Hazatért Dombóvárra az egykori Fatelítő telepen szolgálatot teljesítő gőztárolós mozdony, és a nyitott teherkocsi, a járműveknek a Múzeum Megálló adott otthont. A vasút szeretete és tisztelete mindmáig fellelhető a tolna megyei városban, ami nem is csoda, hiszen a vasút révén lett Dombóvár a régió egyik jelentős városa.
Szeptember 1-én nemcsak az oktatási intézményekben csöngettek be Dombóváron, de ekkor ünnepelték a vasutasok a városi önkormányzattal együtt az egyik emblematikus járművük, a Muki 91.001-es gőztárolós mozdony és a Steg 18884-es 2 tengelyes nyitott teherkocsi hazatérését. Ez a két ikonikus jármű a dombóvári Fatelítő telepen szolgált, ám aktív pályafutásuk végén a budapesti Vasúttörténeti Parkba kerültek. A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, a MÁV Pécsi területi igazgatósága, Dombóvár Város Önkormányzata és a Dombóvári Városszépítő Egyesület közbenjárására ugyanakkor még augusztusban visszakerültek a tolna megyei városba, a két jármű a Múzeum Megálló bemutatóparkban lelt új otthonra. Szeptember 1-jén délután a Muki és a hozzá tartozó teherkocsi hazaszállítását ünnepelték a Múzeum Megállóban a MÁV nyugalmazott és aktív munkatársai, családtagjaik, vasútbarátok, és a rendezvény iránt érdeklődők. Az ünnepségen beszédet mondott Pintér Szilárd, Dombóvár polgármestere, Merczi Miklós, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Szakmai és Tudományos Igazgatóság Muzeológiai Osztályvezetője, Szabó Csaba, a MÁV Pályavasúti Területi Igazgatóság Pécs területi igazgatója, és Szűcs László, a Dombóvári Városszépítő és Városvédő Egyesület elnöke.
A dombóvári Fatelítő telep, ahonnan a dunántúli MÁV részlegeket látták el faanyaggal, 1915-ben kezdte meg működését. A telepen belül ugyanakkor a vasúti kocsikat a tűzveszély miatt csak tűznélküli gőzmozdonnyal lehetett mozgatni. A Krauss és Társa linzi mozdonygyárában készült a MÁV 91,001 pályaszámú gőztárolós mozdonya, népszerű nevén a „Muki”. Ebbe a mozdonyba egy csövön keresztül lehetett bevezetni a gőzt, amit a járműben tárolni lehetett, és amíg a „szufla” tartott, ezáltal tudott mozogni. A Muki aktív pályafutása 1915-től az 1990-es évek közepéig tartott, majd felújítását követően került a Vasúttörténeti Parkba. Társa, az 1884-ben készült féknélküli kéttengelyes nyitott teherkocsi a második világháború után került a fatelítőre, ahol közel négy évtizeden át szolgált, majd szintén a Vasúttörténeti Parkba szállították.
A Múzeum Megálló másik különlegessége az 1953-ban épült vasúti bunker, amelynek falai 2,5 méter széles vasbetonból, a menyezete pedig négy méter széles vasbetonból lett kialakítva. Tulajdonképpen a hidegháborús időszak képződménye, hiszen az ország vezetői tartottak egy újabb konfliktustól. Így háború esetén ebben a bunkerben ötszáz embert lehetett elhelyezni, bombatámadáskor a vasútállomásról egy föld alatti alagúton keresztül lehetett ide eljutni, és ebből a létesítményből a Dunántúl vasúti forgalmát is irányítani tudták a MÁV munkatársai. A bunkerben vasúti gyűjteményt tekinthetnek meg az ide látogatók, szeptember 1-jén pénteken Herczeg Gyula szakmai vezető és Kovács Sándor gyűjteményi munkatárs tartott tárlatvezetést.
A szervezők Dombóvár és a vasút szoros kapcsolatára is felhívták a figyelmet. Dombóvár a XVIII. század végén még kisebb település volt, mint a szomszédos Döbrököz, templommal sem rendelkezett. Aztán a XIX. század második felében a vasút megjelenése új lendületet adott a településnek: igazi vasúti csomóponttá nőtte ki magát, 1872-ben az első vonal megnyitásakor még 2500 ember lakott Dombóváron, 1970-ben pedig húszezres lélekszámú város lett. Mint azt Szabó Csaba elmondta, ekkor négyezer ember dolgozott a MÁV-nál, a város lakosságának ötöde. Jelenleg ezer ember dolgozik a vasúttársaságnál. A város fokozatosan lett a Dunántúl egyik meghatározó vasúti csomópontja. Innen indult Tolna megye első vasúti szerelvénye a Dombóvár-Kaposvár-Zákány vonalon, amelyet az idén 150 éves Dombóvár-Bátaszék vonal átadása követett 1873-ban. Aztán 1882-ben megépült a Budapest-Pécs vasútvonal, így Dombóvárról a fővárosba és Pécsre is el lehetett jutni vonattal. Majd 1895-ben vasút épült Tamási és Lepsény, 1897-ben pedig Komló felé. Dombóvárról ekkor hat irányba lehetett vonattal elindulni. Jelentős áttörést hozott a Bajai Duna-híd átadása 1909-ben, ekkor ugyanis a mai 50-es vonal a Dunántúlt összekötötte az Alfölddel és Erdéllyel egyaránt.
