A hazánkban is őshonos szilvának számtalan fajtája létezik: kék és lila, piros és sárga, kicsi és nagy, kerek és tojás alakú, édes és savanykás. Mind közül mégis a Besztercei szilva, a magyar fajták egyik legrégebbi képviselője a legismertebb. Sokféleségének köszönhetően júliustól egészen októberig kerülhet az asztalunkra ebből az egészséges gyümölcsből. Bármelyiket is válasszuk, biztosan nem fogunk csalódni.
A szilva frissen fogyasztva, de sütve-főzve, például levesbe, süteménybe, sült húsok mellé is kiváló, és akár egész évre elegendőt is eltehetünk belőle: egyaránt remekül bírja a fagyasztást, az aszalást és a befőzést. És a belőle készült pálinkát még nem is említettük! A Szatmári Szilvapálinka igazi hungarikum, előállításához Penyigei és Besztercei szilvafajták használhatóak, különlegességét pedig
zamatos ízvilága adja.
Nem véletlen a földrajzi megjelölés sem, hiszen – bár a szilva az ország minden területén megterem – a Szatmár–Beregi síkság hazánk leghíresebb szilvatermő vidéke. A szilva amellett, hogy finom és kiváló szomjoltó (85%-a víz), gazdag ásványi anyagokban. Kimagasló a rosttartalma, A-, C- és K-vitamint is tartalmaz. Legismertebb tulajdonsága hashajtó hatása, ezáltal segít a szervezet méregtelenítésében is.
Legyen saját szilvafád!
Régen minden portát gyümölcsfák gazdagítottak. Majd volt egy időszak, amikor csak dísznövényekkel teltek meg a családi kiskertek. Pedig a saját szüretelésnél nincs finomabb! Ha akad a kertben szabad terület, érdemes most ősszel elültetni egy szilvafát, mert könnyű a gondozása, mégis gazdag terméssel ajándékoz meg. Egy szilvafáról akár 30-40 kiló gyümölcs is szüretelhető, amiből egész évre juthat.
Vérszilva – A legszebb tavaszi fasor
A vörösben pompázó vérszilvafa utak, parkok és akár a kertek dísze is lehet. A Gyöngyöstarjánba vezető út például évről évre a címlapokon szerepel, és tavasszal csak a rózsaszín virágokba boruló szilvafasor látványa miatt utaznak ide a turisták. A vérszilvafa lombkoronája különleges színe miatt nyáron is üde színfoltnak számít a kertekben a megannyi zöld növény között. Termései ehetőek, és igen finom, savanykás ízzel rendelkeznek – ám fogyasztásakor fontos a mértékre figyelni, nagy mennyiségben ugyanis hashajtó hatásúak lehetnek.
Csohány Domitilla
Szilvalekvár
A hagyományos, ragacsos, szinte fekete szilvalekvár cukor nélkül, szabad tűzön készült üstben, egy egész éjszakán át. Lássuk be, erre ma már kevesen vállalkoznánk. Alábbi receptünk a modern technológia ellenére nagyon hasonlít a klasszikus változathoz.
Hozzávalók:
3 kg érett szilva
Elkészítés:
A szilvát magozzuk ki és daraboljuk fel. Egy vastag falú edényben tegyük fel főni. Ha azt szeretnénk, hogy a víztartalma hamarabb elpárologjon, a gyümölcsöt össze is apríthatjuk botmixerrel. Főzés közben gyakran kevergessük, nehogy odaégjen. A kemény szilvalekvár titka a hosszas főzés és kevergetés egészen addig, amíg a dzsem kanálra téve akkor sem esik le, ha azt fejjel lefelé fordítjuk. Ha elértük a kívánt sűrűséget, töltsük sterilizált üvegekbe, lezárás után állítsuk fejre 5 percre, majd egy napra tegyük száraz dunsztba. Jól fog mutatni a kamrapolcon.
Szilvásgombóc
Az örök kedvenc, amiből sosem elég! A krumplis tésztába rejtett szilvának, amit kívülről aranyló zsemlemorzsába forgatunk, a tetejére pedig fahéjas porcukortornyot halmozunk, senki sem tud ellenállni – és szerencsére nem is kell!
Hozzávalók:
1 kg magas keményítőtartalmú, főzni való krumpli, 300 g liszt, 30 g zsír, 1 db tojás, só A töltelékhez: 20 db szilva, porcukor, fahéj, szilvalekvár A morzsához: 180 g zsemlemorzsa, 25 g vaj
Elkészítés:
Első lépésként a szilvákat megmossuk, félbevágjuk és alaposan megszórjuk fahájas porcukorral, majd félretesszük. A burgonyát sós vízben héjastól puhára főzzük. Még melegen meghámozzuk és krumplinyomón áttörjük. Megvárjuk, hogy kihűljön. Ezután hozzákeverjük a zsírt, a tojást és annyi lisztet, hogy rugalmas tésztát kapjunk. Hogy könnyebb legyen a tésztával dolgozni, nyújtás előtt érdemes egy kicsit hűtőben pihentetni. Erősen lisztezett gyúródeszkán fél centi vékonyra nyújtjuk a tésztát, majd 6–8 centis négyzeteket vágunk belőle.
Minden négyzetre teszünk egy vagy két fél szilvát (mérettől függően) és egy kiskanál házi szilvalekvárt is (ez utóbbi elhagyható). Ezután összefogjuk a tészta négy sarkát és gombócokat formázunk belőle. A tésztalabdákat sós, forró, lobogó vízbe dobjuk főni. Akkor lesznek kész, ha felúsznak a víz tetejére. Ezután még néhány percet hagyjuk benne, és csak utána szűrjük le. Amíg a gombócok főnek, egy serpenyőben vajon megpirítjuk a zsemlemorzsát, végül a megfőtt gombócokat
megforgatjuk benne. Fahéjas porcukorral megszórva tálaljuk.
Mákfagyi karamellizált szilvával
A szilva és a mák nagyon jó barátok, ebben a nyári, hűsítő desszertben is tökéletesen illenek egymáshoz. Ráadásul pillanatok alatt elkészül!
Hozzávalók (1 adaghoz):
3 gombóc mákfagyi (vaníliafagylalttal is tökéletes), 3 szem szilva, 4 ek. méz, mentalevél
Elkészítés:
A szilvát megmossuk, félbevágjuk és kimagozzuk. A mézet egy serpenyőbe öntjük és a legkisebb fokozaton, lassan, folyamatos kevergetéssel karamellizáljuk. Akkor lesz jó, ha már kicsit habzik és enyhén barnás színű. A szilvát 2-3 percen át sütjük-forgatjuk a forró karamellben. A fagyit tányérra tesszük, köréhalmozzuk a sült szilvát, meglocsoljuk a megmaradt lével és néhány mentalevéllel díszítjük.
