is nagy mennyiségben tartalmaz. A magjából nyert olaj igen gazdag antioxidánsokban. Felfutó komló, vadkomló Vadzöldségként nemcsak leveleket, hanem fiatal hajtásokat is gyűjthetünk. Ezek között az egyik legfinomabb a könnyen felismerhető és gyűjthető komlóhajtás. A komló szeret felfutni kerítésekre, szereti a patakpartokat, az ártéri erdőket, de erdőszéleken is találkozhatunk vele. A vadkomló fiatal hajtásából ízletes levest, főzeléket lehet készíteni, mint a spárgából vagy zöldbabból. Egyes vidékeken párolt zöldségként, rakott zöldségként tejszínes mártással készítik. De a legegyszerűbben, párolva, majd fűszeres vajban átforgatva is nagyon finom. A komlóhajtás ecetes savanyúságként is elrakható. Jellegzetes, magasra felkúszó növény, nem nehéz felismerni, de figyeljünk oda, hogy a horgas, szőrös hajtásvég, amit leszedünk, ne legyen összegabalyodva más fajokkal, amelyek esetleg nem ehetők. A legfinomabbak a tavaszi, még levél nélküli, első hajtások, kb. 20 cm hosszúságig. Később a hajtáscsúcsot addig és olyan hosszúságban gyűjthetjük, míg könnyedén letörhető és még nem fás. A hajtás C-vitamint is tartalmaz, és enyhe vízhajtó hatású. Olvassunk utána a komlóvirágzat és a komlótoboz felhasználásának is!
Pitypangméznek hívják…
…de semmi köze a mézhez. Inkább egy finom, sűrű szörp vagy szirup, amelynek konyhai felhasználása megegyezik a mézével, az íze pedig szintén nagyon finom. Az interneten számos elkészítési módot találunk, keressünk recepteket vagy kísérletezzük ki a saját receptünket. A pitypangszirupot, amit a gyerekek is nagyon szeretnek vajaskenyérre vagy teába csurgatva, mi így készítjük: Szedünk egy tál pitypang (gyermekláncfű) szép sárga virágot a szára nélkül, olyan helyen, ahol nem járnak autók, a menynyiség 3-4 nagy maroknyi virágfej. Ezt otthon szétterítjük a konyhaasztalon, hogy az esetlegesen bennük lakó kis bogarak kimászhassanak. Megmosni nem feltétlenül kell, hiszen akkor kimossuk a virágport is a növényből. A lekvárfőző fazekunkba belerakjuk a virágokat és felengedjük annyi vízzel, amennyi ellepi. Felforraljuk, de amint felforr, elzárjuk a lángot alatta. 24 órán keresztül állni hagyjuk, majd egy konyharuhán vagy sűrű szitán átszűrjük, a virágokat alaposan kicsavarva. Ekkor újra forralni kezdjük kis lángon, miközben cukrot adagolunk hozzá. Ahány recept, annyi cukormennyiség – mi ehhez a mennyiséghez 1 kg kristálycukrot használunk – keressünk és olvassunk más recepteket is! Lassú tűzön, rövid idő alatt sűrűre főzzük a szirupot, majd hagyjuk kihűlni. Ezután 2 friss citrom levét facsarjuk bele, keverjük át és merjük üvegekbe. Ha légmentesen lezárjuk, sokáig eláll. Használjuk úgy, mint a mézet ezt az illatos szirupot, vagy egy evőkanál almaecettel és ásványvízzel keverve készítsünk egészséges nyári – vagy nyarat idéző – innivalót belőle.
A leírtakkal csak kedvcsináló ízelítőt igyekeztünk nyújtani. Az interneten sok olyan hiteles forrás található, ahol bővebb ismeretek vannak az erdők-mezők ehető vadnövényeiről. Mindenkinek jó egészséget kívánunk!