Nemcsak az emberiség jelentős részének alapvető élelmiszere, de az európai kultúrában a vallások egyik legfontosabb jelképe is a kenyér. Hazánkban is nagy tiszteletnek örvend, nem véletlen, hogy az Új Kenyér ünnepe – amely egy középkori vallásos néphagyomány – első, szent királyunk emléknapja is egyben.
A különböző gabonafélék őrleményéből sütött, alapvető táplálékunkat külföldön, sok helyen még kovász nélkül készítik. Hazánkban főleg a kovászos kenyér az elterjedt, amit búza- vagy rozslisztből, vagy éppen árpából, zabból sütnek, de a fekete, nyúlós, korpás kenyér is ismert. Emellett hajdinát, krumplit és kukoricát is szoktak a kenyérlisztbe keverni. Az alapvetően liszt és víz házasításából, azok fermentációjából született kovász vadélesztőgombákat és tejsavbaktériumokat tartalmaz. A kovász azért fontos, mert savanyítja a tésztát, így megváltoztatja az ízét, tápértékét.
A kovászos kenyér lényegesen egészségesebb és könnyebben emészthető.
A kovászban található vadélesztő szén-dioxidot termel, ezért nő nagyra a kenyértészta. Napjainkban a pékségek többsége mesterséges kovásszal, azaz élesztővel dolgozik, hiszen azzal sokkal gyorsabban előállítható a kenyér, így gazdaságosabb a sütés.
