Kiváló vitaminforrás, fantasztikusan finom és tele van hasznos ásványi anyagokkal. Meséljen a savanyú káposztáról Kavalecz Imre kommunikációs szakértő kollégánk, akinek a hideg beköszöntével a savanyú káposzta az egyik kedvenc étele.
Amikor gyerek voltam, rendszeresen tettünk el, tapostunk káposztát, hogy legyen saját ízletes, aranysárga savanyú káposztánk. Szóval onnan a hagyomány, a szülőktől. Én kétszer is készítek mostanság is 20-20 kilót, először november elején, másodszor február végén. A piacon meglátogatom a székely embert, akitől a jóféle gyalult téli káposztát beszerzem. Több éve veszem már tőle, frissen, ott a helyszínen gyalulja le, szép zöldes fehér, nincs benne hiba.
Aztán kézzel nyomkodom tele a pont húsz kilót befogadó cserépedényemet. Ugyanúgy összekészítek mindent – sót, szemes borsot, borókabogyót, babérlevelet, csombort, kaprot, birsalmát, tormát, hegyes piros paprikát, mint régen. Van, aki hagymát is metél bele, én nem. Van, aki nem tesz bele birsalmacikkeket – én igen. Ki hogyan tanulta, ahány ház, annyi szokás. S ezeket belerakom az edénybe, egy hónapig érik. A savanyú káposztát nyersen is fogyasztom, kis olajat öntök rá, s van, amikor lila hagymát is metélek közé. Van, amikor varjúvajas (hideg kolbászzsíros) kenyér mellé eszem, de többnyire csak úgy magában.
Jó élettani hatása van, s nagyon jó vitaminforrás. Sok mennyei finomság készülhet belőle, a határ a képzelőerő és a csillagos ég. Apum nagyon szerette a káposztát savanyúlevesként, vagyis korhelylevesként. Nem ám virslivel, hanem enyhén füstölt kolbásszal és szárított erdei gombával. Én szeretem gombával is, sokszor készítek ilyet. Jó erősen, savanyún. Nem mosom ki soha a savanyú káposztát, vagyis a savanyú ízt. Minek? Akkor már édes káposztához hasonló lenne, ezért felesleges kimosni.
Meg aztán, ha az ember savanyú káposztát kíván, akkor az legyen is savanyú. Azt gondolom, hogy a jó magyaros töltött káposztát mindenki szereti, ki így, ki úgy. Mert ebből is van többféle. Van, aki hagyományosan – jó magam is – készíti füstölt húsokkal, savanyú káposztából és leveleiből. Van aki paradicsomosan szereti, például Szabolcsban, és van aki kaprosan, mint pédául Debrecenben. Mindegyik finom, de most az igazi, a klasszikus receptjét ajánlom és osztom meg mindenkivel. Remélem, tetszeni és ízleni fog.
Hagyományos töltött káposzta
Hozzávalók: 1 kg savanyú káposzta, 50 dkg darált sertéshús (lehet vegyes is, marha és sertés), 20 dkg húsos füstölt szalonna, füstölt oldalas, vagy csülök (ízlés szerint, amennyit elbír), 1 fej vöröshagyma, 20 dkg rizs, 2-3 gerezd fokhagyma, 3-4 teáskanál fűszerpaprika, 1 teáskanál őrölt fűszerkömény, 3 babérlevél, 1 csomó csombor, 1 evőkanál sertésszír, só, fekete bors ízlés szerint.
Zsírban megdinszteljük az apróra vágott vöröshagymát és az apró szeletekre vágott fokhagymát. Egy nagyobb keverőtálba rakjuk a darált húst, amihez hozzáadjuk a rizst, az előzőleg megdinsztelt hagymát, sózzuk, borsozzuk, az őrölt köménnyel és a fűszerpaprikával összekeverjük, majd egy tojást is ráütünk, s azzal is jól elegyítjük.
Ezzel készen van a töltelékünk. A savanyú káposzta levelekbe töltjük a tölteléket. A savanyú káposzta egy részét egy nagy edény aljára szórjuk, amire dobunk pár babérlevelet. Erre a rétegre rakunk pár szelet kolbászt és füstölt húst, majd a savanyú káposzta levelekbe betöltött tölteléket, s így megyünk egészen addig, amíg el nem készültünk, szépen egy sorba fektettünk mindent az edényben. Amennyiben marad a töltelékből, azt gombócként helyezzük a káposzta tetejére.
Egy utolsó réteg káposztával fedjük be az egészet, a tetejére helyezzük a finom, húsos szalonnadarabokat, majd felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje az összes káposztát. Kis lángon két órán át főzzük. Amikor már kész az étel, rántást csinálunk, bár ez el is hagyható. Egy evőkanál zsírt felolvasztunk, szórunk bele egy evőkanál lisztet és egy teáskanál fűszerpaprikát, majd jól összekeverjük. A tűzről levéve a töltött káposzta tetejére öntjük. Tálalásnál a töltött káposztához adhatunk tejfölt, ki hogy szereti. Nem lehet elrontani vele. Friss fehér kenyér dukál hozzá. Ez után a legtöbb vasutas megnyalja a szája szélét.
Jó étvágyat! Kavalecz Imre
