A téli hónapokban sem állt meg az élet a budapesti Gyermekvasúton, a kirándulóforgalom kiszolgálásán kívül a legfontosabb cél a februári tanfolyamra új kis vasutasjelöltek toborzása volt. December elején régi-új taggal bővült a Gyermekvasút kocsiállománya: visszaérkezett a MÁV Vagon székesfehérvári javítóbázisáról az egyik felújított téli kocsi, mely egyedi, formabontó festést kapott. A jármű teljes külsejét borító grafika a gyermekvasutasok életét mutatja be, ezáltal kedvet csinálva a rajta utazó kisgyerekeknek a tanfolyamra való jelentkezéshez. A különleges járművet Székesfehérvártól közúti tréleren szállították a budapesti kisvasút végállomásához, majd a közel 10 tonnás kocsiszekrényt egy 100 tonnás daruval emelték a keskenynyomközű sínpárra.
Ez az úgynevezett téli kocsi három társával együtt 1950-ben készült a Ganz-MÁVAG-ban. Később, a hatvanas években Győrben még négy ilyen típusú járművet gyártottak, illetve akkor épült a nyári forgalomra szánt nyolc nagy kilátókocsi is. A hagyományosan „téli” és „nyári” kocsiként emlegetett járművek kialakítását kifejezetten az Úttörővasút nagy utasforgalmára tervezték, a gyorsabb utascserét segítik a középen elhelyezett ajtók. A felújítás során korszerűsítették a jármű világítását és fűtési rendszerét, a jobb hőszigetelés érdekében az oldalablakok nyitása is megváltozott. A kocsi újjászületéséhez a MÁV saját forrásból 30,5 millió forintot biztosított.
A MÁV Vagon üzemében az elmúlt három évben több gyermekvasúti jármű megfordult: már öt nagy kilátókocsit és az egyetlen kis kilátókocsit is a székesfehérvári szakemberek újították fel. A most visszaérkezett téli kocsit egy újabb társa váltja: a 100 tonnás daru a leromlott állapotú járművet átemelte a trélerre, és útra is kelt a szállítmány a javítóbázisra.
A téli szünetben már elindult a regisztráció a február elején induló 65. Gyermekvasutas tanfolyamra. Az elmúlt években már hagyománnyá vált, hogy január utolsó vasárnapján nyílt napot tartottak a felső végállomáson, ahol színes programokkal várták a kisvasút világa iránt érdeklődő gyerekeket.
Ki lehetett próbálni Széchenyihegy állomás vasúti berendezéseit, akár a legkisebbek is nyomtathattak jegyet a jegykiadó számítógéppel, felpróbálhatták az egyenruhát, valamint kisfilmeket nézhettek a mozikocsiban. Az iskolások hangosbemondóként is bizonyíthattak, betekinthettek a „toronyban” a váltókezelő munkájába, és az állomáson álló szalonkocsiban valódi vasutas felszerelésekkel végezhették a jegyvizsgáló teendőit.
A nyílt nap alkalmából járműbemutató is volt Széchenyihegyen: kívül-belül meg lehetett tekinteni a Gyermekvasút szalonkocsijait és egy hóekével felszerelt Mk45-ös dízelmozdonyt. Kiállították a nemrég felújított, muzeális értékű zsámolyozókocsit, melynek feladata a normál nyomtávú teherkocsik szállítása volt a keskeny nyomközű gazdasági vasutakon. A budai hegyekben ritkán látható C50-es kismozdony is az utasok szolgálatába állt.
Február 1-jén 95 jelentkezővel megkezdődött a tavaszi gyermekvasutas-képzés. A négy hónap alatt a vasutasszakma alapjaival, a díjszabási tudnivalókkal, a környék nevezetességeivel és a kisvasút történetével ismerkednek meg a 4–6. osztályos tanulók. Az elméleti órákat péntek délutánonként a Baross Gábor Oktatási Központ épületében, a helyszíni bemutatókat pedig néhány hétvégi napon a Gyermekvasút vonalán tartják. A tavaszi tanfolyamot elvégző gyerekek az avatás után, nyártól állnak majd szolgálatba.
Túrázz és kisvonatozz!
A túra kiindulási pontja a Gyermekvasút Szépjuhászné állomása, ahol igazi retró hangulat fogad. Aki szereti a nosztalgiát, feltétlenül próbálja ki a büfét és az állomásépület étkezőjét. Miután testben-lélekben feltöltekeztünk, indulhatunk is túrázni. Az állomásépület végén keressük meg a vasúti átjárót, keljünk át a síneken és kövessük a sárga turistajelzést, ami a Nagy-Hárs-hegyre visz. Hirtelen egy kaptatón találjuk magunkat, de nagyjából öt perc gyaloglás után jobbra fordulva egy felhagyott kőbánya alsó szintjére, a bánya belsejébe sétálhatunk. Bár a növényzet visszafoglalta azt, ami az övé volt, mégis jól látható az egykori kőkitermelő hely belső felépítése. Miután visszamentünk a sárga turistajelzésű úthoz, néhány perc múlva a bánya felső szintjéhez vezető mellékútra térhetünk. Érdemes felderíteni a helyet, mert csodálatos látvány fog szemünk elé tárulni… Újból visszatérve a sárga jelzésre egy jó negyedórás séta után, folyamatos szintemelkedés mellett, elérjük a „Csanádi pihenő” elnevezésű kilátóteraszt, ahol rönkpadok és asztalok várnak. Itt minden adott ahhoz, hogy megpihenjünk, gyönyörködjünk a tájban és falatozzunk egyet. Továbbindulva néhány percen belül elérjük a Kaán Károly-kilátót, ahol egyedi látványban lehet részünk. Megcsodálhatjuk Budapest látképét, rápillanthatunk az Erzsébet-kilátó romantikus alakjára és rácsodálkozhatunk a Pilis hegyvonulatára is. Ezután következik a túra talán legvadregényesebb szakasza. Követve a sárga jelzést meredeken alászállunk, és egy fahíd segítségével közelítjük meg a Bátori-barlangot, ahol több mint hatszáz évvel ezelőtt egy remete élt. Császári Bátori László pálos szerzetes ebben a barlangban fordította magyar nyelvre a Bibliát. Folytatva utunkat végig a sárga turistajelzésen, sétatempóban fél óra alatt elérhetjük a Gyermekvasút Hárshegy állomását, ahonnan a kisvonat a kívánt végállomásra visz bennünket.
Opciós lehetőség: Ha még van kedvünk és energiánk túrázni, akkor a Hárshegy állomás előtt tehetünk egy bő félórás kitérőt a Kis-Hárs-hegyre, ahol megtekinthetjük a Makovecz Imre-kilátót.