Tizenkilencedik alkalommal találkoztak az aktív és a nyugdíjas vasúti vezetők a Szegedi Területi Igazgatóság igazgatói dísztermében október 17-én – az esemény 1995-ben, Tóth Imre vasútigazgató kezdeményezésére indult útjára. A találkozás szép hagyományát megőrizve Mondi Miklós, területi igazgató és munkatársai, valamint a nyugdíjas vezetők képviselői gondoskodtak a szervezésről.
Mondi Miklós hívó szavára – a 28 nyilvántartott vezető beosztású „klubtagból” – tizennyolc egykori vasúti vezető jött el, hogy megszoríthassák egymás kezét és együtt lehessenek ismét. A Szegeden élőkön kívül többen vidékről is elfogadták a szíves invitálást. A résztvevők néma főhajtással emlékeztek meg a 2024 őszén elhunyt Szabó Gyula vasútigazgatóról és a 2025 januárjában teremtőjéhez megtért Kiss Károly központvezető és Tasi Gábor igazgatóhelyettesről. Idén két új taggal is bővült a nyugdíjas társaság: Huszár Zoltán igazgató és Bitó Julianna számviteli koordinátor csatlakozását regisztrálták.
Mondi Miklós igazgató – a szívhez szóló köszöntő után – tájékoztatta a résztvevőket az elmúlt év vasúti eseményeiről, történéseiről, a megélt és várható szervezeti átalakulásokról, beruházásokról, és a nagyívű fejlesztésekről. A korántsem katonás jellegű helyzetértékelés hamar oldott légkörű beszélgetésre váltott, különösen akkor, amikor megérkeztek a jelen vasúti vezetői is, hogy találkozhassanak a „nagy elődökkel”. A ma és az elmúlt évek vasúti vezetői hamar közös nevezőre jutottak: a vasút szerepe a jelenben és a jövőben is egyre fontosabbá válik, ám meggyőződésük, hogy az eszközöket, a fejlődés módszereit, a munkaerőtoborzást a jövő kihívásaihoz kell igazítani. Megható történése is volt a találkozónak: miután dr. habil. Szabó Gyula, elhunyt édesapja írott és tárgyi vasúthoz kötődő anyagait a Szegedi Vasúttörténeti Alapítvány (VTA) gondozására bízta, az Alapítvány az igazgatói tanácsterem egyik vitrinjében – a feldolgozott és gondosan válogatott relikviákból – állandó emlékkiállítással tisztelgett valamikori elnöke, Szabó Gyula vasútigazgató előtt. A kiállítás és a kiállított tárgyi emlékek megjelenítése Nagy József VTA kuratóriumi titkár gondos munkáját dicséri. Az ünnepségre meghívott dr. habil. Szabó Gyula beszédében meleg szavakkal köszönte meg az emlékvitrin létrehozását és édesapja emlékének lelkiismeretes ápolását.
Mindig kedves színfoltja a találkozónak az emlékfénykép elkészítése. A központi épület gyönyörűen felújított udvarán kiállított szobor-gőzmozdony előtt készül el minden évben az a közös fotó, amelyet valamennyi résztvevő megkap. A csoportképek kinagyított változatai évek óta katonás rendben díszítik a tanácsterem előterének falát, őrizve a találkozók és az azon megjelentek emlékét. A sok nevetéssel tarkított „sztárfotózás” után a közeli Bajor Söröző és Étterem berkein belül folytatódott a huszonhárom főre duzzadt társaság programja. Mondi Miklós igazgató pohárköszöntőjében elmondta: nagy öröm, hogy rendszeresen találkozik a „nagy csapat” és így együtt él a közelmúlt és a ma, de a jövő vasútja is. Igazi és sziklaszilárdságú híd épül ezzel az egykori és a mai vasúti vezetők közé. Végezetül jó étvágyat kívánt a finom étkekhez. A beszélgetés, és a poharazgatás, a sok-sok közös emlék felidézése késő délutánig tartott.
Az örökifjú vasúti vezetők nem búcsúzkodtak hosszan, hiszen egy év múlva esedékes az újabb találkozó. Ám addig jó egészséget kívánt egymásnak idős és fiatal egyaránt, a jövő évi viszontlátás és XX. találkozó reményében.