„Szabadság, szerelem! E kettő kell nekem!” – írta egykor az idén 200 éve született lánglelkű Petőfi Sándor. A régi nóta szerint pedig, a szerelemvonatból nincs kiszállás! A költők sok száz éve megénekelik, míg a tudomány vizsgálatokkal igyekszik megtalálni az eredőjét a szerelem érzésének. A kultúrantropológiai elemzések azt igazolják, hogy a szerelem univerzális emberi jelenség, sőt megfigyelhető más emlősöknél és a madarak egyes fajainál is. A molekuláris biológia szerint a szívünk titkai a sejtjeinkben keresendő. Az emberi szerelem egy része máig rejtély, ám a tudósok szerint az érzéseink, érzelmeink visszavezethetők a bennünk zajló egyszerű kémiára. És, hogy mi köze mindehhez a tavasznak? Ennek járunk utána most.
Hogyan alakult ki a szív szimbóluma?
A szív szimbóluma az egyik legtöbbet használt jelkép, amit világszerte használnak a szeretet, a szerelem és az egészség kifejezésére. Mindezt úgy, hogy a szimbólum formája igazából nem sokban hasonlít a valódi szerv alakjára. A szerelem, mint olyan, persze nem a szívünkben lakozik. A szerelem a fejünkben van, nem a mellkasunkban lüktető biológiai motorban. Mégis a szervről már az ókorban úgy hitték, hogy az érzelmek befolyásolásának központja.
A szimbólum igazán a reneszánsz korában, a vallásos művészet révén lett népszerű. Formája egyre letisztultabbá vált, míg a 15. században, a játékkártyák elterjedésével létrejött a ma is ismert, alul csúcsosodó piros színű változat. A 19. századra a szív egyre gyakrabban szerepelt a populáris kultúrában is, mint a szerelem jelképe. Feltűnt képeslapokon, üdvözlőkártyákon, édességeken, ajándéktárgyakon. Az 1990-es években berobbant videójátékok pedig mint az élet és életerő szimbóluma honosították meg a vörös szívet, a jelentés az egészségügyben is meggyökeresedett.
Akkor mi is a szerelem?
A szerelem evolúciós szempontból egyfajta trükk. Célja mindössze az ősi mechanizmust, azaz az utódnemzést segíteni. A tudósok a szerelemnek három fázisát különítették el. Az első, friss szerelmes állapot a kedves megtalálása és meghódítása. A második fázis az a romantikus állapot, amely a pár kapcsolatát, az utódnemzést segíti, és a harmadik fázis, az összetartozás állapota azért kell, hogy a pár közösen nevelje fel az utódot. A szerelmet egy végzetesnek tűnő hormonkoktél váltja ki, amelynek egyes összetevői állítólag úgy működnek, mint a kábítószer. A hormonkoktél egyik legfontosabb hatóanyaga az úgynevezett szerelemhormon, a feniletilamin. Tudományos kísérletek szerint az egymást szenvedélyesen szeretőknek azonos szintű a feniletilaminszintje.
Azt tehát biztosnak látszik, hogy ez a vegyi anyag felelős a szerelemért – bár a tudomány szerint a hormon szavatossága csupán 18 hónap, vagyis az életünk végéig tartó örök szerelemért nem a feniletilamin a felelős. Az emberi szervezet sajátossága, hogy ha nincsenek romantikus vagy baráti kapcsolataink és a szeretetünk nem talál viszonzásra, a testünk elkezd megbüntetni minket, azaz a magány megbetegít. Vadászó őseink napi túléléséhez szükség volt az összefogásra, hiszen nem az emberős volt a legerősebb és a leggyorsabb. A szervezetünk ezért megjutalmaz minket, ha megfelelően szocializálódunk és barátaink közelében tartózkodunk. Ha szerelmesek vagyunk és az érzelmeink viszonzásra lelnek, szervezetünkben szerotonin, oxitocin, dopamin és béta-endorfin termelődik.
Mi történik tavasszal?
A hosszú, sötét tél után tavasszal kizöldül, virágba borul minden. Az újraéledés, az új élet van a levegőben, amely a napsütéssel és a lágy szellőkkel pontosan ugyanúgy megidézi a kellemes érzéseinket, mint a szerelem. Ez a megújulás évszaka, hosszabbak a nappalok, langyosabbak az éjszakák. A több napsütéssel a fény látható és nem látható tartományai az élő szervezetre jótékony hatással vannak, jelenléte nélkülözhetetlen a szervezetben zajló legtöbb biokémiai és biofizikai folyamathoz. A fény gyógyító hatása is e tulajdonságán alapul.
Ezekben a csodás, napsütéses hónapokban hormonjaink is hozzásegítenek minket közérzetünk változásához. Emelkedik a dopamin- és endorfinszintünk, amitől sokkal kiegyensúlyozottabbnak érezzük magunkat, nagyobb az életkedvünk, kalandvágyunk. Ebben a környezetben a szerelem is könnyebben ránk talál, vagy éppen felerősödik bennünk párunk iránt. Persze a szerelem nem ilyen egyszerű, és nem magyarázható csupán élettani folyamatokkal. A szerelem maga egy titok, amit nem is biztos, hogy tudományosan kutatnunk kell. Hagyjuk ezt az evolúcióbiológusokra, biokémikusokra, pszichológusokra és a többi tudomány képviselőire. Bár adható rá magyarázat és lehet, hogy nem több mint a hormonok játéka. De maradjon meg egy olyan csodának, amelyért érdemes élnünk.
Mik azok az afrodiziákumok?
Az afrodiziákum szó Aphrodité görög istennő nevéből származik, aki a mitológia szerint a szerelem, a nemi vágy és a termékenység úrnője volt. Léptei nyomán növények és virágok sarjadtak, melyek fogyasztása afrodiziákumként hat az emberi szervezetre. Az afrodiziákumok lehetnek fizikai vagy pszichés vágykeltők. A hatásmechanizmusok igen eltérőek, sok esetben tudományosan nem bizonyítottak. Lehetséges, hogy sokszor a mitológiában és a régi elbeszélésekben gyökeredzik csupán a hatás. Vagyis ha hiszünk a szer vágykeltő erejében és annak pozitív hatását várjuk, az be is következik, de nem kizárt, hogy egyedül csak a tudatalattink által.
Számos évszázados étel- és italrecept létezik, melyek szerelmi bájitalként használhatók. Sok növény vagy állat fogyasztásához kötődnek vágykeltő hiedelmek: ánizs, andragóra, avokádó, babér, barátcserje, bazsalikom, beléndek, csokoládé, fahéj, gyömbér, jácint, kardamon, narancsvirág, szegfűszeg, szerecsendió, vanília, rózsaolaj, kőrisbogár, cserebogár, tengeri kagylók és puhatestűek, és még sokan mások…
