Súlyos bombatámadás érte 1944. június 2-án Debrecent és a pályaudvart, amiben száz vasutas és postás veszítette életét. Múlt pénteken június 2-án az áldozatok előtt tisztelegve volt megemlékezés a városban és koszorúzás a Nagyállomáson.
Katonai tiszteletadás mellett megemlékezést tartott Debrecen városa június 2-án pénteken a Medgyessy sétányon a Debrecen hősi halottai és polgári áldozatai emlékműnél. A várost és a pályaudvart 79 évvel ezelőtt, 1944. június 2-án súlyos bombatámadás érte a szövetséges hatalmak részéről, a támadásnak 1194 ember esett áldozatul, közöttük száz vasutas és postás veszítette életét. A légitámadás a vasúti forgalmat napokra megbénította. A megemlékezés után a Nagyállomás épületén elhelyezett emléktáblánál volt koszorúzás.
Hadnagy Attila pályavasúti területi igazgató a Nagyállomáson tartott beszédében kiemelte, hogy 1944. június 2-án összehangolt légitámadás történt a magyar pályaudvarok ellen: Szolnok, Miskolc, Debrecen, Nagyvárad, Kolozsvár pályaudvarai jelentős károkat szenvedtek el. Budapestet viszonylag hatékony légvédelem oltalmazta, a vidéki városok védelmére viszont már vagy egyáltalán nem, vagy alacsony hatásfokú légvédelmi tüzérség jutott. Így a bombázókötelékek aránylag pontosan célozva, nagyon súlyos károkat okoztak.
Debrecenben 9 óra 5 perckor kezdődött meg a bombázás első hulláma. A városra összesen 102 gépből 250 tonna bombát vetettek le, melyek a pályaudvar melletti lakóterületet is szétzúzták. Az összehangolt bombatámadások során Debrecenben volt a legtöbb az áldozatok száma. A légiriadó elrendelésekor több szabadságos katonavonat állt benn a pályaudvaron. A vonatokban tartózkodókat a szükség- és árokóvóhelyekre terelték, amelyeket a bombaszőnyeg telibe talált. Találat érte a postás dolgozókkal teli postahivatalt, a vasutasokkal és utasokkal teli állomásépületet, a vágányokat és az azon veszteglő vasúti szerelvényeket. Bombatalálat érte a Vagongyárat, és a vagongyári óvóhely is telitalálatot kapott.
Hadnagy Attila elmondta, hogy a háború a történelemnek az a leckéje, amit az emberek mindig hajlamosak elfelejteni. Európa most a háborúba sodródás perceit éli, pedig most legfontosabb és legnagyobb feladatunk a béke megteremtése. Békepárti, a békét és a biztonságot előtérbe helyező nemzet vagyunk. Békét szeretnénk a külvilágban, békét és hitet önmagunkban.
Sajnos, három héttel ezelőtt szörnyű vasúti baleset történt Újfehértó és Hajdúhadház között, nem is túl messze Debrecentől, aminek szerencsére nem volt halálos áldozata. A baleset utáni állapotot a legborzasztóbb háborús pusztítást idézte. Az első időszak mentési munkáiban és a közvetlen helyreállításban a nap 24 órájában 50-100 ember – javarészt vasutas munkavállaló – dolgozott folyamatosan. A kollégák kitartása, helytállása most is példaértékű, ahogyan a 79 évvel ezelőtti bombázás utáni mentésben és helyreállításban részt vállaló vasutasok, postások, civilek munkája is értékes volt. Köszönettel tartozunk a háború hőseinek, és köszönettel tartozunk a mai hősöknek is.
A koszorúzás és a megemlékezés Wass Albert soraival zárult:
„Jön ezer új Kőmíves Kelemen,
ki nem hamuval és nem embervérrel
köti meg a békesség falát,
de szenteltvízzel és búzakenyérrel
és épít régi kőből új hazát.”
